vissza a főoldalra

 2016.02.19. 

Kommunista eredetű a finanszírozási rendszer

Az elvett ingatlanokból, földterületekből az egyháznak 60 éven át semmilyen bevétele nem származott

Fazekas László református püspök a vagyon-visszaszolgáltatással kapcsolatban kijelentette: több mint 700 hektár földet és 60-62 épületet a Benes-dekrétumok alapján koboztak el a református egyháztól, s még nem kerültek vissza.

 Főtiszteletű püspök úr! Madaric szlovák kulturális miniszter nemrég azt nyilatkozta, hogy az egyházakkal történt egyeztetéseket követően ma már tudni, a történelmi egyházak a jelenlegi állapot, az állami finanszírozás fenntartását szorgalmazzák, de nem zárkóznak el bizonyos módosításoktól. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház is az állami finanszírozás mellett foglal állást?

 – Teljes mértékben. Egyeztettünk a többi egyházzal, és megállapítottuk, hogy nagyon sok jelenlegi probléma a múltra vezethető vissza. Az egyházak finanszírozásáról szóló törvény 1949. november 1-jén lépett hatályba. Ez a törvény kimondta, hogy az állam finanszírozza az egyházakat, de ez a finanszírozás a zsinati vagy egyházi központok bizonyos költségeinek a térítését jelenti, azonkívül a lelkipásztorok fizetését. Tehát erre korlátozódik jelenleg is az állami finanszírozás. Az egyházak sok olyan feladatot látnak el, amelyet átvállalnak az államtól. Gondolok például az oktatásra vagy a szociális szférában végzett tevékenységre. Ezért lenne méltányos, ha a kormány a múlt hibáit kiküszöbölve nem csupán hozzájárulna az egyházak finanszírozásához, hanem módosítaná is azt. Hiszen a jelenlegi kommunista eredetű finanszírozási rendszer kevés mozgásteret biztosít az egyházaknak. Ugyanis az elvett ingatlanokból, földterületekből az egyháznak 60 éven át semmilyen bevétele nem származott. Ez anyagilag mindenképpen gyöngítette egyházunkat.

 A szlovák kormány tagjai szerint nem lesz több vagyon-visszaszolgáltatás. Püspök úr miként vélekedik erről?

 – Minden egyháznak vannak olyan ingatlanjai, melyek még nem kerültek vissza birtokukba. Igaz, háromszor is volt már vagyonvisszaadás. Az egyik 1993-ban, majd 2002-ben, s végül 2005-ben. A ’93-as restitúciós törvény egy évig adott lehetőséget arra, hogy az egyház visszavegye ingatlanjait. Ez nagyon rövid idő. Így számos ingatlan nem került vissza az egyházakhoz, és jogilag is problémás volt a visszaszolgáltatás levezetése. A 2002-es törvény a római katolikus és az evangélikus egyház bizonyos ingatlanokhoz való viszonyát rendezte. A katolikus egyház az erdeinek egy részét kapta vissza, az evangélikus pedig a kitelepített magyar és német evangélikusok vagyonát. Viszont a református egyház ilyen irányú kérvényeit nem bírálták el. A 2005-ös törvényben pedig kimondták, hogy véglegesen lezárult a vagyon-visszaszolgáltatás. A jogszabályban esetünkben hat templomról, két épület és egy temető visszaadásáról volt szó. A többi egyház esetében is előre kijelölt ingatlanokat adtak vissza. Egyik törvény sem rendelkezett arról a vagyonról, amit a 104/1945-ös rendelet alapján vettek el. Több mint 700 hektár földről és 60-62 épületről van szó. Ezeket az Benes-dekrétumok alapján kobozták el a református egyháztól, s még nem kerültek vissza. Az egyház finanszírozásáról szóló megbeszéléseken arról is szó esett, hogy ezt a problémát valamilyen módon orvosolni kell. Főleg akkor, ha megváltozik az egyház finanszírozási rendszere. Erkölcsi kötelességünk lépni ebben a kérdésben híveinkkel és azokkal szemben is, akik anno adományozói voltak ezeknek az ingatlanoknak. Ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gyülekezeteink – akár örökösödés, akár vásárlás útján – múltban megszerzett vagyonát visszakapjuk, ha nem ténylegesen, akkor kárpótlás útján.

 Tárgyaltak ebben az ügyben az illetékes tárcával?

 – Ebben a témában az utóbbi esztendőkben nem folytattunk tárgyalásokat, ugyanis létrejött egy olyan bizottság, amelyik az egyházak finanszírozásának lehetőségeit vizsgálta. Gondoltunk arra, hogy így talán napirendre tűzik a restitúció kérdését is. Azt tapasztaljuk, hogy más irányt vettek a tárgyalások. Madaric miniszter úr is kijelentette, hogy szükséges az egyházakat támogatni, hiszen a közjó javára nagyon sok tevékenységet végeznek. Mindegyik egyház megpróbálja elvett vagyonát visszaszerezni. Legutóbb Révkomáromban a várostól visszavásárolhatta a református egyház a 104/1945-ös törvény alapján elvett ingatlanját, a Timóteus-árvaházat. Azért vették el tőlünk ezt az ingatlant, mert Benesék szerint államellenes tevékenységet folytattak az árvaház keretén belül. Ez több mint nevetséges, hiszen az épületben árva gyermekeket neveltek az önálló életre, munkára. Lenne még lehetőségünk több ingatlan visszaszerzésére, mert 2003-ban kaptunk a minisztériumtól egy leiratot, amelyben jogászok megállapították, hogy a Benes-dekrétumok, illetve az említett 104/1945-ös törvény a református egyház esetében helytelenül lettek alkalmazva, és nem vonatkozhattak volna egyházunk vagyonára. Arra biztattak bennünket, hogy bírósági per útján kérjük vissza az ingatlanokat. Ez azt jelentené, hogy precedenst kellene teremteni egy ingatlan visszaadásával kapcsolatosan, és utána talán lenne lehetőség a többi visszaigénylésére is. Sajnos mindennek olyan magas az anyagi vonzata, hogy azt nem tudjuk biztosítani. Ezért erre nem kerülhetett sor. A zsinati tanács nekem mint püspöknek és Fekete Vince főgondnoknak meghatalmazást adott a vagyon-visszaszolgáltatás ügyében. Újból össze kell írnunk a Benes-dekrétumok alapján elvett ingatlanok pontos jegyzékét, és azt be kell nyújtanunk a kormány elé vagy az illetékes minisztériumba.

 Az elmúlt héten Szlávik Antal hidaskürti plébános azt közölte lapunkkal, hogy a felvidéki katolikusok valahogyan, de túlélik az egyház és az állam szétválasztását. Önök is?

 – Mindenképpen túl kell élnünk. Gondolom nem lesz ez egy nagyon megrázó szétválás, hiszen a kormány tudatosítja, hogy jelentős az egyház súlya, hiszen a tevékenységeinkkel – szociális ellátás, fiatalok táboroztatása, hitoktatás – a társadalom lelki egészségi állapotát befolyásoljuk. Aki ezt átlátja, és belelát, tudja, hogy ezek a tevékenységek mindenképpen támogatást igényelnek. Nem is beszélve arról, hogy nagyon sok műemléképület van az egyház tulajdonában, amelyeknek a fenntartása és karbantartása nagyon nagy anyagi ráfordítást igényel. Biztos, hogy lesznek fennakadások, de mi Istenbe vetett hittel veszünk minden egyes változást, változtatást. Nagyon fontos lenne a lelkészi szolgálat díjazását az azt megillető szintre emelni. Látjuk, hogy Felvidéken sztrájkolnak a pedagógusok, a nővérkék, ami annak a jele, hogy ők sincsenek megelégedve munkájuk anyagi értékelésével. Mindemellett bizakodóak vagyunk, hiszen egyházunk évszázadokon keresztül fennmaradt, és mindig voltak olyan adakozó hívek, akik értékelték ezt a munkát és szolgálatot.

 Ön a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. Felvidéken élnek szlovákajkú reformátusok is? Hiszen a történelemkönyvekből úgy tudjuk, hogy a református „magyar vallás”, és a szlovákok főleg katolikusok, kismértékben evangélikusok.

 – A reformáció lutheri iránya főleg a szlávok körében terjedt el. Kezdetben a magyarok is felvették ezt a vallást. Mikor a kálvini irányzat elérte a magyarokat, akkor ők inkább ahhoz csatlakoztak. De kezdettől fogva voltak olyan szlovákok is, akik a kálvini irányt követték – számuk korszakonként változott. Jelenleg kilenc egyházmegyénk van a Felvidéken, s ebből kettő szlovák. Egyházunk 85%-a magyar ajkú, a maradék szlovák ajkú. 223 lelkészünkből 26 szlovák, a többi magyar.

Medveczky Attila