vissza a főoldalra

 2016.02.05. 

Brüsszel bosszúja

A kötelező kvóta értelmetlen, életidegen

Az Európai Bizottság a hazánk ellen a migrációval összefüggésben elfogadott törvénymódosítások miatt indított kötelezettségszegési eljárással nagymértékben árt az európai együttműködés eszméjének, gondolatának. Ezért nem csupán Magyarországgal szemben tartjuk méltánytalannak ezt az eljárást, hanem a helyes, Európa egésze szempontjából is kívánatos magatartás szankcionálását látjuk benne – szögezte le Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke, akit a véleménydiktatúráról, a kötelező kvóta elleni aláírásgyűjtésről, és a Biszku-perről is kérdeztük.

 A világ és Európa történelméből elég sok diktatúrát ismerünk. Alelnök úr nemrég azt nyilatkozta, hogy Nyugat-Európában véleménydiktatúra uralkodik. Mondana erre példát?

 – Ez a fajta „véleménydiktatúra” annyiban „demokratikusabb” a totalitáriusoknál, hogy az eltérő vélemények miatt nem érhet senkit fizikai retorzió, vagy börtönbüntetés. Csupán azzal jár, hogy a véleményformáló elitnek nem lehet része az, aki a kívánatos főáramlattól eltérő véleményt hangoztat. Erre a legékesebb példa, ami talán sokak szemét felnyitotta, az elmúlt egy esztendő migrációs válsága. Jól látszott, hogy ennek a véleménydiktatúrának a jegyében az a „jó európai”, aki azt mondja, hogy mindenkit be kell fogadni, aki ünnepli az ellenőrizetlen bevándorlás okozta anarchiát, s úgy gondolja, hogy a közös határvédelmi szabályokat, amiket nem csupán nemzeti jogszabályok, hanem közös uniós egyezmény rögzít nem kell betartani. Csak az lehetett az „európaiság” megtestesítője, aki befogad mindenkit, függetlenül attól, hogy bármilyen menedékjogra jogosult-e az illető, hogy gazdasági bevándorlóként, vagy tisztességtelen szándékkal, akár terroristaként érkezik a kontinensre. Azzal a ritka helyzettel szembesültünk, hogy a valóság legyőzte a „politikai korrektség” véleménydiktatúráját, így bajba kerültek, akik ezeket a hangzatos szöveget hirdették, mert már Nyugat-Európa sem tud befogadni több embert. Most azon gondolkodnak, hogyan lehet úgy változtatni korábbi irányadásukon, hogy a korábbi kizárólagosságra törekvő véleményük vállalhatatlansága ne legyen mindenki számára egyértelmű.

 Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít hazánk ellen a menekültügyi szabályozás miatt. Mi állhat a háttérben?

 – A kötelezettségszegési eljárás a brüsszeli bizottság bosszúja Magyarországgal szemben, mert kezdettől fogva a szó klasszikus értelmében európai álláspontot képviseltünk a migrációs válság kezelésében. Szerintem az általunk elfogadott szabályok indokoltak, és helyesek, mégsem állítom, hogy egyes büntetőeljárási részletszabályok közösségi joggal való összhangjáról ne lehetne vitatkozni. Az aránytévesztésre hívom föl a figyelmet; a brüsszeli bizottság szó nélkül eltűrte és eltűri, hogy a schengeni övezethez tartozó tagállamok a külső határvédelem uniós kötelezettségét semmibe vegyék, sőt azt a bizottság elnöke szinte követendő magatartásnak tartotta, most pedig – ehhez képest lényegtelen – részletszabályok miatt indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen. Ez az a magatartás, amellyel az Európai Bizottság nagymértékben árt az európai együttműködés egyébként nélkülözhetetlen fontosságú eszméjének. Ezért nem csupán Magyarországgal szemben tartjuk méltánytalannak ezt az eljárást, hanem a helyes, Európa egésze szempontjából is kívánatos magatartás szankcionálását látjuk benne.

 Lesz valami foganatja a kötelező kvóta elleni bírósági beadványnak, és az aláírásgyűjtésnek?

 – Azért lényeges az aláírásgyűjtés, mert a világ és egész Európa számára egyértelművé teszi, hogy a közép-európai társadalmak, közöttük is a magyar választók milyen nagymértékben utasítják el a kvóta ötletét. A bírósági döntésre vélhetően bő egy év múlva kerülne sor, de most úgy tűnik, hogy a kvótára vonatkozó döntés az általunk vélelmezett jogellenességétől függetlenül megbukik, mert a gyakorlati alkalmazást látva már most kijelenthető, hogy végrehajthatatlan, és semmilyen problémát nem old meg. 160 ezer fő Görögországból és Olaszországból való áthelyezéséről szólt a döntés, amely hónapok óta hatályos, ehhez képest eddig legfeljebb 160 embert sikerült más tagállamban elhelyezni. A kvóta azért is életidegen, mert ha egyszer már valaki bejut a schengeni térségbe, akkor szabad mozgása a szabályok szerint nem korlátozható. Senki sem tudja azt megindokolni, hogy ugyan miért maradna egy Olaszországból Hollandiába, Németországba vagy éppen Svédországba igyekvő menekült Romániában vagy akár Magyarországon, miközben félnapos feketemunkával többet megkeres Nyugaton, mint amennyi szociális ellátásban részesülhet a közép-európai államokban. Ezért végrehajthatatlan ez a döntés a gyakorlatban, ezért jó eséllyel hamarabb bukik meg, mintsem hogy az unió bírósága dönthetne róla.

 A hazai balliberálisok azért kardoskodnak a gazdasági menekültek befogadása mellett, mert leendő potenciális szavazóikat látják bennük?

 – A baloldali ellenzék nagyon kevés nemzeti sorskérdésben képes támogatni a kormányt Magyarországon. Miután a kormány olyan egyértelmű álláspontot fogalmazott meg, amely szemben állt az európai elitével, ezért a hazai baloldal, régi hagyományait követve, szembefordult a kormánnyal, és tartalomtól függetlenül követi a brüsszeli véleményeket. Nyugat-Európában pedig a baloldal és a zöld pártok a későbbi állampolgárság megszerzésével a migránsokban olyan potenciális szavazókat látnak, akik adott esetben a többséget biztosíthatják egy választáson. Vitathatatlan tény, hogy ha a bevándorlók 90%-a nem a szocialista elnököt támogatta volna a legutóbbi elnökválasztáson, akkor Franciaország elnöke ma Nicolas Sarkozy lenne, nem François Hollande.

 Ha már az ellenzékről esett szó… Lázár János miniszter úr azt mondta a Fidesz kongresszusán: „ne higgye senki, hogy az ellenzék hiánya és impotenciája lottóötös lenne”. Milyen stratégiát kéne alkalmaznia a nagyobbik kormánypártnak a választásokig?

 – Teljesen egyetértek, hiszen ha a politikai térben valahol űr tátong, akkor azt az űrt előbb-utóbb valaki betölti. Azt nem tudhatjuk, hogy az ellenzéki oldalon lévő űrt ki, mikor és hogyan tölti be, s nem is feladatunk, hogy ezt találgassuk. A kormánypártok feladata, hogy tisztességes kormányzással az ország valós problémáira adjanak helyes válaszokat. Ha ez sikerül, akkor ezt a választók méltányolják. Ellenkező esetben – teljesen mindegy, hogy ma mennyire tűnik működésképtelennek az ellenzék – létrejön az a kritikus többség, ami talál magának egy olyan politikai formációt, amely mögé felsorakozhat.

 Milyen módszerekkel, törvényekkel lehet elérni, hogy hazánkat polgárai ne hagyják el, hanem hazatérjenek?

 – Ez az egyik legnehezebb, ugyanakkor legfontosabb közéleti kérdés. Tény, hogy mi a nyugat-európai bérszínvonalat a következő évtizedben még nem érjük el. Azt tűzhetjük ki célként, hogy ha a magyar jövedelmek lehetővé tesznek egy emberi méltósággal, jó színvonalon élhető életet, akkor a hazához, a családhoz, a szülőföldhöz való viszony elegendő vonzalom ahhoz, hogy itt maradjanak a fiatalok. Ezért a hazafias nevelés mellett azt kell érni, hogy Magyarország gazdaságilag képes legyen arra, hogy mind az iparosok, mind a szakmunkások, mind a diplomások számára olyan jövedelem elérését segítse elő, ami a normális megélhetést biztosítja.  

Az a baloldali média, aki nap mint nap arról számol be, hogy nyomorban élnek az emberek Magyarországon, és azért mennek ki Nyugatra, szinte mártírként tünteti föl Biszku Bélát, mondván, hogyan lehet egy ilyen idős embert meghurcolni. Mit gondol a Biszku-perről? A magyar igazságszolgáltatás 25 évvel a rendszerváltás után képes egyáltalán olyan eljárás lefolytatására, amely tisztázná, milyen szerepet játszottak a Kádár-éra kommunista vezetői az 1956. októberi forradalmat követő tömeggyilkosságokban?

 – Ebben az értelemben az igazságtétel megkésett. Azonban azt a kérdést kell most megválaszolni: jobb, ha megkésetten sor kerül rá, vagy el kell felejteni? Mi azt a választ adtuk, hogy ez még megkésetten is időszerű. Ilyen értelemben az a Lex-Biszkuként elnevezett jogszabály, amelyet – Gellért Ádám tudományos munkájára támaszkodva – én terjesztettem elő, a nemzetközi jog alapján és az elévülés nyugvásának alkotmányban kimondott elvére támaszkodva a belső jog alapján is azt kísérelte meg lehetővé tenni, hogy a kommunista diktatúra hatalombirtokosai közül legalább azokkal szemben lehessen büntetőeljárást indítani, akiknek a kezéhez nyilvánvalóan vér tapad. Ez szerintem helyes, de én méltányolom azt a véleményt is, mely szerint egy bizonyos kor fölött már csak jelképes büntetést lehet kiszabni. Csak ezt akkor egységes mérceként kell érvényesíteni. Vannak elévülhetetlen bűnök, ezért a felelősségre vonásnak nincs felső korlátja. Ha viszont ezt valaki kétségbe vonja, akkor azt is tegye egyértelművé, hogy a kommunista tömeggyilkos pártállami vezető nem részesülhet kedvezőbb elbánásban, mint egy náci keretlegény. A kettős mérce ezen a területen is elfogadhatatlan.

Medveczky Attila