vissza a főoldalra

 2016.02.12. 

Märle Tamás: Ha már egyszer bürokráciacsökkentés

A jelenlegi kormányzat egyik legfőbb törekvése a bürokrácia csökkentése. Az irány jó, és már az első lépések meg is történtek, a céltól azonban még messze vagyunk. Különös, de célnak megjelölhetjük a dualizmus kori Magyarországot, azt az időszakot, amikor történelmünk folyamán talán a legdinamikusabban fejlődött a gazdaság. Javarészt a bürokráciától való mentesség és a hazai ipart védő törvények miatt.

Bizonyos szempontból hasonló a mai helyzet, mint a kiegyezés korában. 1867-ben az áprilisi törvények életbe lépésével hazánk végre megszabadult a feudális kötöttségektől és jó száz éves késéssel elértek hozzánk az ipari forradalom találmányai. A magyar ipar addig alig létezett, viszont a kiegyezés okozta béke és az iparvédelmi törvények a századfordulóra óriási fellendülést okoztak. Napjainkban pedig hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a magyar gazdaságnak uniós pénzek és nemzetközi multik nélkül is működnie kell, minél több sikeres magyar vállalkozásra és hazai tőkésosztályra van szükség.

Csakhogy amíg ma hónapok, évek idegőrlő munkáját – rengeteg szaladgálást, felesleges papírok beszerzését, illetékek befizetését – jelenti egy vállalkozás beindítása, addig a XIX. század második felében ez egészen máshogy történt. Egyszerűen csak be kellett jelenteni egy új vállalat működését és az illetékes hatóság három napon belül köteles volt kiállítani a működési engedélyt!

1881-ben hozták az első iparvédelmi törvényt a vállalkozások támogatására, amit később háromszor (1890, 1899, 1907) is megújítottak apróbb módosításokkal. A törvény értelmében minden gyár állami kedvezményben részesült, amelyik hazánkban eddig elő nem állított terméket készített, továbbá a következő vállalkozások is: azon gyárak, amelyekben sárgaréz áruk, sárgaréz pléh, czink, czinkpléh, drót, drótszeg, fémkeverékből való áruk, zománczozott vasedények, szerszámgépek, munkagépek, gőzgépek és gőzkazánok, zongorák, electrodynamikus készülékek, fegyverek, porczellán, tábla- és tükörüveg, üveg regeneratív fűtő-készülékkel, kaucsuk, cellulose, tapéták, conservek, cognac, soda, kénsav, aszfalt készül; a rizshántoló malmok; a mezőgazdaság kiegészítő részét képező szeszgyárak; selyemfonó-, szövő- és festőgyárak; gyapjúfonó-, szövő- appretírozó-gyárak; pamutfonó-, szövő- és fehérítő-gyárak; len- és kendertörő és kikészítő telepek; len- és kenderfonó-, szövő- fehérítő- és appretírozó-gyárak; kötszövészeti gyárak. Azon posztó fonalgyárak, amelyek Mule-Jenny géppel legalább 120 orsóval és egy méter széles kártolóval vannak berendezve. Azon posztó-szövőgyárak, amelyek legalább hat szövőszékkel dolgoznak. Azon pamut-, len- és kenderszövő-gyárak, amelyekben legalább tíz mechanikai, vagy műszövőszék van alkalmazva.

Azt is mondhatnánk, hogy szinte mindenki, de valójában ez a normális. Egy feltételnek kellett megfelelni a Monarchia korában(!): az alkalmazottak legalább 75%-a magyar kellett, hogy legyen.

A kedvezmények pedig igen jelentősek voltak: a vállalkozások 15 évig mentesültek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alól, a községi pótlék, az ipari és kereskedelmi kamarai illeték alól, a házadó alól, valamint az általános jövedelmi pótadó alól. Az sem elhanyagolható, hogy egy gyár telekvásárlás esetén illetékmentességet élvezett, és a vállalkozás elindításához járó okiratokat is ingyen lehetett beszerezni valamint beadni a hivatalba. További támogatás volt, hogy új gyárak és ipartelepek építésére vagy már meglévők bővítésére az állami vasút önköltségen szállította a gépeket, építőanyagokat, alkatrészeket. Elmondhatjuk, hogy minden olyan új vállalkozást ösztönzött a tehermentesítés eszközével az állam, amelyet a gazdaság szempontjából fontosnak tartott.

Az iparvédelmi törvények elősegítették, hogy Magyarországon újabb és újabb iparágak telepedjenek meg, valamint lehetővé tette olyan megoldások alkalmazását, amelyek azután az egész világon elterjedtek. A több mint száz évvel ezelőtti törvények jogossága és haszna megkérdőjelezhetetlen, ismerve a kiegyezést követő gazdasági növekedést. Gondoljunk csak bele, mennyivel több magyar vállalkozás indulna ma ilyen törvények mellett?