vissza a főoldalra

 2016.01.15. 

A bűnös vadász

Az elhagyott év ellenzéki jelmezbáljának fő figurája a drogos, aki még önmagát is feljelentette. Skizofrén alkat. Két, esetleg több én lakik benne, az egyik énje a bűnös vadász, a másik meg a vadászt feljelentő, plusz beékelődött közéjük a pártfunkci. Ezt teszi egy emberrel a drog. Íme, Juhász, a bűnös vadász. Vadászkalapján vaddisznósörte helyett vadkender lengedez. Hol vannak már a daliás idők, mikor a bűnös vadász a vizeletmintájával szédítette a környezetét? Mióta pártfunkci és a mikrofonláz meg a feljelentések okozta mámor bódítja, aggódunk érte. Mert ez pótcselekvés, ez nem pótolja a szert és nem gyógyítja a hiánybetegséget sem. Két feljelentés között dugós puskával a vállán hiába sétálgat csalfa képzelete kender tövei között és álmodozik a régi szép szippantások közösségformáló erejéről, előbb utóbb kibújik a szög a zsákból: bérvadász ő, akinek nagyon kell a lé! Mert a szer sokba kerül.

Tulajdonképpen mindegy is milyen vadat vesz célba a dugós puskájával. A balliberál bulvár ugrik a pukkantásra, a külsős megbízó meg fizet. Pedig legutóbb még maga Juhász is bevallotta: inkább szimbolikus kezdeményezésekről van szó, mégis muszáj mozogjon, comboskodjon, mert a bulvár nyilvánossága az a gyógyír, ami hozzásegíti egy kiadós mély szippantáshoz: Juhász a dugós puskáját bármilyen ügyre ráfogja, abból jogi lépés soha nem lesz, mert bizonyíték nuku, ám politikai előny származását reméli tőle magának és pártjának, amely a közvélemény szemében sosem került még a statisztikai hibahatár fölé, most is inkább a nulla felé konvergál.

„Bajnai brothers”-ék egyébként is szívesen ütik bele az orrukat helyi ügyekbe, de fájdalom, így sem sikerül maguk mellé állítani a választókat. A IX. kerületben Bé Ká illatozik már lassan két éve, Juhász meg 2014 óta pufogtat, országszerte. A végén kiderül, ezeknek minden ügy korrupció-gyanús, amiben nincsenek benne.

„Bankban dolgoztam, jól kerestem. Budapest belvárosában nőttem fel, ismertem egy csomó ügyvédet. Tudtam, kihez lehet fordulni. És természetemnél fogva lazán vettem, nem izgultam, hogy jaj most mi lesz.” Akkor a törvénytelenségeket még lazán vette. Hát hogyne, mikor ott voltak a belvárosi barátok. Ügyvédek, bankárok. „Gondoltam, nekimegyek azoknak, akik olyan (Juhásznak nem tetsző) törvényeket hoznak” – arcoskodik egy újságíró előtt.

„Kerek perec kimondom: lehetne kultúrtörténeti meg ipari felhasználási maszlagot is keríteni a dolog köré, de arról van szó, hogy én szívni szeretnék. Miért nem tehetem meg? Álljunk oda, hogy jó napot! Mi vagyunk a fogyasztók. Így nézünk ki. Elmondjuk, hogy mi van. Ilyen még nem volt nálunk. A kábítószer-fogyasztásról eddig nem lehetett világosan beszélni. Jöjjenek rá az emberek, hogy a saját gyerekeikről beszélnek, amikor azt mondják, hogy a drogos.” Na ez az a pont, mikor azt kell mondani: Elég! Mert éppen erről van szó: a gyerekeinkről. Akik tucatszám lehetnek egy-egy ellenőrizetlen buli után közlekedési balesetek áldozatai. Alkoholszonda van az utakon, de bedrogozva nyugodtan lehet sofőrködni. Sőt mint látjuk, politizálni is. A drogmámorban családokat kiirtók kellő bizonyítékul szolgálnak ahhoz a meggyőződésünkhöz, hogy a drogmaffiát kell üldözni, és nem hagyni, hogy a drogmaffia üldözze a törvényhozókat. Ne tévedjünk, ez az állandó korrupciózás a politikusok térdre kényszerítésére van kitalálva. És ne dőljön be senki Juhásznak, mert az ő kezében nem az igazság lángpallosa villog, megbízást teljesít, amiről még 10 éve nyíltan mesélt, ő mondta, hogy a drog legalizálásán ügyködik. Saját maga elismeri: nem azért vádaskodik, mert bizonyíték lenne a kezében: szimbolikus kezdeményezésekről van szó. Nem a korrupció léte, hanem a látszata a fontos. És ha széltében-hosszában elterjesztik a politikusról hogy korrupt, abban bíznak, előbb vagy utóbb, de beadja a derekát. Akik a drogmaffia mögött állnak, nagy hatalommal rendelkeznek. Mi viszont hülyék azért nem vagyunk. Reméljük.

czyla