|
 2016.02.26.
Javítják a bérszámfejtést
Eltűntek a fehér foltok a mentő-térképről
Igaz, hogy sztrájkolnának
a mentősök? Valóban rossz a helyettesítési és a szabadságolási
rendszer? – kérdeztük Győrfi Páltól, az Országos Mentőszolgálat
kommunikációs igazgatójától, aki elmondta, hogy szerencsére
szó sincs sztrájkhangulatról, viszont még februárban is
kevesebb bért utaltak az állomány egy részének. Az ok valószínűleg
az, hogy a jogszabályváltozások, illetve a bérszámfejtő
program jellegzetességei nehezen hozhatók összhangba a mentőszolgálat
speciális működésével.
Valóban sztrájkhangulat uralkodik a mentőknél?
Az egyik vidéki lap ugyanis azt írta: átlagosan 15-30 ezer
forinttal kevesebbet utal a somogyi mentősöknek a Magyar Államkincstár.
– Miután a Somogyi Hírlapban olvastam erről, azonnal fölhívtam
a helyi kollégákat, vezetőket. Közölték: szó sincs szerencsére
sztrájkhangulatról, de az kétségtelen, hogy számos bajtársunkat
negatívan érintette, hogy a bankszámlájukra átutalt illetményük
nem a várt összeget tartalmazta, hanem kevesebbet. A mentőszolgálatnál
dolgozók körülbelül 130 ezer forintos fizetésből élnek, ezért
számukra 10-20 ezer forintos különbözet is problémákat
okozhat akár a családi költségvetésben is. Az Országos Mentőszolgálat
december óta folyamatosan egyeztet az Államkincstárral, hiszen
ott decembertől új illetmény-számfejtési programot használnak
(KIRA). A KIRA egy központi illetmény-számfejtési program. A
folyamat menete, hogy a mentőszolgálat – s azon kívül még
1300 állami intézmény – leadja a munkaóra elszámolásokat
az Államkincstárnak, ahol elvégzik a számfejtést, s utána
gyakorlatilag a számfejtés végeredménye kerül vissza az Országos
Mentőszolgálathoz, s az alapján történik a pénzek utalása.
A KIRA-rendszer egészen másképpen működik, mint a korábbi.
Tudomásul kell venni, hogy a mentőszolgálat egy speciális intézmény
olyan szempontból, hogy nálunk a kollégák nem 8 órától 16
óráig dolgoznak ugyanazon a munkahelyen és ugyanazon
munkanapokon. A mentők vegyes időbeosztásban dolgoznak, sokszor
túlóráznak, és különböző pótlékokat kapnak. Ilyen pótlék
jár azoknak, akik éjszaka, vagy ünnepnapon dolgoznak. Bonyolítja
a helyzetet, ha valaki ne adj’ Isten táppénzre kényszerül,
vagy ha gyermektartást vonnak le a fizetéséből. A mentőszolgálatnál
a speciális feladatok miatt nem minden hónapban ugyanaz az összeg
kerül a dolgozó számlájára. Egyrészt levonások vannak, másrészt
különböző pótlékok. Már decemberben több dolgozónk
jelezte, hogy eltérést tapasztalt a fizetésében. Mi ezt ellenőriztük,
s ha valóban eltérés volt, azt azonnal jeleztük az Államkincstár
felé, ahol igyekeznek a hibákat korrigálni. Ezek a jelzések a
dolgozóinktól folyamatosan érkeznek – még februárban is –
hozzánk. 7800 ember dolgozik az OMSZ-nél, és körülbelül százas
nagyságrendben érintette ez a hiba a bajtársainkat. Azért beszélek
hibáról, mert az első kérdés, hogy terhel-e valakit személyi
felelősség. Tehát ki hibázott? Az Államkincstárnál rontják
el ezeket a számfejtéseket, vagy a mentőszolgálat ad rossz
adatokat a számfejtéshez? Ez volt az első lényegi kérdés,
amit feltettünk. Azóta több egyeztetés is zajlott. Sőt február
5-én az Országos Mentőszolgálat főigazgatója személyesen is
járt az Államkincstárnál, ahol találkozott az intézmény
vezetőjével, és a szakértőkkel – szerette volna tisztázni
azt, hogy mi az oka annak, hogy a mentők ilyen nehézséggel néznek
szembe. Főigazgatónk minden fórumon azt hangoztatja, hogy
dolgozóink elég áldozatos munkát végeznek ahhoz, hogy a
legmagasabb szintű figyelemben részesítsék őket, ezért ne
forduljon elő, hogy ne időben, s ne a nekik járó összeget
kapják meg. Ezt fontos kimondani, viszont a helyzeten javítani
nem olyan egyszerű, hiszen ahogy az Államkincstárnál is kiderült,
a jogszabályváltozások, illetve a számfejtő program
jellegzetességei nehezen tudják kezelni a mentőszolgálat
dinamikus működését. Erre egy példa, hogy mi adott hónap 25-én
nem tudjuk megmondani, hogy a hónap végére hány munkaórája
lesz a dolgozónak, és milyen pótlékokra lesz jogosult.
Mégis miért?
– A sok változó elem miatt. Hiszen lehet, hogy a mentőápoló
hétvégén is dolgozik, vagy be fogjuk hívni munkavégzésre. Az
új rendszerben működő tárgyhavi illetményszámfejtés minket
sokkal nehezebben tud kezelni, mint az utólagos elszámolás. Nem
adjuk föl; a mentőszolgálat és az Államkincstár pénzügyesei
folyamatosan azon dolgoznak, hogy az egyedi hibákat kijavítsák,
és próbálják megszüntetni azt, amit csak lehet ebből a
hibaforrásból. Reméljük, hogy a következő havi béreknél már
nem lesz ilyen probléma. Kollégáinkat folyamatosan tájékoztatjuk
a fejleményekről, az áthidaló pénzügyi támogatásra szorulókat
az Országos Mentőszolgálat illetményelőleg folyósításával
tudja segíteni. Előrelépés, hogy korábban csak nyomtatva kapták
meg a mentők a bérjegyzéküket, februárban már nyomtatva és
elektronikusan az e-mailjükre is megkapják, hogy azonnal ellenőrizhessék:
megfelelő összeg érkezett-e a folyószámlájukra. Dolgozunk a
megoldáson, de varázsütésre ez nem megy, hiszen nem egy ember
hibáját kell kijavítani, hanem egy rendszert kell összehangolni
a mentőszolgálat működésével.
Valóban annyira csapnivaló a helyettesíti rendszer, és
a szabadságolás, ahogyan azt néhány újságban olvashatjuk?
– Erről is csak a Somogyi Hírlapban olvastam. A cikkben
szóba került az utazási költségtérítés kérdése, hogy ha
egy mentőnek nem a lakhelyén lévő mentőállomáson kell
helyettesítenie, akkor a költségtérítés nem fedezi a valós
költségeit. Nos nem mi szabjuk meg az összeget, a közalkalmazottak
jogállásáról szóló törvény foglalja magában, hogy kilométerenként
milyen költségtérítésre jogosult a dolgozó. Mi annyit tudunk
az ügyben segíteni, hogyha valaki két-három napon át
helyettesít, ne kelljen naponta hazautaznia, hanem a mentőállomáson
tudjon pihenni, aludni. Ezt még nyáron, a Balaton-parton, a sok
helyettesítés idején is meg tudjuk oldani. Arról is cikkeztek,
hogy nem engedik a mentők számára a műszakcserét és nem a
dolgozó dönt arról, mikor megy szabadságra. Akikkel én beszéltem
azt mondták, hogy engedélyezik a szolgálatcserét és a szabadságmódosítást
is, csak ezeket előre kell egyeztetni, hiszen a mentőszolgálat
működését veszélyeztetné, ha valaki szolgálatba lépés előtt
5 perccel telefonál, hogy mára inkább szabadságot vesz ki.
Szinte minden nap arról lehet hallani, hogy felújított
mentőállomásokat adtak át. Ez mennyiben segíti a munkájukat?
– Tény, hogy az elmúlt években jelentősen fejlődött
az infrastruktúra. Uniós projektben 22 új mentőállomást
tudtunk építeni. Így olyan helyeken is létesült mentőállomás,
ahol korábban az emberek, ha életveszélybe kerültek, csak
20-25 perc múlva juthattak hozzá a segítséghez. Már hét évvel
ezelőtt elkészült egy térkép, amely jelölte a „fehér
foltokat”. 2015 végére mind a 22 „fehér folt” eltűnt a
mentőtérképről. Az új mentőállomások hasznát nagyon sok
konkrét eset bizonyítja, amikor annak köszönheti az életét a
beteg, hogy közelről indult a mentőautó. Összesen 253 mentőállomást
működtetünk, s ezek között vannak olyanok is, melyek bár működnek,
de évtizedek alatt nagyon lerobbant állapotba kerültek. Az összes
ilyen mentőállomást nem tudtuk felújítani, ám a szakemberek
hatvanat kiválasztottak, ahol az uniós projekt által kitűzött
standard szerint korszerűsítési munkákat lehetett elvégezni.
Ezeknek kettős célja volt. A gazdaságosabb üzemeltetés – a
hőt napkollektorok termelik, az épületek hőszigetelést kaptak
–, s amit ezáltal megtakarítunk, azt az életmentésre tudjuk
fordítani. A másik: a mentőállomás infrastruktúrája jobban
segítse a mentést. Például ne kelljen mindig kiszállni a
kocsiból, mikor ki akarják nyitni a mentők a kaput. Egy motoros
garázskapu is segíthet abban, hogy a mentők gyorsan kiérjenek
a beteghez.
Medveczky Attila
|
