|
 2016.02.05.
Együtt és
nemcsak mellette
Gyökössy Endre: Kapcsolatápolás – szeretetkapcsolataink, házasságápolás
Ki ne akarna
boldogan, békében, szeretetben élni mindazokkal, akikkel Isten
így vagy úgy, szorosabb, vagy tágabb szeretetkötelékkel
egybefűzte az életét? Gyökössy Endre, a neves lelkész-pszichológus
könyve ehhez kínál gyakorlati útmutatót. A könyv szerzője
az első fejezetben a kis család középpontjáról: az édesanyáról
és az anyaság misztériumáról ír. Arról a titokzatos valamiről,
amit a tudósok, szakemberek is csak körülírnak. Arra világít
rá, milyen sajátos, szinte misztikus kapcsolat köti az anyát
gyermekéhez s a gyermeket az anyához. Szellemi-lelki kapcsolat
ez szerinte. Ha ez a kapcsolat jó, akkor a gyermek élete virágzik.
Ha pedig valamiképpen nem jó, a gyermek egy életen át nem képes
kiheverni. A szakemberek, a pszichológusok és a csecsemőlélektan
–kutatók is leírják ezt a jelenséget, az anyának ás a
gyermeknek a születés utáni sajátos, szoros kapcsolatát: már
nincs köztük olyan szoros kapcsolat, mint amikor még a köldökzsinór
kötötte össze őket, mégis minden külső, látható jel nélkül
hatnak egymásra, sugározzák át a másiknak kedélyüket, pozitív
vagy negatív érzéseiket, vagy éppen szorongásukat. Ezt a
kapcsolatot alig tudják magyarázni, csak jelenségeit írják
le. C. G. Jung a csecsemőt az „anya funkcionális függvényének”
nevezi. Azt mondja: „lelki dolog”. Még nem lelki „én”,
azzá csak hároméves kora körül kezd válni. Figyeljük
csak meg: hároméves korig a kisgyermek harmadik személyben beszél
önmagáról. „A Pannika így, a Pannika úgy”. Körülbelül
hároméves korban mondja először: „én.” Addig az anyának
funkcionális függvénye. A szellemi-lelki köldökzsinóron
pozitív, vagy negatív hatások áramlanak felé, éppúgy, mint
a testi köldökzsinóron.
Gyökössy Endre
úgy véli, hogy aki nem kap elég szeretetet, vagy aki rossz, túlhalmozott,
vagy gellert kapott szeretetet kap, abból világéletében önző
ember lesz. Sajnos az önző emberek nem tanultak meg szeretni,
szeretetet viszonozni, így alkalmatlanok az igazi
szeretetkapcsolatokra. Vagy mert nem tanították meg erre, vagy
mert túlhalmozták vele. Az anya-gyermek viszonya az ősi én-te
viszony. Minden emberi viszonyulásnak, szeretetkapcsolatnak az ősmintája.
Milyen a szeretetkapcsolat az anya és a gyermeke között az első
hónapokban, az első években? – Ez az, ami rányomja a bélyegét
a gyermek egész jövendő életére. Ha ez rosszul alakul, akkor
rosszul alakulhat egy egész élet. Hogyan sínyli meg gyermekkorát
egy gyermek? Az elmaradt anyai szeretet helyett egy életen át
szeretetpótlékot keres, rejtettségi érzést, védettségi élményt,
anyapótlékot. És ez rendszerint valamilyen szenvedély lesz,
ezzel pótolja az elmaradt vagy rosszul kapott szeretetet. Azzal tölti
ki az űrt, amit nem tud megnevezni, de egy életen át szenved
miatta. Miért olyan lényeges az anya-gyermek viszony egészséges,
helyes kialakulása? Azért, mert a szeretetet, az áldozatos
szeretetet pontosan úgy kell megtanulnunk, mint a járást, s ezt
az anya áldozataiból tanulhatja meg a gyermek. Abból, hogy az
anya agapéval oldaáldozza magát. Mert bizony áldozza, abban a
percben, ahogy megszüli gyermekét. Mert ahol megjelenik a gyümölcs,
lehull a virág. Már a szépségéből és alakjából is áldoz.
Már a szülés percében –sőt, a hordozás idején kezdi áldozatát.
Egy igazi anya szüntelen odaáldozza magát. Igaz az Ige:
„Aki elveszti életét énértem, az megtalálja azt.” Az meg
fogja találni gyermekében is! S „aki meg akarja tartani az ő
életét, elveszíti azt.” (Mt 10.39) A magáét is, a gyermekét
is. A gyermeknek tanulnia kell ezt a szeretetet viszonozni. A
kisgyermek viszonozza is ezt az áldozatos anyai szeretetet, ha
megérzi. Tudja, hogy anyjának másképp ragyog az arca, ha
viszonozza a szeretetét a kis szeretetáldozatokkal.
Amíg az anya az örök statikum, a központi megtartó erő
a gyermek számára, ahonnan kiindul az élete, s ahová szüntelenül
visszatérhet, mint az élet örök fix pontjához, aki maga az
otthon melege, sőt maga az otthon, addig az apa, az igazi apa a
dinamikum, a lendítő erő. Tettével, szavával, egész lényével.
Az apa felé teszi meg az első lépést anyjától a gyermek, s
ő már az első lépésnél segíti, óvja, védi, támogatja, irányítja;
s ezt teszi – vagy legalábbis ezt kellene tennie – egy életen
át. Míg az anya puszta létével az, aki, azáltal, hogy van
–az apa szavával, tetteivel, lendületével válik azzá, aki.
Míg az anya elsősorban a szív, az érzelem és az intuíció, a
mindent körüláramló, lüktető piros élet –addig az igaz
apa: a fej, a gondolat, az akarat, aki előretekint, gondolkozva
vezet, dönt. Aki a gyermek számára a törvényt képviseli, az
isteni és emberi törvényt egyaránt, de úgy, hogy maga mutatja
meg, éli a gyermek elé, hogyan kell annak a törvénynek
engedelmeskedni. Ugyanakkor ő a megbocsátás is, az evangélium,
mégpedig úgy, hogy ezt is odaéli, odacselekszi a gyermek elé.
Míg az anya az örök lelki rejtekhely a gyermek számára, addig
az apa a védelem, ennek a rejtekhelynek – a gyermekkel együtt
– a védelmezője. Valahogy úgy, mint százezer évekkel
ezelőtt, amikor egy vadállat közeledtekor a kis pucér
gyermekek berohantak a családi barlangba, és anyjuk ölébe bújtak,
de az apa, a férfi kiállt a barlang bejárata elé s kőbaltával,
és egész lényével védte a családját. A külsőségek, az
eszközök változtak, de a magatartás, ez az ősi mozdulat ma is
ugyanaz – vagy ugyanannak kell lennie, különösen a gyermek életének
első szakaszaiban. Lelkileg-szellemileg így fejlődhet egészségesen
a gyermek. Míg az anya a lüktető életet, addig az apa
ennek az organizátora, rendezője, kibontója, továbbvivője. Amíg
a gyermek az anya hiányát azonnal érzi, és azonnal
megszenvedi, az apa hiányát csak később, lassabban, komplikáltabban
érzi meg. Azoknál a serdülőknél jelentkezik az apahiány,
akiknek vagy nincs apjuk, vagy testileg van, de olyan, aki soha
nem tudott igazán, lélekben apává válni. Például: egy apa
nem tudott igazán apává válni, mert nem tudott dinamikussá,
lendítő erővé lenni. Vagy nem tudott fejjé válni –puha, lágy
szív maradt csupán. Vagy rend helyett belső rendetlenség forrása
lett a családban. Törvényadó helyett szeszélyes törvénytipró
egy életen át. Az evangéliumot, az örömhírt mondó helyett dühös
vagdalkozó. Védelem helyett a félelmek forrása. Az agy vagy úgy
apátlanul maradt fejlődő gyermek mindig kétféleképpen reagál
apaínségére. Vagy befelé húzódással, vagy kifelé fordulással.
Ki-ki vérmérséklete, karaktere, jelleme szerint. Az is előfordul,
hogy az apa túljátssza apaszerepét, s afféle törvényt dörgővé
válik, uralkodik, hatalmaskodik. Isten arra méltatott bennünket,
apákat, hogy megosztja velünk a nevét, szabad ugyanazt a nevet
hordanunk, ahogy a Miatyánkban szólítja meg Jézus az Istent!
De jól gondoljuk meg: a nevét megosztja velünk, de a helyét, a
tisztét nem.
A gyermek a Biblia szerint gyümölcs, jutalom, ékesség,
azaz Isten ajándéka. Christa Meves, a neves német pszichopedagógus
szerint azonban olyan kölcsönkapott ajándék, akivel a
szülőknek egykor Isten előtt el kell számolniuk. A gyermekkel
foglalkozó tanulmányokból, pedig azt kell egyre komolyabban
vennünk, hogy a gyermek ember. Mégpedig mindig korának,
fejlődési szakaszainak megfelelő ember. Bármilyen kicsi is még,
emberi méltósága van, s eszerint kell bánnunk vele. Tehát nem
tárgy, amellyel azt tehetjük, amit akarunk, mert személyes
tulajdonunknak tekintjük. Tehát nem üthetjük, nem kínozhatjuk,
nem hanyagolhatjuk el, hogy „kinek mi köze hozzá, az én kölyköm.”
De még úgysem tárgy, ahogy nem egy fiatal anya bánik vele,
nevezetesen, ahogy egykor a játék babájával tette. A
gyermektudományokból azt is meg kell tanulni, hogy nem csak tárgy,
de pótlék sem lehet a gyermek. Mert megesik, hogy egy-egy magára
hagyott, vagy magára maradt anya férjpótlékot lát benne, és
kicsi lovagjaként kezeli, vagy szeretetpótléknak, akitől férje
elfogyott szerelmét, szeretetét várja, sőt elvárja, és akire
minden ki nem élt és meg nem élhető szerelmét árasztja, ömleszti,
nem is gondolva arra, hogy ezzel milyen komplexusokat, majd
karaktertorzulásokat okozhat gyermeke életében. Ugyanakkor nem
egy apa utódjában szeretné megtestesülve látni élete meg nem
valósított vagy meg nem valósítható álmait. Ha ő
„csak” technikus lehetett, a gyermeke igenis mérnök legyen,
még akkor is, ha mindenáron muzsikálni szeretne. A nagyszülőket
sem szabad szülőpótlékoknak tekinteni. Nem lehet az ő számlájukra
gyermekeket szülni, hogy majd ők felnevelik a srácokat, hiszen
nyugdíjasok, úgysincs semmi dolguk. A szülők meg közben vagy
elmerülnek a saját kis szórakozásaikba, vagy mindketten
„luxusszülők” lesznek, napi 10-12 órában dolgoznak,
hajszolva a pénzt, hogy luxuskörülmények között élhessenek
majd egyszer – ha megérik…Feltétlenül szüksége van minden
gyermeknek: fészekmelegre, biztonságérzetre, fenntartás nélküli
szeretetre, helyes modellmagatartásra szülei részéről, tekintélyforrásra,
ha kérdez, megfelelő válaszokra, vele töltött időre, amely
nemcsak mellette telik el, csöndre és nyugalomra, elismerésre,
kamaszkorban fokozott megértésre.
A házasság a szerző szerint a férfi és a nő
legmagasabb rendű kapcsolata. Mert a férfi és a nő között
nagyon sokféle kapcsolat lehetséges. Alacsonyrendű, semleges,
vagy magasrendű –de ez a legmagasabb rendű kapcsolat, ami
lehetséges. Ha az! Ha igazán házasság a szó lélektani, és
elsősorban a szó igazi, igei értelmében. Ha az, akkor ennél
magasabb rendű kapcsolat a nemek polaritásában, férfi és nő
között nem lehetséges. Miért? Mert az örök Rendből való,
Isten Rendjéből származik. Éppúgy beletartozik az emberi élet
rendjébe, mint ahogy a kozmikus rendbe beletartozik a gravitáció;
s ha azt nem veszi komolyan valaki, és mondjuk kilép a harmadik
emeleti erkélyről, éppúgy összezúzza magát, mint az, aki
elismeri a szabadesés törvényét. Ha pedig valaki nem veszi
komolyan, hogy a házasság bele van építve a világmindenség
rendjébe, az éppúgy összetörheti őt, mint egy többméteres
zuhanás. A modern házasságlélektani szakkönyvek a házasság
központi problémáját általában a házasság testi életébe
látják – akár freudisták, akár nem. Általában a szexus és
az erosz problémáiról értekeznek, s a házasság célját,
vagy értelmét abban látják, hogy kevés bajjal, legálisan,
rendezett körülmények között lehet szexuális életet élni.
Nem lehet lebecsülni a házasságban ezt a kérdést, de nem
szabad túlbecsülni sem. Meg kell becsülni, mint Isten adományát.
Szabad, lehet s kell a szexussal és az erosszal élnünk. De
lelkigondozóként rengeteg olyan házasság került elém, ahol a
szexus, a testi szerelem vonalán nem volt semmi baj, és a házasság
mégis rossz, el akarnak válni. Ám láttam nem egy és nem kettő
olyan házasságot is, ahol a szexus körül minden kielégítő
– s a férj és feleség mégis boldogan éltek együtt. A
házasságtest az esküvőn, az esküvő napjaiban jön létre.
Akkor válik láthatóvá az emberek előtt, a társadalom előtt,
az egyház előtt, a barátok előtt, más családok előtt. Akkor
„jön a világra”. De ahogyan egy újszülött törékeny, gyönge
és ápolgatni kell – az egy-két hetes házasságot is bizony még
pátyolgatni kell a szülőknek, barátoknak, mindenkinek, és
nekik is, a férjnek-feleségnek. Ahogy létezik bölcsőhalál,
úgy a házasságtest is az első két esztendőben a legérzékenyebb.
És ahogy van dackorszak, a házasságnak is megvan a
kamasz-korszaka, s akkor különösen vigyázni kell rá. Madách
Imre mondotta: „Minden gyermek Messiásként születik, csak később
válik a szokott pimasszá.” Egy kis változtatással így is
mondhatnám: minden házasságtest boldognak születik, csak később
válik unalommá vagy megszokássá. A házasság célja Gyökössy
szerint a házasság maga. Ha van szentségese öncélú valami,
amit megenged az Isten, akkor az a házasság célja, s egyben
feladata: a házassági egységet megfoganni, megszülni, fölnevelni,
s egyszer bemutatni, mint két ember legszentebb egységét, két
ember legszebb műalkotását az Istennek, az Ő dicsőségére. Házasságot
nem lehet bizalom és biztonságérzés nélkül élni. Csak úgy,
fenntartás nélkül bízhatok a másikban, és teljes biztonságban
érzem magam mellette. Biztonság érzése és bizalom – enélkül
megbetegszik, vagy meghal a házasság. Figyelem nélkül is
megbetegszik a házasság. Persze, nem csak egy csokor ibolyára
kell itt gondolni, vagy arra, hogy a férj felsegíti a felesége
kabátját. Szüntelen figyelni kell a másikat, miben állhatok
rendelkezésére. A házasságnak két alapvető betegsége van.
Az egyik a megszokottságot követő unalom, ami kétfelé ágazik,
az elfásultság vagy a hűtlenség felé. A másik alapvető baj
a féltékenység, akár okkal, akár ok nélkül. De van egy
harmadik is, amely már kezdetkor elronthat mindent: ha valamiért
és nem valakiben köttetik a házasság. Ahhoz, hogy egy frigy a
szó legmagasabb rendű értelmében házasság legyen: a férfi,
a nő és az élő Krisztus szentséges hármassága szükséges.
Ahhoz „háromszög” kell. Minden házasság háromszög, a szónak
vagy a legszentebb, vagy a legszomorúbb értelmében. Ahol a
harmadik helyet nem foglalja el az élő Jézus már a házasság
kezdetén – előbb-utóbb ott is betöltődik a harmadik hely.
Ott, azon az üresen maradt helyen megjelenik egy másik nő, vagy
egy másik férfi. Vagy az unalom, vagy a megszokottság, vagy az
undor. Valami megjelenik abban az ürességben. Amikor egy férfi
nem érez elég szeretetet, figyelmet vagy kedvességet felesége
részéről, legtöbbször mit tesz? Kicseréli, mint egy zsebrádióban
az elemet. De ha jelen van a Hatalmas Harmadik, akkor nem kell
kicserélnem a férjem, vagy a feleségem, mint egy elemet, mert
mind a ketten újra és újra feltöltekezünk!
Gyökössy Endre könyvéből kitűnik, hogyha van test- és
lélekápolás, szükséges, hogy legyen házasságápolás is, a
kapcsolat megfelelő boldogságszinten tartása. Ez a
"szinten tartás" áldozatok nélkül nem lehetséges.
De a jó házasság minden áldozatot megér. Ám áldozatot hozni
úgy, hogy az nem tűnik annak, valójában csak az képes, aki
ismeri Önmagát odaáldozót, és kapcsolatban van vele. A két
legalapvetőbb szeretetkapcsolat - férj-feleség, szülő-gyermek
- mellet szó esik a lelki barátságról, tanácsokat kaphatunk
egymás lelki megsegítéséhez, lelkigondozásához. Megismerhetjük
a nem házasok problémáit, sok megoldási lehetőséggel együtt.
Megismerünk három csepp „olajat" is, amelyek
szeretetkapcsolatainkat hivatottak „olajozottabbá", áldottabbá
varázsolni.
(Gyökössy
Endre: Kapcsolatápolás – szeretetkapcsolataink, házasságápolás;
Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2015.)
M.A.
|
