|
 2016.02.05.
15 éves a Nemzetközi Visegrádi Alap
A visegrádi országoknak jóval nagyobb a súlya az Európai Unióban
Nemzetközi Visegrádi
Alap (IVF) az 1991 óta létező visegrádi együttműködés
egyetlen intézményesített nemzetközi szervezete. 2000-ben alapították,
fő célja a tagországok civil kezdeményezéseinek és hallgatói
mobilitásának támogatása. Ennek eszköze az Alap által
kidolgozott pályázatok és ösztöndíjak rendszere, amely
nyitva áll minden, a négy ország bármelyikének állampolgárságával
rendelkező személy, vagy az ezen országok bármelyikében
bejegyzett civil szervezet előtt. Altusz Kristóf helyettes államtitkárt
az együttműködési lehetőségekről, az Alap költségvetéséről,
a nemzeti sérelmekről, a közös határrendészetről kérdeztük.
December közepén került sor a „Central
Europe. Granted. 25 years of Visegrad Cooperation, 15 years of the
International Visegrad Fund” című konferenciára. Mi a
2000-ben alapított Visegrádi Alap fő célja, és eszközrendszere?
– Közép-Európa négy államát a közös történelmi
örökségeken túl komoly stratégiai, külpolitikai és gazdasági
érdekek kötik össze. A visegrádi együttműködésnek meghatározó
jelentősége van hazánk számára. Ennek az együttműködésnek
az egyetlen intézménye az a Nemzetközi Visegrádi Alap, ami átfogó
ösztöndíjrendszert működtet, pályázatokat fogad be, és a
V4-en belüli kohéziónak, legfőképpen a civil kapcsolatok erősítésének
központja. Az elmúlt 15 évben mintegy 1500 magyar kezdeményezésű
projekt, ösztöndíj részesült támogatásban a Nemzetközi
Visegrádi Alapon keresztül.
Jelenleg a V4 országok milyen szinten állnak a versenyképesség
fejlesztése, az oktatásban való együttműködés és a kölcsönös
turizmus fejlesztése területén?
– Előbb az oktatást említettem, de természetesen az
Alap által támogatott területek eléggé szerteágazóak. Ilyen
terület a kultúra, a művészet, a tudomány, a kutatás, a
turizmus, az esélyegyenlőségi és integrációs, illetve a
sportolási programok, a határ menti együttműködések, és az
ifjúsági csereprogramok. A sport területén három éve sikerült
elindítani – ami az Alap tevékenységének látványosabb része
– azt a kerékpárversenyt, ami Lengyelországot, Csehországot,
Szlovákiát és Magyarországot köti össze. Ez a profi verseny
kapcsolatot teremtett az egyes országok kerékpárszövetségei között,
és már elég jelentős a médiavisszhangja is. Úgy működik a
pályáztatási rendszer, hogy egyedül egy ország nem pályázhat
– tehát a négy tagállamnak, de minimum két tagországnak közös
pályázatot kell benyújtania egy adott projektre. Ez természetesen
előrevetíti azt is, hogyha oktatási témában nyújtanak be pályázatot,
akkor egy közös nevezőt kell megtalálni az adott kérdésben
pl. a cseh–szlovák, cseh–lengyel vagy magyar–szlovák
viszonylatban. Így olyan pályázat nem lesz sikeres, ami kizárólag
nemzeti érdeket szolgál, mert cél a békés együttélés elősegítése.
Minden egyes visegrádi ország ugyanakkora összeget
tesz bele a közös kasszába?
– Pontosan. Jelenleg a Nemzetközi Visegrádi Alap költségvetése
8 millió euró, amit egyenlő arányban fizetnek be a tagállamok.
Sajnos vannak olyan projektek is, amelyeket a túljelentkezés
miatt nem tudunk támogatni.
A V4 Alap tehát többet jelent a kormányközi együttműködésnél?
– Így van. A visegrádi négyek csoportja alapvetően
politikai, gazdasági regionális együttműködési forma.
Gondolhatunk a külügyminiszterek, a miniszterelnökök
rendszeres találkozóira, s arra is, hogy az Európai Tanács ülése
előtt szintén egyeztetik álláspontjaikat a visegrádi országok
kormányfői. Az Alap pedig kifejezetten a civil együttműködésre
fókuszál, arra, hogy megismerjük egymás kultúráját, történelmét,
tudományos életét, és fejlesszük is pályázati támogatással,
hogy szorosabb legyen a kapocs a négy ország polgárai között.
Ha már a történelemről beszélünk, Sväty Stefant,
IV. Vojtechet vagy Ludovít Velkyt (Szent István, IV. Béla és
Nagy Lajos királyokról van szó), is szlovák királyként
emlegetik, no meg Csák Mátét, Bél Mátyást, Benyovszky Móricot
is kisajátították. Ez nem okoz problémát?
– Bízom benne, hogy idővel ezt a problémát orvosolni
tudjuk. Amennyiben a történelmünket vizsgáljuk, akkor jól
tudjuk, hogy a határok sokszor megváltoztak, leginkább a
trianoni döntés után. Ilyen szempontból a lengyelekkel nekünk
kevesebb súrlódási pontunk van, mint a szlovákokkal. Azért
vagyok bizakodó, mert éppen a közös pályázatok révén sikerülhet
a történelmet oly módon feldolgozni, hogy objektívebb képet
kapjunk.
A visegrádi országok közt léteznek politikai feszültségek,
gondolhatunk arra, hogy Szlovákia miként viszonyul a kettős állampolgársághoz.
Ezek a feszültségek nem rontják a térségbeli kapcsolatépítést?
– Ezeket nem feszültségeknek nevezném. Ha jelen
pillanatban a közös együttműködésünkről beszélünk, akkor
jóval nagyobb a szolidaritás a visegrádi országok között,
mint a feszültség. Természetesen a nemzetpolitika területén különböző
megközelítési formák léteznek. A V4-országok regionális együttműködése
arra is jó, hogy az ilyen kérdéseket belső körben meg
lehessen vitatni. A migrációval kapcsolatos közös fellépés,
a határrendészeti együttműködés, amit a magyar–szerb és a
magyar–horvát határon tapasztaltunk, a szlovén–horvát határon
létrejött komoly V4-es szolidaritás a négy országot egységes
platformra helyezi. Az európai kihívásokra erős V4-es álláspontot
tudunk felmutatni. A visegrádi országoknak jóval nagyobb a súlya
az EU 28-akon belül, mintha egyesével lépnénk föl a kötelező
kvóta kérdésében.
Medveczky Attila
|
