vissza a főoldalra

 2016.07.01. 

Fatimai imadélután Dercsikán

Június hónapban is, mint már csaknem egy évtizede havonta, ezen a szép június 13-ai délutánon szintén rendeztek fatimai imadélutánt a kis csallóközi településen, Dercsikán. A lelki program negyed hattól rózsafüzér-imádsággal, majd háromnegyed hattól rövid előadással vette kezdetét.

A szentmise 6 órakor kezdődött. Celebránsa és szónoka Bíró Sándor atya volt, aki Csallóközaranyoson és Őrsújfalun végzi lelkipásztori teendőit, korábban pedig Dercsikán és a szomszédos Bakán működött. Őt a szentmisén szintén celebráló Parák László, a Dercsikát is ellátó balonyi esperesplébános hívta meg e hétfői alkalomra. Jelen volt még Boros Károly, a székelyföldi származású nyugalmazott lelkiatya is, aki néhány éve került Csallóközbe és többek között Várkonyon, Dercsikán végzi papi szolgálatát.

 Sándor atya a szentmise elején Kiss Róbert vikárius, érseki helynök szavait idézte, aki az ezt megelőző alkalomkor, a május 13-ai fatimai imadélutánon Dercsikát a Csallóköz szívében fekvő zarándokhelynek nevezte, ahova hónapról hónapra elzarándokolnak helyből, a közeli és távolabbi környékről a fáradhatatlan Mária-tisztelő hívek.

 Szentbeszédében emlékeztetett rá, mennyire természetes, hogy mi, a templomban jelenlévők elzarándokolunk ide, Dercsikára vagy akár máshová. Vannak azonban betegek, idősek, szenvedők, akik ezt nem tehetik meg, az egészségi állapotuk nem engedi. Hálát kell hát adnunk a Mindenhatónak, hogy mi jelen lehetünk, hiszen ez minden egyes alkalommal egy isteni ajándék. Épp ezért ajánlotta fel a szentmisét a betegekért, az idősekért.

 Szó volt a halálba segítő módszerről, azaz eutanáziáról, mellyel kapcsolatban egy érdekes, Hollandiában lejátszódott történetet osztott meg hallgatóságával. Egy házaspár férfitagja nagy beteg volt, amikor eljutott hozzájuk valaki, aki úgymond a másvilágra „segíti“ a súlyos betegségben szenvedőket. Nagyon intenzíven beszélte rá őket, hogy menjenek bele ebbe a súlyos döntésbe, mert mindenki számára ez lesz a legjobb.

 Miután sikerült őket meggyőzni, aláírták a szükséges dokumentumokat, ám ekkor ennek a személynek egyszeriben kételyei támadtak, és megpróbálta lebeszélni őket. A házaspár azonban kitartott elhatározása mellett. A sorsdöntő napon a feleség választhatott, hogy ott akar-e lenni a férje mellett, amikor beadják neki a szert, amely leállítja a lélegzést és a szívet. Végül úgy döntött, hogy nem bírná ezt elviselni, ezért a szomszédos helyiségbe vonult. Amikor férjénél beállt a halál, akkor tudatosította csak, milyen óriási hibát követett el, de már késő volt.

 A szentmise végén a “Szép íria tündökölt…” kezdetű Mária-éneket énekelték el, majd elhangzott a szokásos felajánló imádság a Szűzanya szobra előtt.

(felvidek.ma)