|
 2016.07.08.
Amikor a szellem vakvilága ragyog be a
Klubrádió ablakán
Az ágytál, amire vágytál
Kunocska Zsuzsácska tüntetést szervez Sándorka Máriácskával
Hallga, hallga
zeng a szó: A fekete ruhácskás nővérkének levés még egészen
icike-picike, de csinoska korában a kikeményített fehér fityulácskába
beszorult fejecskéjében született meg úgy, hogy közben végig
tudta, hogy az ő formája a fekete ruhácskában az igazi. Az
ugyanis slankít. Ahhoz úgy pászol az ágytál törtfehérje,
hogy már ezért érdemes mozgalmat indítani. Az ügyből ki,
valamint befolyólag „Az ágytál, amire vágytál” zászlaja
alá hívogatja a választások okán a vezetésből momentán
ellenzékbe szorult hajthatatlan hatalommániákusok megbízásából
Sándorka Máriácska az embereket egyenesen a Kossuth térre!
Odahagyta a
kisdedeket másra, gügyög, szipog Máriácska a rádió stúdiójában,
aki olyannyira beleszeretett a rivaldába, hogy azt ígéri: ő bíz
addig vissza nem megy az ágyacskákhoz, amíg az övéi meg nem
kaparintják újra a 2010-ben elvesztett hatalmukat. És ebben Máriácska
nagyon biztos, enged bepillantást igen szerényen berendezett
szellemi szférájába. Alighogy a budai hegyvidéken
megpillantotta a napocskát, két édesded szemecskéjével, már
tinédzserke korában odagyökerezett a drága kicsi magyar nép kórházi
ágya mellé a két hosszú lábacskája.
A gyakorlati tanárai
mindjárt az elfekvőbe helyezték, gondolván ott, ha árt, hát
árt, Istenem.
Fényképet is
vitt ennek bizonyítékául a stúdióba, elmesélte miért és
hogyan esett az a nevezetes pillanat, mely megörökítette
szakmai elköteleződöttségét az ágytállal. Azokban a boldog
időkben fényképészek járultak a szigorú, de igazságtalan,
ám annál jobban okított, no pláne pártállami fegyelmezettséget
sugárzó ugyancsak kikeményített fehér nővérkeruhába
merevedő leánykák lábai elé. Ekkor esett meg az a csodálatos,
csodálatos, csodálatos élménye, hogy beszólt neki a főnök
kollégácska, hogy aszondja: Máriácska a nyári dög melegben
osztályainkon elfekvő felnőtteket akaratuk ellenére nem kell
ám, se betakargatni, se ölelgetni, és erőszakkal csupa szívjóságból
az ágytálra se kényszeríteni. Mert abban az emberi emberek által
vezetett szépséges időkben csak az volt a probléma, hogy
hogyan szeretgessük betegeinket. Nem úgy, mint most, a gonosz
Orbán kormány idején, ahol szakvizsgát követelnek a nővérkéktől,
hogy megfelelő béremelésben tudják őket részesíteni, melyet
Máriácska – felocsúdván a konyhában hagymavágás közben
– kikér magának.
– Juj, de édeske
vagy – sikkantotta el magát a klub szerkesztőcskéje – itt,
ezen a képen. Hogy s mint alakult életecskéd, azóta, hogy
ennek a mostani, Orbán által szörnyűvé tett egészségügynek
helyzetéből kifolyólag kikötöttél a csecsemőknél, végül
miért hagytad oda az édi-bédi csecsemőcskéket ágyacskáikkal
együtt, hogy minden betevő falatka kenyérkére jó legyél
vajnak, most mondd csak el, ki mindenki lesz ott a rendezvényen,
és pontosan hánykor kezdődik az összejövetel. Puklitól a Padödögig
sorolja a sok neves embert Máriácska, miközben édes-bús beszédének
fonalát gombolyítja:
– Ölelgettem elég
dedet, mostanra már a Facebookra vetem szemem, oda írnak nekem
az üzenőfalamra, de olyan de olyanokat, hogy most is csupa könny
a szobám: sírva fakadok ha csak eszembe jut miket pillantottam
meg legutóbb is az én Facebook oldalacskámon, amit rögtön törlök
is, ezért van meg bennem a bizalom.
– És milyen az,
amikor te megjelensz valahol édeske Sándorka Máriácska?
Hervadnak a szóvirágok a kissé lefittyedő ámde ugyancsak méztől
csöpögő ajkakon.
– Ó, hát az
olyan, de olyan, csilingel Máriácska, ömlenek az üveggyöngyök,
s mese közben igazán meghatódik önnön szerény kicsinységétől
a pártaktivista, szék nem marad szárazon: Képzeld el, ott várakozott
legutóbb is az a rengeteg ember, amikor a könyvecskémet kiváltottam,
de engem soron kívül, és azonnal beengedtek, és ott elbeszélgettünk,
és mindenki velem volt, és engem és nekem. Úgyhogy emiatt kell
nekem ezt csinálnom.
A szerkesztőcskével
megállapodtak, hogy addig itt nem lesz se demokrácia, se egészségügyi
ellátás, amíg közülük egynek is ki kell várnia a sorát bárhol,
bármiben. Ezért kell kimenni a Kossuth térre.
czyla
Megj.:
Aki az embereket hülyére venni akaró, a giccset
neoprimitivizmussal dúsító, ennél geilebb rádióműsort
hallott, jelentkezzék, megjutalmazzuk!
|
