vissza a főoldalra

 2016.02.19. 

Böjt

Manapság nagy divatja van a méregtelenítő kúráknak, a léböjt kúráknak. Sokan áldoznak nem keveset azért, hogy szervezetüket megtisztítsák a káros anyagoktól. Az egyházban már hosszú-hosszú ideje él a böjti időszak. Adventet kisböjtnek is hívták, a húsvét előtti 40 napot pedig nagyböjtnek nevezték el. Mit jelent a böjt? Mi az értelme? Semmiképpen nem azt jelenti, hogy valakinek az elgondolása miatt vállaljunk bármiféle önmegtagadást teljesen öncélúan.

A böjt mindenekelőtt magunkkal szeretne szembesíteni, és azt szeretné szolgálni, hogy induljunk az elmélyülés útján, ahol szembesülhetünk erősségeinkkel, gyengeségeinkkel és meghozhatjuk azokat a lépéseket, melyek a növekedésünkhöz szükségesek.

Melyek növekedésünk legnagyobb gátjai? Elsősorban a káros birtoklási vágy, ami már elszakít a környezetemtől. Gyakori tapasztalat, hogy ha kapunk egy okostelefont, egy új technikai eszközt, olyan könnyen magába zár, hogy elfeledkezünk a környezetünkről, és kizárunk mindenkit, aki hozzánk szeretne szólni. Ugyanakkor a káros birtoklás megköti az embert. Nem tudunk tőle szabadon mozogni, nem tudunk tőle függetlenedni.

Szükségünk van eszközökre, szükségünk van technikai vívmányokra, hogy használjuk azokat. De ezek eszközök, és sosem válhatnak célokká. A birtoklás azért válik károssá, mert nem eszközökként, hanem célként kezeljük tárgyainkat.

Másodsorban a hatalom, illetve a hatalommal való visszaélés az, ami nagyon negatívan tud ránk és környezetünkre hatni. A hatalmat akkor tudom a helyén kezelni, ha szolgálatnak tekintem. Az igazi hatalom az, ha okosan szolgálom a házastársamat, a családomat, a munkatársaimat. És itt talán az okosan kifejezés nagyon fontos. A hatalom gyakran irányítást jelent. Vezetnem kell a családi háztartást, vezetnem kell a gyereknevelést… Nagyon komoly kihívás előtt állunk, amikor látjuk, hogy merrefelé kellene a ránk bízottaknak haladniuk, és nem teszik. Nagy bölcsesség kell ahhoz, hogy a türelemnek és a határozottságnak megtaláljuk a határát. Mikor szólunk határozottan, mikor maradunk csendben.

Ugyanakkor látnunk kell, hogy nagy szüksége van mindenkinek arra, hogy okos rendszerekkel szolgálják a fejlődését, melyekben a növekedés a leggyakrabban nem fájdalommentes.

A böjt jó alkalmat nyújt arra, hogy végignézzük életünknek ezt a területét is, és úgy használjuk hatalmunkat, hogy a szolgálat szelleme hassa azt át.

Harmadrészt pedig a böjt arra szolgál, hogy Isten felé közeledjünk. Nagyon gyakran csak akkor kezdünk el Isten felé haladni, ha valami nagy trauma ér bennünket. A mennyei Atya egy állandó közösségre hív meg bennünket, amiben megtalálhatjuk a megerősödést, a töltekezést, a nyugalmat, a boldogságot és a békét.

Van egy ismerősöm, aki nem vallásos ember. Egyszer megkeresett, hogy a barátja nagy bajban van, élet és halál között van egy kórház intenzív osztályán. Azt mondta, hogy egyikőjük sem vallásos, de szeretné, ha adnék neki egy rózsafüzért, amit bevinne a kórházba, hogy legyen a barátjának mibe kapaszkodnia.

Nagy szükségünk van az Isten közelségére, de jó lenne figyelni arra, hogy ne csak akkor, amikor bajunk, betegségünk van, hanem mint állandó erőforrást tudnánk használni életünkben.

A nagyböjtöt fogjuk fel ajándékként, ahol a birtoklás, a hatalom és az Istenkapcsolat területeit átnézhetjük. Ne riadjunk vissza az erőfeszítésektől, hanem azokat vállalva tegyük mélyebbé, bensőségesebbé életünket.

Szűcs Balázs