vissza a főoldalra

 2016.01.29. 

Médiareform

Ígéretemhez híven most röviden áttekintjük, valójában mit tartalmaz a lengyel médiareform törvénytervezete, vagyis az a dokumentum, amelynek ürügyén az Európai Unió vezetői kígyót-békát kiabálnak a lengyel kormányra. A varázsütésre újra egybeszervezett balliberális kórus már hetek óta szorgosan kántál, szerte Európában egymást érik a tüntetések – pontosan úgy, ahogy nem is olyan régen a magyar kormány intézkedései ellen tüntettek. Múlt szombaton Budapesten, a Városliget szomszédságában álló lengyel nagykövetség előtt is lezajlott egy megmozdulás: körülbelül nyolcvan ember jó hangosan aggódott a lengyel sajtószabadságért és a demokratikus értékek varsói helyzetéért. A tüntetés hivatalos támogatója természetesen a lengyel Demokrácia Védelmének Bizottsága (KOD) volt, amelyet leginkább a Gyurcsány Ferenc által 2008-ban létrehívott Magyar Demokratikus Charta mintájára képzelhetünk el. Következésképpen borzasztóan rokonszenves társaság… A nagykövetség előtt egybegyűlteknek felolvasták Mateusz Kijowski, a Lengyelországban folyamatosan demonstrációkat szervező KOD-vezető levelét.

Soraiban jó nagy egyenlőségjelet tett az Orbán-kormány és az októberben megalakult lengyel kormány közé, amennyiben szerinte mindkét kabinet demokráciaellenes. Tehát úgy véli, hogy a magyar kormány támogatói ugyanolyan kirekesztő, szalonképtelen disznók, mint a lengyel kormánypárt szavazói. A pesti tüntetők lengyel és magyar nemzeti színű, illetve európai uniós zászlókat lobogtattak. A hírügynökségi jelentések lelkesen kiemelik, hogy szivárványos zászlók is lengedeztek, amelyek az LMBTQ közösséget jelképezik. E rövidítés pontos feloldása: leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer – ez utóbbi megnevezés azokat jelöli, akik keresztül-kasul eltérő szexuális irányultságukkal egyik csoporthoz sem óhajtják sorolni magukat. Mindezek fényében  fölöttébb érdekes, hogy a nyolcvanfős csoport szónokai fennhangon hivatkoztak a történelmi, hagyományosan keresztény és hazafias, ebből fakadóan konzervatív szellemiségű lengyel–magyar barátságra.

Hanem lássuk végre a médiareform törvénytervezetét! A reformcsomagot a tavaly októberi választásokat megnyerő Jog és Igazságosság (PiS) szakértői készítették. Lényege, hogy a közmédiát nemzeti médiává alakítanák át. Küldetése a „nemzeti hagyományok, a hazafias és humanista értékek ápolása, a tényszerű tájékoztatáshoz hozzáférés” biztosítása. A tervezet szerint a közmédiának a jövőben „tiszteletben kell tartania az egyetemes erkölcsi elveken nyugvó keresztény értékrendet, továbbá a megfelelő mértékben ismertetnie kell az állami hatóságok és az ombudsman álláspontját” egy-egy kérdésben. Most őszintén: ez akkora botrány? Ez olyan súlyosan sérti a demokratikus értékrendet? Ez nem fér bele a liberális világnézetbe?

Tovább is van, írom még: a reform értelmében a nemzeti média jogi státusa is megváltozna. A mindeddig állami részvénytársaságokként működött médiumok közhasznú társaságokká alakulnának át. Az egyes orgánumok élén a főszerkesztői tisztséget betöltő igazgatók állnának, az összes társaságot pedig az újonnan létrehozandó Nemzeti Médiatanács felügyelné. Az 1992 óta létező médiatanács továbbra is működne, és ellenőrizné a szólásszabadság érvényesülését. Mindkét médiatanács öttagú lenne. Három-három tagot a parlament választana meg, két-két tagot pedig a köztársasági elnök nevezne ki. A tagok megbízatása hat évre szólna. A Nemzeti Médiatanács elnökét a parlament elnöke nevezné ki, és feladata többek között a közmédia igazgatóinak és igazgatóhelyetteseinek kinevezése, illetve indokolt esetben leváltása lenne. A médiatanács elnökét nem lehetne leváltani, hat évre szóló megbízatása csak akkor szűnik meg hamarabb, ha ő önként lemond.

Minisztériumi források szerint a törvényjavaslatot a PiS illetékesei néhány héten belül a parlament elé terjesztik. A közmédia átalakítását leghevesebben az októberi választásokon vesztes előző kormánypárt, a Polgári Platform bírálja. Egyik vezetője, a parlament elnökhelyettesi tisztségét betöltő Malgorzata Kidawa-Blonska szerint a reform valójában csak a kádercseréről szól, miközben nem oldja meg a közmédia finanszírozását. Más ellenzéki politikusok pedig azzal riogatják a közvéleményt, hogy a Nemzeti Médiatanács cenzúrázni fogja a tévé- és rádióműsorokat. A PiS vezetői bejelentették: a törvényjavaslatot ért támadások miatt a tervezetet nemzeti konzultációra bocsátják.

Mindeközben Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke Brüsszelben bejelentette, hogy a lengyelországi helyzet nem fog szerepelni az uniós tagországok februári csúcstalálkozójának napirendjén. Ezt azután közölte a sajtóval, hogy megbeszélést folytatott Andrzej Duda lengyel államfővel. Döntése azért fontos, mert az Európai Bizottság balliberális tagjai előzetes vizsgálatot indítottak Lengyelország ellen, az úgynevezett jogállamisági mechanizmus keretében. Tusk, aki mellesleg nem a PiS, hanem az októberben leváltott Polgári Platform színeiben volt kormányfő, úgy fogalmazott, hogy nem tartja jó ötletnek a lengyelországi helyzet megvitatását az Európai Tanácsban. „Az Európai Bizottság bizonyára jóhiszeműen cselekedett, amikor vizsgálatot indított, és biztosan nem akarja megbélyegezni Lengyelországot, de más módja is lett volna céljainak elérésére.” Lám csak, ez tanulságos: a lengyel politikai életből még nem halt ki a betyárbecsület. Donald Tusk hazája érdekeit részesítette előnyben, a lengyel állam védelmére helyezte a hangsúlyt, és nem arra, hogy jó nagyot rúgjon politikai ellenfelébe, a PiS pártba. Hazafiságát előbbre valónak érzi a Kaczynskival szembeni ellenszenvénél. Alighanem példát vehetnének róla bizonyos magyar ellenzéki politikusok, akik EP-képviselőként a brüsszeli istállóban nagy buzgalommal igyekeznek besározni a magyar kormányt, ezáltal Magyarországot…

Amúgy a Varsóra zúduló balliberális európai kartácstűz egy dologra nagyon jó volt: a PiS elnöke, Jaroslaw Kaczynski hirtelen rájött, hogy érdemes szóba állnia Orbán Viktorral. Emlékezhetünk rá: néhány hónappal ezelőtt nem volt hajlandó fogadni a hivatalos úton Lengyelországban időző magyar miniszterelnököt. Most viszont egész napos egyeztetést tartott Orbánnal – méghozzá bizalmas keretek között, nem a lengyel fővárosban, hanem a szlovák határ mellett található nedeci várkastélyban. Egy ellenséges magyar hírportál szerint a helyszín „azért stílusos, mert e várban utoljára Mikszáth háborodott elméjű Pongrácz grófja lakott.” Ezúton üzenem a károgó elvtársnak, hogy nagyot tévedett. Nedec várának utolsó magyar tulajdonosa a báró Salamon család volt, akik a második világháború után menekültek Kanadába, a kommunista uralom elől.

Zsille Gábor