|
 2016.01.15.
Kapaszkodjunk meg, itt az ősi szlovák
rovásírás
A szlovák történelemgyártás
nem egy új keletű dolog. Igazi történelem híján előszeretettel
fabrikálnak szlovák történészek híres tetteket. A személyiséghiányt
pedig copy+paste alapon meg lehet oldani másokkal is, így már
csak össze kell ollózni valamit. Svätopluk, Rastislav, Cirill,
Metód és a többiek. Svätopluknak még szobrot is emeltek a
pozsonyi várban, ahol valószínűleg az életben nem járt! De
ha a helyzet úgy hozza nem probléma Svätý Štefant, IV.
Vojtechot vagy Ľudovít Veľkýt is szlovák királyként
emlegetni. Hogy a klasszikusokról már ne is beszéljünk, mint
Csák Máté, Bél Mátyás, Benyovzsky Móric vagy éppen Skultéty
László gyerekes kisajátítása. A címert, himnuszt pedig tényleg
hagyjuk...
Most viszont olyat
húztak tóturamék, amire még az edzett felvidékiek is csak
pislognak, mint Svätopluk a fehér lóra.
Megtalálták
ugyanis a szlovák rovásírás nyomait. Mindezt a hlavnespravy.sk
portál tárta fel számunkra egészen egyedi módon.
Az írásműveltség ősiségét ugyancsak a boszniai viszokói
piramisból, illetve a Vincsa műveltségtől szeretnék indítani,
de még a magyar viszokó-piramiskutatók se jutottak tovább a
jelek táblázatos összevetésénél.
No de lássuk a "rekonstruált" írástörténeti
vázlatot. A cikkhez csatolt „bizonyítékként" szolgáló
illusztrációs kép bal felső sarkában megtalálhatjuk a
staroslovanské rúny-t, azaz az ős-szláv rúnákat.
Az mellékelt "ősszláv rúna" ábécé egyébként
teljesen azonos az ún. idősebb Futhark jelsorral, ehhez elég rákattintani
a Wikipédiára. Nos, igen, erre mondják, hogy legalább a látszatra
adnának...
Ennél már csak az a megmosolyogtatóbb, hogy több helyen
is slovenské, nem pedig slovanské písmo van írva. Ugyanakkor
azt is megtudhatjuk a tényfeltáró írásból, hogy a tatárlakai
lelet is szláv eredetű, és a rajta lévő jelek pedig ószláv
eredetű föníciai jelek, amik tökéletesen megegyeznek a vincsa
betűkkel.
Ha most azt hinnénk, hogy ennél meglepőbbet már nem
tudhatunk meg a szlovák őstörténeti feltárásból, hát tévednünk
kell. Kiderül ugyanis, hogy mi, magyarok tulajdonképpen nem is
vagyunk. A „kutatásból" kiderült, hogy a Kárpát-medencében,
de még a környékén sem éltek soha magyarok, vagy azok elődei.
Eddig ugyebár inkább az az ignoráció volt jellemző,
hogy mindenért mi voltunk a hibásak, ami gyakorlatilag nemzeti kánonná
szentesítette a magyarellenességet.
Magyarországon a rovás-tan meglehetősen megosztja a történész/régész
szakmát, az MTA rendületlenül elutasít bármiféle elfogadást,
míg a másik oldal szentül bizonygatja az ú.n. eltitkolt történelmet
(ebbe most ne menjünk bele). Mindazonáltal, ha a szlovák gépezet
röhög egy jót a magyar huzavonán, és "lestipistopizza"
a történetet, akkor aztán vicces esetek elébe nézhetünk...
Már alig várom, hogy Fico barátunk Szegedy Csanád módra
avasson fel egy-két rovás helységnévtáblát mondjuk Štúr
szobra mellett Párkányban.
Csonka Ákos,
Felvidék.ma
|
