|
 2016.01.15.
A politika színpadán
Beszélgetés Petneházy Attila országgyűlési képviselővel,
színművésszel
1990-ben Bánffy
György az MDF színeiben jutott be a Tisztelt Házba. Ugyanez más,
szintén nagy színészegyéniségnek, mint például Bessenyei
Ferencnek vagy Bodrogi Gyulának nem sikerült. A kommunista időben
viszonylag sok színész került a Parlament falai közé, azonban
az egypárti diktatúrában, még Major Tamásra is, csupán a
rendszer önigazolását szolgáló politikai demonstrátor szerepét
osztották, hiszen az érdemi döntések nem ott születtek. A
parlament évente legfeljebb négyszer, akkor is talán csak két-két
hétig ülésezett. A ’60-as évek elején Makláry Zoltánt –
a Nemzeti Színház felejthetetlen művészét – is tájékoztatták
(utólag), hogy kollégái jelölése alapján listára került. S
mivel a „nagy tisztesség” elől nem lehetett büntetlenül
kitérni, hát elvállalta, s a jelölőinek csak annyit mondott:
„Én soha nem adtam vissza szerepet, igaz, nem is kértem. Ha úgy
akarjátok, beülök. Csak utána ne kelljen leülnöm.” A
diktatúra az olyan tehetséges és népszerű egyéniséget is,
mint például Makláry, inkább felőrölte, hamar lemondott az
egyébként teljesen értelmetlen szerepről. Ezzel szemben Ronald
Reagannek előbb kaliforniai kormányzóságának elnyeréséhez,
majd az Egyesült Államok Republikánus párti elnöki székéhez
szolgált segítségül színészi karrierje. Hatvankilenc éves
volt, amikor először megválasztották. Mondják, a remek
kommunikátor példának okáért színészként való ismertségéből,
előadói képességéből, tanult színpadi mozgásából, a közönséggel
való fesztelen kapcsolatteremtési képességéből kovácsolt
magának politikai tőkét.
Ma az egyetlen színész
az Országgyűlésben a 47 éves Petneházy Attila, a nyíregyházi
Móricz Zsigmond Színház művésze, aki 2014-ben lett a Tisztelt
Ház tagja. Advent első hetében autóba ültünk, hogy vele beszélgessünk
színészi pályafutásáról, a politikával való kapcsolatba
kerüléséről, képviselői munkájáról, életének sorsfordulóiról.
Érkezésünkkor az adventi díszbe öltözött Nyíregyháza polgármesteri
hivatalának egyik irodájában fogad. Fiatal, energikus, szívélyes
ember. „Lekabátolunk”, körbeüljük a kicsiny kávézóasztalt,
és mint akikkel százezer ős szemlélget együtt, úgy folyunk,
gördülünk egymás szavába, életébe, történetébe.
Mit gondol, volt szerepe színész szakmájának
az elért sikerben?
Hogyne, hiszen dr. Kovács Ferenc polgármester úr – aki
már ismert, tudta milyen ember vagyok – személyesen kért föl
arra évekkel ezelőtt, hogy legyek önkormányzati képviselőjelölt.
Apám azt mondta: „Fiam! Ezen nincs mit hezitálni! Ezt el kell
vállalnod, ez a kötelességed!” Így a 2010-es választásokon
elindultam a Fidesz színeiben, mint Nyíregyháza-Sóstóhegy képviselőjelöltje.
A választóimnak innen is, most is köszönöm, hogy támogatásukkal
Nyíregyháza Megyei Jogú Város Közgyűlésének tagja
lehettem. Később úgy adódott, hogy polgármester úrnak választania
kellett az országgyűlési képviselőség és a városvezetés között.
Ő az utóbbi mellett döntött, én pedig elindultam a parlamenti
képviselőségért.
Mi köti Nyíregyházához?
Huszonhat év és
milliónyi szép emlék, eredmény, siker, öröm. Szerencsére
ebben a városban, ahol szinte mindenki „gyüttment” lehetne,
nem használják ezt a kifejezést. Szüleim és öcsém Várpalotán
laknak, ahonnan én „fölkerültem” Budapestre, azután
1987-ben Léner Péter igazgató úr hívására léptem be az Évad
Színháza címmel kitüntetett intézmény társulatába. S azóta
is itt vagyok.
A „szegény Szabolcsban” ragadt?
Ez a sztereotípia a megyeszékhely esetében már régen
nem áll meg. Nemcsak azért, mert nekem ez a város az ország
egyik gyöngyszeme, hanem mert az utóbbi hat évben hatalmas fejlődés
indult itt meg, bár tény, hogy sok tennivalónk van még.
Jól láttam, szerepeket is vállal a képviselőség
mellé?
Nyáron szerepeltem egy kőszínházi és egy szabadtéri
produkcióban is. A törvény csak a tudományos és a művészeti
tevékenységet engedi meg a képviselők számára, így éltem a
lehetőséggel, mert a színház az életem fontos része.
Szeretem, követem és örömmel jelentem, hogy nemsokára Ivo
Krobot, a cseh legenda jön hozzánk, aki annak idején Jiri
Menzellel és Hraballal egy színházban dolgozott. Krobot
rendezte meg először Prágában a Szigorúan ellenőrzött
vonatokat, valamint a Sörgyári capricciót. Nálunk pedig,
amikor már ide szerződtem, játszották az Őfelsége pincére
voltam című darabot, amit Hrabal legjobb művének tartok.
Egyszerűen lenyűgöz a szerző mélylélektani, csodás
eszmefuttatása. Egy előadást kettőnél több alkalommal nem
szoktam megnézni, de ezt hétszer is láttam.
Képviselő úr nagyon aktív civilnek tűnik számomra.
Ahogyan régen, ma is azt vallom, egyetlen politikus sem
veszítheti el a kapcsolatát a számára és a szavazói számára
meghatározó közösségekkel. Magam mindig szorosan kötődtem a
színpadhoz, a teátrum világához, kollégáimhoz és – nem
utolsó sorban – a nagyra becsült közönséghez. Nyíregyházán
jó színésznek lenni. Nagyon sokat kaptam, tanultam a publikumtól.
Érzem, szeretnek, számítanak rám a városunk polgárai. Amikor
a hentes azzal fogad, vagy a gyerekemnek mondja el, hogy hiányzik
számára a színpadi jelenlétem, a játékom, az az állapot
szavakkal nehezen leírható. Ezek a gondolatok az igazolásai
annak, hogy a sok befektetett munka nem volt hiábavaló. A
politikában is ugyanez a helyzet.
Hány gyermeke van?
Három fiú büszke édesapja vagyok. Dávid 23, Márton 20,
Bence pedig 11 éves.
Nős ember? Felesége mivel foglalkozik?
Nős vagyok, házasságpárti, feleségem kereskedelmi főiskolát
végzett Pesten, a Nyíregyházi Főiskolán pedig programszervezésből,
andragógiából diplomázott. A városban több mint 200 civil
szervezet működik, melyeket a Nyírségi Civilház támogat, fog
össze. Feleségem ennek az intézménynek az operatív igazgatója.
Magam is számtalan kapcsolatot alakítottam ki helyi közösségekkel,
szerepet vállaltam kulturális seregszemlék zsűritagjaként,
egyházi rendezvények szervezőjeként, műsorvezetőjeként. Szívemből
támogattam és támogatom ma is a különféle civil szervezetek
jótékonysági rendezvényeit a személyes részvételemmel.
Nagyon szeretem a színházat, de úgy érzem, ha az ember nem
vesz máshol levegőt, akkor „belterjessé” válik a létezése.
Felmenői?
Közösséget szerető emberek közül származom, széles,
összetartó rokonság vesz körül. Édesapám világszemlélete
nagyon hasonlít keresztapáméhoz, néhai Herczegh Gézáéhoz.
Öcsémmel együtt éreztük, hogy amiről a rokonaink beszélnek,
az szellemiségében teljesen eltér attól, amit hivatalosan a Kádár-korszak
iskolájában közvetítettek felénk.
Színész vagy politikus?
Hivatásom segített abban, hogy megválasszanak. A színész
is és a politikus is a közönség ítéletére van bízva. A
parlament és a színház is hasonló térnek mondható, hiszen
mindkettőben hatást akarunk gyakorolni. Van, aki mesterkélt, és
van, aki hiteles. Az ajtóm mindenki előtt nyitva áll, a
telefonom bárki számára elérhető, legyen akár a kritikusom,
vagy a segítőm. Erre a szolgálatra felesküdtem, ezért vállaltam
ezt a hivatást. Az „Isten engem úgy segéljen!” engem kötelez.
Hogy haladnak a kötelező kvóta elleni aláírásgyűjtéssel?
Megállás nélkül folyik az aláírásgyűjtés minden
nagyvárosban, faluban. A piacon, a főtéren személyesen is gyűjtök,
meghallgatom a nyíregyháziakat, tájékoztatom is őket, s nagy
többségük aláírja az ívet, amellett, hogy esetleg közli
panaszait, kritikáit is.
Hogy bírja a sokszor napi 400-500 km-es ingázást Nyíregyháza
és Pest között?
Rosszul, vagy inkább azt bírom a legkevésbé. Bár mostanában
egy ismerősöm javaslatára hangos könyveket hallgatok vezetés
közben. Legutoljára Hrabal gondolataiban és egy verses válogatásban
gyönyörködtem.
És a család, hogy viszonyul mindehhez?
Hála Istennek, a feleségem nagyon megértő, igazi társ.
Gyermekeim nagyon játékosak. Van úgy, hogy a Korondon vásárolt
fakardokkal vívnak, ilyenkor az ágy teteje a színpad. Színészgyerekek.
Boldoggá tesz ugyanakkor, hogy munkájukban, a tanulásban kötelességtudóak,
szorgalmasak, ambiciózusak.
Sportol?
Régebben nagyon sokat túráztam, most már kevésbé jut
időm rá. Édesapám nagybátyja megszállottan túrázott, édesapám
pedig – idős kora ellenére is – hosszú távon gyalogol. A sétára,
a kocogásra azért igyekszem rendszeresen időt szakítani,
ahogyan nagy nosztalgiával gondolok vissza arra a nyárra, amikor
két idősebb gyermekemmel túráztam az Alpokban. Remélem, lesz
még rá lehetőségünk.
Kulturális téren, hogy teljesít?
Önkormányzati képviselő voltam, amikor megszerveztünk a
választókörzetemben egy sóstóhegyi karácsonyt. Meghívtunk
az alkalomra vendégművészt, a nyugdíjasklubunk tagjai teát főztek,
míg a polgárőrök hurkát sütöttek. Az első rendezvényünk
annyira jól sikerült, hogy helyi fideszes hagyomány lett belőle.
Az árvízkárosultak megsegítésére gálaműsort is rendeztünk,
a csodás Bencs Villa kulturális misszióját is segítettem.
Megyeszerte fellépek jótékonysági műsorokon, egykor a városháza
udvarán szabadtéri produkciókat is szerveztünk. Az általunk
kitalált faluszínházzal pedig egészen kicsi településekre jártunk.
A keresztmamám, Petneházy Melinda nagykaposi rendezvényein
Pregitzer Fruzsinával és más kollégáimmal is felléptem. Korábban
említette, hogy nagyon aktív civil vagyok. A családomból, a
gyermekkoromból magamban hordozott polgári szellemiség és a közösség
szeretete vitt a Fidesz által életre hívott politikába.
Örömét leli ebben a munkában?
Igen, határozottan. Örülök, hogy a főtéren adventi
forgatagot szervez a város. Színészként is közreműködöm
ezeken a rendezvényeken, verseket szavalok. De a politikai beszédeim
végén is elmondok egy-egy alkalomhoz illő rövid idézetet
valamely költeményből.
P.G.-M.A.
|
