vissza a főoldalra

 2016.02.05. 

Csorja Gergely: Sok szegény, kevés gazdag

Az Oxfam nevezetű nemzetközi szervezet kutatása szerint a legtehetősebbek 2016-ra a javak több mint 50 százalékát birtokolják. Az Oxfam kutatása lényegében egybevág az általunk többször idézett francia közgazdász, Piketty terjedelmes munkájának eredményével. Piketty arról értekezett – adatokkal gazdagon alátámasztva –, hogy a munka nemzeti össztermék arányos jövedelme soha nem éri el a tőke jövedelmét. Azaz egyre kevesebb ember kezében egyre több tőke összpontosul. Az Oxrfam kutatása szerint 2009-ben a felső 1 százalék még az összjavak 44 százalékát, 2014-ben pedig 48 százalékát birtokolta. Az látszik tehát, hogy évente nagyjából 1 százalékkal többet birtokol az emberiség javaiból a leggazdagabb 1 százalék. Hova vezethet ez? A kérdés kiemelt aktualitását a héten kezdődő – és sokat kritizált – davosi világgazdasági fórum adja, de tulajdonképpen az egyik legfontosabb társadalmi kérdés Davos nélkül is érdekes.

Az egyenlőtlenség megdöbbentő mértéket ölt a világban – fogalmazott közleményében Winnie Byanyima, az Oxfam igazgatója, a davosi fórum társelnöke. A leggazdagabbak és a többiek közötti szakadék egyre nagyobb lesz, és ez hátráltatja a szegénység elleni globális harcot – mutatott rá. Emlékeztetett arra, hogy kilencből egy embernek nem jut elég ennivaló, és több mint egymilliárd ember még mindig kevesebb mint napi 1,25 dollárból tengődik. „Valóban olyan világban akarunk élni, amelyben egy százaléknak több van, mint a többinek együttvéve?” – tette fel a kérdést.

Tanulmányának elkészítéséhez a szervezet a Credit Suisse globális vagyonról szóló jelentését, valamint a Forbes magazin milliárdosokat számba vevő listáját használja. A világ dollármilliárdosai ötödének vannak érdekeltségei a pénzügyi és a biztosítási szektorban – írták. Vagyonuk 11 százalékkal gyarapodott a tavalyi évben – derült ki a jelentésből. A gyógyszeriparban és az egészségügyi szektorban tevékenykedő milliárdosok vagyona még nagyobb mértékben, 47 százalékkal nőtt.

„Az Oxfam aggódik amiatt, hogy e szektorok lobbiereje jelentős akadályt gördíthet az adóreformok elé szerte a világon” – emelte ki közleményében a szervezet, amely szerint a két említett ágazat több mint egymilliárd dollárt fordított lobbitevékenységre Brüsszelben és Washingtonban.

Tavaly az Oxfam arról szóló jelentést adott ki, hogy a világ leggazdagabb 85 embere akkora vagyonnal rendelkezik, mint a bolygó lakosságának szegényebbik fele – 3,5 milliárd ember – együttvéve. Ez a szám azóta 80-ra csökkent. 2010-ben még 388 volt – írta a szervezet, amely drámai változásként jellemezte a folyamatot.

Eddig a hír. De vajon miért kell félnünk attól, hogy az amúgy folyamatosan növekvő össztermékből, melyet az emberiség megtermel néhány, egyre nagyobb szeletet vágnak ki?

A válaszhoz vizsgáljuk meg, hogy milyen hatásai vannak a tőkekoncentrációknak. A mai technikai körülmények, illetve a rendkívül fejlett – talán kissé túlfejlett – pénzügyi rendszer eredményeképpen kialakult a globális piac. Azaz néhány államtól eltekintve a világ legtöbb államában a nagy tőkekoncentrációk gazdasági társaságaikon keresztül megtelepedhetnek, ott vagy oda üzletelhetnek.

Mivel az államok ugyanabban a pénzügyi térben mozognak, ugyanolyan árfolyamszabályok mellett, mint az egy kézben összpontosuló tőkekoncentrációk, így ezek az államok azért, hogy jobban élhessenek, több lehetőségük legyen mindent megtesznek, hogy a tőkekoncentrációk kedvében járjanak. Még akkor is, ha egyszer-egyszer látványos támadásba lendülnek a multik, vagy a nagy tőkeguruk ellen.

Az államok és ezen keresztül az egyes ember nemcsak azért vannak kiszolgáltatva a tőkekoncentrációknak, mert egy ember vagy csoport kezében dollár tízmilliárdok összpontosulnak, hanem főleg azért, mert a fejlett tőkepiacokon bizonyos kritikus pénzmennyiség felett egy befektetett, vagy éppen kivont dollárral másik 10, 100, vagy ezer dollár mozgását is irányíthatja az 1 dollár tulajdonosa.

A kockázati tőkealapok lehetővé teszik, hogy hatalmas összeg gyűljön össze kisbefektetők pénzéből, melyet aztán a nagybefektető néhány százaléknyi befektetéssel irányít. Így aztán nem elég, hogy néhány ember kezében van a fél világ vagyona, ráadásul ez a néhány ember a tőkepiacokon keresztül gyakorlatilag a világ javainak másik felét is könnyedén tudja befolyásolni.

Mindez idézőjelbe teszi a politikai rendszereket, az emberek szabad akaratát, a demokráciát, de tulajdonképpen bármilyen rendszert. A folyamat végeredménye, mely a világtörténelem során oly sokszor megtörtént, hogy az emberiség néhány száz ember kénye-kedvének van kitéve.

Az ember, társadalom, a kollektív tudatalatti ez ellen az állapot ellen lázad. Tartósan képtelen elfogadni, hogy miközben a világ nagyobbik részén demokráciáról, szabadságról, egyenlőségről beszélnek, eközben a valóságban pár száz ember azt csinál vele, az úgynevezett kisemberrel, sőt a kisemberek közösségével, sőt a főleg kisemberek alkotta állammal, amit csak akar.

Ezért ez a folyamat óhatatlanul lázadáshoz, forradalomhoz, vagy éppen diktatúrához vezet.