|
 2016.02.26.
A
legtöbb pénzt a Fico-párti települések kapták
A magyarlakta települések ismét mostohagyerekek voltak
A közpénzek pénzügyminisztériumi
elosztása ismét pártállás szerint történt. A legtöbb támogatást
a Smer, illetve a Smerrel koalícióban regnáló polgármesterek
által vezetett községek kapták. Sőt a választások közeledtével
még durvábbak az arányok Ficóék és elvbarátaik javára. A támogatások
felét Smer-es települések kapták. Őry Péter, a Magyar Közösség
Pártja alelnöke szerint a pártok listáján, az MKP-n és a
Most-Hídon kívül, alig van olyan jelölt, aki a déli régióból
származna. A parlamentben nem is lehet kiállni az itteni lakosság
érdekében, ha nincs innen megválasztott politikai képviselet.
Decemberben jelent meg a Szlovák Pénzügyminisztérium
honlapján a községeket érintő kormányzati támogatásokról
szóló kimutatás. Hogyan történt a közpénzek elosztása? Annál
is inkább lényeges a kérdés, mert Ficóék sokszor hangoztatták
a leszakadt régiók felzárkóztatását.
– Az MKP-n belül évek óta figyelemmel kísérjük az önkormányzatok
támogatási formáit és így tudjuk elemezni azt, hogy ezen a
területen milyen döntések születnek. Az általános elv,
hogyha nyilvánosságra hozzák is egy pályázati úton elnyert
rendszerben a támogatásokat a kormány részéről, akkor soha
nem szerepel benne a járás, ahogy az adott polgármester pártpolitikai
hovatartozása sem. Ezért készítettünk egy külön adatbázist,
s a támogatott vagy elutasított pályázati kérelmek mellé
rendeljük azt, hogy milyen formában és mely települések részesültek
támogatásban. Az ön által is említett kimutatás szerint közel
70%-os volt tavaly a Smer, illetve a Smerhez közeli párt színeiben
megválasztott polgármesterek által vezetett települések támogatottsági
aránya a pénzügyminisztériumi pályázatnál. Ez nem is lenne
„meglepő”, ha kizárólag ők pályáztak volna. Viszont a többi
párt színeiben megválasztott polgármesterek is pályáztak saját
településük fejlesztése érdekében. A pontosság kedvéért
pl. a Smeres pályázatok 60,2 az MKP-sok 8 százaléka lett
sikeres. Tehát újra pártpolitikai döntések alapján osztották
szét a közpénzeket, s nem a szakmaiságot vették tekintetbe a
pályázatok pozitív elbírálásánál.
Azt mondta: „újra a pártpolitikai döntések”
voltak a mérvadóak. Tehát már Csehszlovákia kettéválása óta
így működik a rendszer?
– A pályázati rendszert és a formát gyakorlatilag az
uniós előcsatlakozás idejétől lehet datálni. Mi a 2002-es
adatokig tudunk visszanézni. Elemezéseinken belül a szlovák állami
költségvetési források és az uniós pályázati források
elosztását is vizsgáltuk már, például a 2007–13-as időszak
három területét vettünk górcső alá, és elemeztük: a környezetvédelmi,
a régiófejlesztési és a vidékfejlesztési operatív
programot. A gazdasági beruházásokat – ez nem kötődik az
EU-hoz – is figyelemmel követjük. Sokat elárul az a térkép,
amely a gazdasági minisztérium honlapján is megtalálható. Látható,
hogy a Vág völgye támogatott, tehát a Pozsony–Zsolna irány,
s az ország déli és keleti része teljesen leszakadó félben
van. Mindez az uniós alapelvekkel teljesen ellentétes. Hiszen a
támogatásokról való döntéshozatalnál figyelembe kell
(kellene) venni azt, hogy hol a legnagyobb a munkanélküliség
– éppen azokban a régiókban, ahová nem érkezik beruházás.
Ráadásul ezekben a térségekben élnek a legnagyobb arányban
az anyagi szükséghelyzetben lévők. Tehát az uniós szabályozáshoz
viszonyítva fordított az irány. Az uniós források lehívásánál
az az elv érvényesült, hogy minél nagyobb a magyar lakosság
aránya a régióban, annál kisebb volt a támogatás volumene az
említett három operatív programban, amennyiben ezt adott járás
egy lakosára vetített összegben határoztuk meg. Ezt két
abszurd példával érzékeltetem. A csallóközi ivóvízkészlet
védelme egyértelműen nem pártpolitikai kérdés. A több mint
70 járás közül mégis a Dunaszerdahelyi kapta szinte a
legkevesebb támogatást a csatornázásra. Míg a legjobban támogatott
járás több mint 480 euró/lakos forrást kapott a
2007–2013-as ciklusban, addig a Dunaszerdahelyi nem egészen 50
eurót. Az árvízvédelmi támogatásra a Dunaszerdahelyi járás
semmit sem kapott, holott a Duna közelsége miatt ez létfontosságú
lett volna.
Egyik szlovákiai parlamenti párt sem tiltakozott
amiatt, hogy a kormány nem vette figyelembe az uniós
alapelveket?
– Egyszer sem szólaltak
föl a törvényhozásban ezen anomáliák miatt. A választási
kampány közepén vagyunk, így most minden szépet és jót megígérnek
a pártok. De az elmúlt években nem volt tiltakozás. Pedig elég
csak arra gondolni, hogy Komáromban megszűnt a legnagyobb munkáltató,
a hajógyár. Dunaszerdahelyen pedig a cukorgyárat számolták föl.
Közben megérkezett a legújabb autógyártó egy külön üzemmel,
s azt a céget a Nyitrai járásba telepítették le. Nem azt
mondom, hogy a nyitraiak nem érdemlik meg, de a déli és a
keleti régió is megérdemelné a beruházásokat. Így Gömör
és Nógrád is, ahol a legmagasabb a munkanélküliség. Az
infrastrukturális beruházások sem ide érkeznek. De erről még
a nemzetközi porondon is hallgatnak. Itt az ideje, hogy végre
idehaza is észrevegyék, hogy a déli országrészben mostoha körülmények
közt élnek az emberek.
A déli régióban is élnek szlovákok, ők nem
tiltakoztak a diszkrimináció ellen?
– Nem tiltakoztak. Azt is meg kell említeni, hogy a
Radicova-kormány sem tett semmi kézzelfoghatót a felzárkóztatás
érdekében. Ki kell mondani, hogy az ilyen jellegű hozzáállás
a kormány részéről Felvidék minden egyes lakóját bünteti;
a magyart, a szlovákot, a romát, a németet egyaránt.
A munkanélküliség miatt többen el is hagyták a szülőfalujukat?
– A magyarok által lakott vidékeken a keleti és a középső
térségben a legmagasabb a munkanélküliség, ami mentálisan is
kihat a lakosságra. Bár nem költöznek el szülőfalujukból az
emberek, de külföldre is mennek dolgozni, s nagyon sokan szeretnének
Pozsony környékén munkát vállalni. Sok fiatal magyar él
Pozsonyban albérletben.
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, de nem
lehet, hogy a cél a többségében magyarok által lakott települések
elnéptelenítése?
– Nem tudom a célt pontosan megfogalmazni, de a
parlamenti választások kapcsán is azt látom, hogy a magyarok
által is lakott vidék eléggé elhanyagolt. Hiszen pártok listáján,
az MKP-n és a Most-Hídon kívül, alig van olyan jelölt, aki
ebből a régióból származna. Egyértelmű, hogy a parlamentben
nehezen lehet kiállni az itteni lakosság érdekében, ha nincs
innen megválasztott politikai képviselet. Még a szlovák pártok
részéről is nagyon ritka az a képviselő, aki ebből a régióból
származna.
Az előző parlamenti választás kampányhajrájában
Fico több munkahelyet ígért a déli régióban élők számára,
és ezért a magyarok közül többen is a Smerre szavaztak. Most
is fűt-fát ígér a szlovák miniszterelnök?
– Nemcsak a farsang, hanem a kampány miatt is álarcot öltenek
magukra a politikusok. Újra megígérték a fölzárkóztatást
egy nagy gazdasági csomag részeként. De ez a választóknak szól.
A kérdés, hogy a választásokat követően számon kéri-e
valaki a parlamentben ezeket a kijelentéseket, hiszen minden jel
arra mutat, hogy a Smer egyedül vagy koalícióban kormányt tud
alakítani. Már most három párt is „lebegteti”, hogy
hajlandó Ficóékkal koalíciót kötni, amennyiben a Smernek nem
lesz meg a parlamenti többsége. Az is a kampány része, hogy a
gazdasági minisztérium a tavaly befizetett gázdíjak után
komoly összegeket utal vissza. A visszafizetést nem is kell igényelni,
az erről szóló értesítéseket, az összeg felvételére
feljogosító csekkekkel együtt már kikézbesítették. Tehát
ez is egy ajándékosztás…
Tudjuk, hogy a Magyar Közösség Pártja nem dúskál
anyagiakban. Hogyan képes mégis megszólítani a szavazókat,
miként tudja felvenni a versenyt a parlamenti erőkkel?
– Évek óta felkeressük a választópolgárokat, fórumokat
tartunk. Ha beszélünk a polgárokkal, és elmondjuk az igazságot,
és megmagyarázzuk nekik, hogy ne higgyenek azoknak, akik most rózsaszín
mázzal öntik le azt a leszakadást, ami régióinkban zajlik.
Nem ábrándultak ki a magyarok a politikából, a szavazásokon
való részvételből?
– Sajnos igen, és ezért is nagy feladat, hogy elmondjuk
nekik, mi a választás valódi tétje. Nemcsak a magyarok, hanem
a szlovákok is kiábrándultak a nagypolitikából. Úgy gondolják,
nincs tétje a választásoknak. Nem úgy, mint a rendszerváltás
idején, vagy mikor Meciar diktatúrájának a megdöntése volt a
tét, vagy az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozásról kellett
dönteni. 2002-től viszont nincs igazán kormányváltó
hangulat. Ennek egyik oka a szlovákiai jobboldali pártok szétforgácsolása.
Nincs vezető egyénisége a szlovák jobboldalnak.
Amennyiben sikerül megszólítaniuk a magyarokat, akkor
bekerülhetnek a törvényhozásba?
– Bízom benne, hogy igen. Hat évvel ezelőtt az MKP-t
0,9%-ra mérték. A következő választások előtti közvélemény-kutatások
4% alatti támogatást mutattak, viszont egy éve folyamatosan mérnek
5% körüli eredményt is az MKP-nak. Sőt még 5,3%-ot is. Azt érzem,
hogy van még annyi erő a magyarságban, hogy adott esetben
bevigye pártunkat a pozsonyi parlamentbe. Természetesen nehéz
előre becslésekbe bocsátkozni. Tény, hogy ha a magyarok többsége
ránk szavaz, és a részvétel országosan alacsonyabb, akkor a
Magyar Közösség Pártja meghaladja az 5%-os bejutási küszöböt.
Az is biztató, hogy az önkormányzati, megyei választásokon az
MKP nagyon jó eredményt ért el. A polgármesterek számát
tekintve országos szinten a harmadik legerősebb párt vagyunk úgy,
hogy csak 18 járásban vagyunk jelen.
Medveczky Attila
|
