2016.07.01.
Karitatív
szervezetek a határon
Támogatjuk a menekülttáborokban élő keresztény gyermekek
oktatását
A kormány
csatlakozott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
megszervezett gyűjtéséhez, és kiegészítette a hívek által
adományozott 85 millió forintot 120 millióval– közölte Soltész
Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért
felelős államtitkár, a Karitatív Tanács elnöke, akit
a segélyszervezetek feladatain kívül a Székelyföldi Jégkorong
Akadémia létrehozásáról is kérdeztünk.
Kétszázötvenmillió forint támogatást ad a
kormány a Karitatív Tanács (KT) öt tagszervezetének. Milyen célból,
és miként oszlik meg a forrás?
–A cél a határon végzett munka támogatása.
Sajnálatos tény, hogy az Európára és Magyarországra leselkedő
migrációs veszély nemhogy nem csökkent, de tovább nőtt az
elmúlt hónapokban. A veszély elhárítása nagyon sok feladatot
ró a tagállamokra, amit különböző módon próbálnak
megoldani. A magyar kormány végig következetes volt abban az
elmúlt másfél év során, hogy a legfontosabb a magyar emberek
biztonsága és hazánk etnikai, vallási összetételének megőrzése.
Jelesre vizsgáztunk, hiszen a határvédelem, a fizikai és jogi
határzárak, és a kormány minden migrációval kapcsolatos lépése
a magyar emberek biztonságát erősítette. Mindamellett, hogy
sokszor a migránsok önmaguk hibájából válnak az embercsempészek
áldozatává és kerülnek bajba, segíteni kell rajtuk. Főleg a
családosokon, a kisgyermekeseken, időseken, betegeken. Ezt a segítségnyújtást
tavaly is megadtuk az országhatáron belül és a határállomásokon.
Amikor a határon kívül indult el nagy migránsáradat –
Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában – akkor is segítettünk.
Tavaly a Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet
és a Magyar Vöröskereszt összesen 200 millió forintnyi támogatást
kapott, azonos mértékben. Hiszen a kormány feladata a határ védelme
mellett a segélyszervezetekkel együttműködve ellátni azokat,
akik menedéket kérnek. Mivel a migránsáradat nem állt meg, sőt
hosszú távon a migrációs nyomás növekedésére lehet számítani,
ezért kibővítettük a Karitatív Tanácsot még másik két
szervezettel; a Katolikus Karitásszal, és a Magyar Református
Szeretetszolgálattal. A tagszervezetek az ötven-ötven millió
forint támogatást szabadon felhasználhatják. Eszközöket vásárolhatnak,
sátrakat, élelmiszereket, gyógyászati segédeszközöket, szükség
esetén terepjárót is. Mindig is hangsúlyoztuk, hogy a problémát
határon kívül, és lehetőség szerint helyben kell megoldani.
Ezért döntött úgy a kormány, hogy csatlakozik a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia januárban megszervezett gyűjtéséhez,
és a hívek által adományozott 85 millió forintot 120 millió
forinttal egészítette ki, hogy közösen támogassák a közel-keleti
menekülttáborokban élő szíriai, libanoni, iraki keresztény
gyermekek oktatását. Ezt a pénzt a katolikus egyházon keresztül
juttatjuk el. Direkt nem nagy nemzetközi szervezeteken keresztül,
hanem ilyen közvetlen módon, hogy a forrásokat minél hatékonyabb
módon használják föl.
A magyar segélyszervezetek, munkájuk során különbséget
tesznek gazdasági migránsok és politikai menekültek között?
–Karitatív, humanitárius tevékenységről beszélünk,
ezért a válaszom röviden: nem. Ha egy segélyszervezet munkatársa
meglát egy beteg, idős, segítségre szoruló embert, nem kérdezi
meg tőle, hogy honnan jött és milyen okból. Természetesen a
hatóságok más feladatot látnak el, éppen ezért nagyon jól
együttműködik a Karitatív Tanács a Bevándorlási és Állampolgársági
Hivatallal és a Belügyminisztérium munkatársaival, mert csak
így lehet a különböző tevékenységeket összehangolni. Azt
tapasztaljuk, hogy a migránsok többsége erős férfi, és
ilyenkor jogosan tesszük föl a kérdést, ki zúdítja ránk ezt
a veszedelmet, és hogyan lehet ezzel szembeszállni.
|