vissza a főoldalra

 

 

 2016.02.05. 

Sikeres a Nemzeti Kastélyprogram

Teret kell adni a magántőkének a műemlékek megmentésében

Mekkora kihívást jelent az egykori Pénzügyminisztérium épületének megújítása? Milyen feladatokkal jár miniszteri biztosi kinevezése? Miért kéne módosítani a nemzeti vagyonról szóló kétharmados törvényt? Ezekkel a kérdésekkel kerestük föl L. Simon Lászlót, a Miniszterelnökség államtitkárát.

 Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter államtitkár urat miniszteri biztossá nevezte ki. Ezen a poszton milyen feladatokat kell ellátnia?

 – Miniszteri biztosként a budai Várban, a Szentháromság téren álló egykori Pénzügyminisztérium épületének megújításáért és egyes állami intézmények várbeli elhelyezésével kapcsolatos feladatok összehangolásáért felelek úgy, hogy közben államtitkári feladataimat is ellátom.

 Mekkora kihívást jelent az egykori Pénzügyminisztérium épületének megújítása?

 – Sokrétű feladatról van szó. Egyrészt meg kell oldanunk az épületet jelenleg használó intézmények új helyre költöztetését. Ezek közül a legbonyolultabb a Magyar Nemzeti Levéltár részlegeinek áthelyezése lesz, hiszen az általuk használt irodákon kívül több folyóirat-kilométernyi anyagot is tárolnak az épületben. Másrészt el kell döntenünk, hogy az épületet a második világháború alatti állapotának megfelelően állítjuk-e helyre, vagy a jelenleg látható, a hatvanas években született homlokzatnál maradunk. Ez a kérdés nemcsak az épületet, de a Mátyás templom környezetét is érinti, már csak a homlokzat lehetséges magassága miatt is. Harmadrészt figyelemmel kell lennünk arra, hogy a költöztetések és a felújítás a lehető legkisebb felfordulással járjon a várban, annak is a turisták által leginkább látogatott területén.

 Mi lesz a hajdani minisztérium helyén?

 – A kormány szándéka szerint a megújuló Pénzügyminisztérium épületét a jogutód minisztérium foglalja majd el. Ami ellen néhányan ódzkodnak, megfeledkezve arról, hogy miközben a világ sok országában, az ugyancsak a XIX. században létrejött intézmények az eredeti helyükön maradhattak, nálunk 1945 után zsuppolták ki őket például a budai Várból. Ráadásul ezekbe a hivatalnak tervezett épületekbe teljesen más funkciókat, például kollégiumot telepítettek, miközben a jelenlegi minisztériumi épületek sem annak készültek eredetileg, mint amire ma használjuk őket. A Szentháromság téri épületben jelenleg is javarészt minisztériumi háttérintézmények és hivatalok működnek.

 A budai várnegyeddel kapcsolatban el kell látnia többletfeladatokat?

 – Államtitkárként a Nemzeti Hauszmann Tervet is koordinálom, ami azt jelenti, hogy a budai Várral kapcsolatban rengeteg dologgal foglalkozom. Miniszteri biztosi kinevezésem lényegében a várnegyed megújításának egy konkrét feladatára szól, amit azonban a Hauszmann-terv részének tekintek. Egy olyan résznek, ami most egyfajta prioritást és nagyobb figyelmet élvezhet a kormány, az államigazgatás részéről.

 Nem jelent-e gondot, hogy nem vehet igénybe a jelenleginél nagyobb apparátust?

 – Szó se róla, több feladatunk lesz, ráadásul a határidők is elég szorosak, de ahogy a Várkert Bazár felújításánál is bizonyítottuk – ahol szintén rendkívül rövid idő alatt kellett megvalósítanunk az utóbbi évek legnagyobb kulturális beruházását –, nem az apparátus méretén múlik a siker.

 Miért gondolja azt, hogy módosítani kell a nemzeti vagyonról szóló kétharmados törvényt?

 – Erről Fehérvárcsurgón beszéltem, amikor az ottani Károlyi-kastély megújult parkját adhattuk át. Károlyi György és felesége, Angelica asszony évtizedes munkája remek példája annak, hogy az állami tulajdonban lévő kastélyokat igenis oda lehet adni olyan magánszemélyeknek, gazdasági társaságoknak vagy magánalapítványoknak, akik sajátjukként gondozzák, felújítják és működtetik az épületegyütteseket. Az országot járva látható, hogy még mindig számtalan értékes műemlékünk pusztul. Be kell látni, hogy a Nemzeti Kastélyprogramba nem lehet minden kastélyt bevonni, és az államnak sem lesz soha annyi pénze, hogy minden megmentésre érdemes műemléket felújítson, és gazdaságosan működtessen. A világ számtalan pontján bevett gyakorlat, hogy az állami tulajdonban lévő műemlékeket hosszú távra, hasznosításra bérbe lehet venni azzal a megkötéssel, hogy a látogathatóságot bizonyos feltételek mellett biztosítani kell. Sok kastély esetében az utolsó órában vagyunk. Szerintem teret kell adni a magántőkének a műemlékek megmentésében és hasznosításában is.

 Amennyiben az örökösök gondoskodnak egyes kastélyok felújításáról, akkor ezek az ingatlanok később kinek a tulajdonába kerülnek?

 – A kastélyok az állam, azaz az egész nemzet tulajdonában maradnának, de hosszú távra, akár 50 vagy 99 évre használatba kaphatnák például az egykori tulajdonosok leszármazottai. A használati joghoz azonban komoly kötelezettségek is társulnának, például a felújítás minőségét, a hasznosítást vagy a már említett látogathatóságot illetően.

 Mennyire tartja sikeresnek a Nemzeti Kastélyprogramot?

 – A 2007–13-as uniós támogatási időszakot lezártuk, aminek keretében háttérintézményeinkkel számos csodálatos kastélyt és történeti kertet újítottunk fel. A Nemzeti Kastélyprogram ennek a munkának a folytatása, de még az elején járunk, azaz tudjuk, melyik helyszíneken, milyen ütemezésben, nagyjából mekkora költségvetéssel akarunk dolgozni. Nyolc kastély esetében a Forster Központ már benyújtotta a pályázatát a gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programba. A következő évek mutatják majd meg, hogy a terveinket mennyire sikerül megvalósítani, hány kastélyt tudunk megmenteni, és tartalommal úgy megtölteni, hogy esetleg anyagi hasznot is termeljen. A magam részéről egyébként már azt sikernek tekintem, hogy negyedszázaddal a rendszerváltás után egy ilyen program elindulhatott, ezzel a következő évek egyik legjelentősebb kulturális beruházássorozatát indíthatjuk el.

 Mi lesz azoknak a kastélyoknak a sorsa, amelyeket állami forrásból újítottak föl?

 – A Nemzeti Kastélyprogramba bekerült épületegyütteseknek nemcsak a megmentéséről és felújításáról gondolkodunk, hanem a hasznosításáról is. Ez azonban helyszínenként eltérő, hiszen egy adott kastély múltja, környéke vagy éppen a közelben élők igényei is befolyásolhatják, hogy mi lesz az évtizedek óta pusztuló épülettel a beruházás sikeres lezárása után.

 

Medveczky Attila