|
 2016.02.19.
Hazugság a
hintapolitika vádja
A Führer kérdezett, Kállay válaszolt
Február 2-án került
sor a Veritas Történetkutató estjére a Budapesti Gazdasági
Egyetem aulájában; a téma pedig Kállay Miklós miniszterelnök
külpolitikája volt. Dr. Ujvári Gábor, a Veritas kutatócsoport
vezetője, az est moderátora kifejtette, hogyha Kállay Miklós külpolitikájáról
beszélünk, akkor mindenképpen szót kell ejteni az előzményekről
is. Főleg arról, hogy milyen állapotban vette át Kállay 1942
márciusában Magyarországot. Milyen volt hazánk külpolitikai
helyzete, illetve mit „örökölt”, elődjétől, Bárdossy Lászlótól.
Pritz Pál,
egyetemi magántanár úgy kezdte beszédét, hogy „gúzsban táncolni
nagyon nehéz”. Kállaynak ez adatott meg. Ha szerencsésebb a
magyar história, akkor a kormányzó úr 1941. április 3-án őt
kéri föl kormányfőnek. De azt a Bárdossyt kérte föl, aki
Pritz Pál szerint kitűnő diplomata volt, hatalmas ésszel áldotta
meg a Teremtő, remekül tudott fogalmazni, de elég rossz
politikus volt. Bárdossy nagyon nehéz helyzetben lett kormányfő.
11 hónap alatt három világhatalommal került hadiállapotba. Ez
Pritz tanár úr véleménye szerint olyan szörnyű örökség
volt, mely lényegében lehetetlenné tette Kállay Miklós számára,
hogy valamilyen kilábalást el tudjon érni.
Dr. Joó András
az előzőeket azzal egészítette ki, hogy Nagy-Britannia részéről
nekünk üzentek hadat, mégpedig Sztálin sürgetésére. Az USA
nem is vette tudomásul jó darabig Magyarország bejelentését a
hadiállapotról, ahogy egyébként Bulgáriáét és Romániáét
sem. Erre a kongresszus jóváhagyásával csak 1942. június 5-én
került sor, mikor már régen hivatalban volt a Kállay-kormány.
Ujvári Gábor említette,
hogy Kállay Miklós egy éven keresztül megtartotta magának a
miniszterelnöki pozíció mellett a külügyminiszter posztját
is. Tehát Kállay Miklósnak volt-e külpolitikája, vagy a kormányának?
Pritz Pál kifejtette: természetesen Kállay Miklósnak volt külpolitikája,
és nem a kormányának. Sőt, akkor lesz csak külügyminiszter
Ghyczy Jenő személyében, amikor Kállay tudja jól, hogy
gyakorlatilag úgyis ő a külügyminiszter, de lesz, aki viszi az
ügyeket tovább. Joó Andrástól tudjuk, hogy Kállay Miklós többször
is megírta, hogy mit kellett az ő külpolitikáján érteni. Elsősorban
ő határozta meg a külpolitikát, s állt mellette egy úgynevezett
vének tanácsa, ami a Horthy-kamarilla néven volt ismert. Amikor
Mussolini bukása után, majd a fegyverszüneti tárgyalások
kapcsán egy nagyon komoly helyzet állt elő, Magyarországot is
sürgetik a titkos csatornákon a kiugrásra az angolszász
hatalmak képviselői, akkor többször is összeül ez a grémium
– amely volt miniszterelnökökből, mint Károlyi Gyula, aztán
Kánya Kálmán hajdani külügyminiszterből, és még sok
prominens személyből állt –, s ez a testület döntött a
nagyobb horderejű kérdésekben. Egyébként a napi külpolitikára,
vagyis a béketapogatózások irányítására, egészen a konspirációs
lépésekig Kállay napi szinten odafigyelt. Ghyczy Jenő, aki
nagy tekintélyű diplomata volt, inkább végrehajtó szerepet játszott.
A Külügyminisztérium politikai osztályvezetője lett
Szegedy-Maszák Aladár, aki leírja, hogy elsősorban Kállay álláspontját
tükrözték a követeknek küldött üzenetek, jelentések.
Szentmiklóssy Andor Kállay Miklós kormányában a külügyminiszter-helyettesi
posztot kapta meg. Őt a náci megszállók letartóztatták és
1945-ben a dachaui koncentrációs táborban hunyt el.
No de Kállay Miklós
milyen politikai és közéleti karrier után került a kormány
élére? – tette föl a kérdést Ujvári. Pritz Pál először
is azt hangsúlyozta, hogy Kállay nem volt hintapolitikus, és
kiugrási politikát sem kísérelt meg. Tudni kell, hogy ez az
ország sosem volt németellenes, ahogy a zsidó középosztály
sem. Mást jelent a német- és mást a náciellenesség. A náci
Németországnak fullasztó fölénye volt Magyarországgal
szemben. Kállay Miklós nagyon is tisztában volt az ország
adottságaival, tisztában volt a nácik erejével, és ezért az
óriási németbarát szólamoknak a fedezékéből próbálta
kivinni ezt az országot a háborúból. De ez nem jelent
hintapolitikát. Kállay tisztességes magyar politikát
folytatott. Joó András kiemelte, hogy Kállay Genfben, Párizsban,
Drezdában járt egyetemre, s olvasott, franciás műveltségű
ember volt. Tisza István gondolt arra, hogy képviselőnek jelölje,
de végül nem lett belőle honatya. Az I. világháború alatt
hadikórházat irányított, a kommün idején visszavonult a
birtokára, 1922-től 1929-ig Szabolcs vármegye főispánja volt.
Később kereskedelmi államtitkár lett. A Gömbös-kormány földművelésügyi
minisztere lett, de önként távozott posztjáról. Ezt követően
került 1937-től az Országos Öntözésügyi Hivatal élére.
Tehát visszavonult a politikai élvonaltól. Ezért is volt
alkalmas arra, hogy kissé semleges személyként előkerüljön,
kifejezetten a kormányzó óhajára. Még a Bárdossy-kormány
idején, 1941 őszén, ismertté vált a neve, s lassan kialakult,
hogy nem lehet alkalmasabb személy a kormányfői posztra. Horthy
bízott benne, viszont hosszú ideig győzködték arról, hogy
elvállalja ezt a szerepet. Alapvetően pesszimista volt – erről
nagyon részletesen olvashatunk a Kállay-emlékiratokban. Pritz Pál
vette át a szót: „a magyar külpolitikának 1927 óta tradíciója
volt, hogyha kineveznek egy új magyar miniszterelnököt, akkor
annak első tisztelgő látogatása Rómába vezetett. Kállay be
is jelentkezett Mussolinihez. Erre Mussolini azt felelte, hogy
nagyon szívesen fogadja, ha már látogatást tett a vezéri főhadiszálláson
a Führernél. Egy tévesen berögzült képzetet akarok
eloszlatni: soha nem létezett Berlin–Róma tengely. Olyan mérhetetlen
fölényben volt Hitler Németországa Mussolini Olaszországához
képest, hogy nem is beszélhetünk tengelytől. Mussolini attól
tartott, hogy Kállay nem biztos, hogy beilleszkedik a nácik elképzelésébe.
Kállay elment Berlinbe. A Hitlerrel történő beszélgetések úgy
néztek ki, hogy a vezér mondott egy hosszú monológot. Ez a találkozó
viszont egy valódi beszélgetés volt. A Führer kérdezett, Kállay
válaszolt.”
Joó András nem
kedveli a németbarát, angolbarát felosztást, szerinte minden
magyar politikus akkoriban, még ha fals irányban tevékenykedett
is, abban a tudatban dolgozott, hogy ő magyarbarát. Mégis lehet
két irányzatról beszélni, az egyiket például Bárdossy képviselte,
aki nem látott a német szövetségen kívül semmilyen alternatívát.
A másik irányzat az antideterminisztikus. A politikus dolga nem
az, hogy csak az esélyeket mérlegelje, hanem, ha minimális az
esély, akkor is meg kell kísérelnie, hogy megtaláljon egy kitörési
pontot. Lényegében erről szól a Kállay-féle próbálkozás.
Amelynek voltak részsikerei. A hintapolitikára Kállaynak semmi
esélye nem volt. Két héttel a kinevezése után Göbbels már
feljegyezte naplójába, hogy itt az angolbarát klikk emberével
van dolgunk, és idő kérdése, hogy vele szemben mikor lépünk
föl. De csak akkor léptek föl, mikor azt a háborús események
szerintük indokolták. Pritz Pál szerint nem volt Kállaynál
kiugrási kísérlet. 1978 óta lehet olvasni azt a magyar nyelven
megjelent tanulmányt, melyet angliai kutatások előztek meg,
hogy a Kállay-kormánynak semmiféle kiugrási kísérlete nem
lehetett, csak béketapogatózásai voltak. Hiszen a brit kormány
teljes mértékben elkötelezettje volt annak a szövetségi
politikának, hogy nem állnak szóba a velük ellenséges országokkal.
Szegedy-Maszák Aladár írja memorandumában: „azt kívánják
tőlünk az angolok, hogy mi hidakat robbantsunk, szabotázsakciókat
csináljunk, ami totális öngyilkosság”. Mégis 1943 márciusára,
pont azért, mert a Kállay-kormánynak volt egy olyan politikája,
mely London elismerését is kiváltotta, Anthony Eden brit külügyminiszter
fölteszi a kérdést Moszkvában és Washingtonban, hogy végül
is szóba lehetne állni a magyar kormánnyal. Ez a háború is a
titkosszolgálatok háborúja volt. Amikor az angol álláspont
1943-ban változóban volt irányunkban, akkor Moszkva egyértelműen
azt mondta: nem! A brit birodalom pedig akkor már eléggé
meggyengült.
A béketapogatózásokat
tökéletesen ismerő hitleri vezérkar pedig a végső vereség
elkerülése érdekében végül is biztosítani akarta Magyarország
lojalitását. E szándéktól vezérelve a német erők 1944. március
19-én megszállták hazánkat, a német diktátor pedig a bevonulást
megelőző napon Klessheimben Kállay Miklós leváltására kényszerítette
Horthy kormányzót.
Medveczky Attila
|
