|
 2016.07.01.
Őry Péter: Napi négy óra magyar nyelvű
tévéadásra lenne jogunk!
"... ez a törvény rossz, mert
hiányos, de leginkább diszkriminatív"
Nemrég
felvetettem a kérdést, hogy vajon a szlovákiai magyarok miért
is fizetnek ugyanakkora koncessziós díjat a közszolgálati
televízió fenntartásáért, mint a szlovákok? Vannak-e felmérések
(valószínűleg vannak) arról, hogy a közel félmillió dél-szlovákiai
magyarból hányan nézik a szlovák 1-es és 2-es csatornát, és
hányan a magyarországi (akár ottani közszolgálati) adókat?
Mert ha már egyenrangúak vagyunk a koncessziós díj (egyfajta
adónem) fizetésében, akkor számarányunknak megfelelő mennyiségű
magyar nyelvű adásra is jogunk lenne.
A két szlovák közszolgálati
adó 24 órás adása összesen 2880 percet tesz ki. Az ország
lakosságának 8,5%-át alkotjuk mi, magyarok, tehát ennek a
8,5%-a 244,8 perc, vagyis 4 óra és 8 perc. Napi négy óra
magyar nyelvű tévéadásra lenne jogunk! A feltételes mód
onnan ered, hogy csak lenne, merthogy nincs.
Sokat elárul ebbéli jogainkról – vagy inkább jogaink
hiányáról – a sugárzásról és műsorszórásról szóló törvény
(Zákon a vysielaní a retransmisii č. 308/2000). Előírja pédául
(negyedik rész 18. §), hogy a szolgáltató törvényi kötelessége
biztosítani a multimodális hozzáférést úgy, hogy minden
digitálisan sugárzott televíziós program legkevesebb 50%-át
feliratozza a halláskárosult személyek számára, 3%-át
jelbeszéddel tolmácsolja a siketnémák, 20%-át hangos kommentálással
látja el a vakok és gyengénlátók számára. A törvény ráadásul
arra kötelezi az üzemeltetőt (a közszolgálati televíziót
is), hogy a frekvenciatanács kérésére tegye lehetővé az
ellenőrzést, hogy betartja-e ezeket a törvényi kötelességeket.
Mondanom sem kell, jólesően nyugtázhatjuk, hogy a vakok,
siketek, nagyothallók – tehát fogyatékkal élő embertársaink
– tájékoztatáshoz való jogait ennyire komolyan veszi a szlovák
törvénykezés. Nem tudom, hány százalékát alkotják ők az
ország összlakosságának. Annyit azonban valamennyien tudunk,
hogy a 8,5 százalékot kitevő magyar nemzeti kisebbség jogait a
törvény egyetlen betűvel sem említi! Szó nincs benne sem 50,
sem 20, sem 3 százalékról. Miközben a vonatkozó nemzetközi
egyezmények – meg a hatályos szlovák alkotmány – alapján,
az anyanyelven való tájékoztatás és tájékozódás joga
mindenkit megillet.
Ebből pedig semmi más nem következik, csak az a puszta tény,
hogy ez a törvény rossz, mert hiányos, de leginkább
diszkriminatív. Ideje megváltoztatni kedves törvényhozók!
(felvidekma)
|
