vissza a főoldalra

 2016.07.08. 

Fico Bonaparte és a juniális forradalom

A kellemes júniusi délután, nyár eleji, iskolaév végi csevelyét e hét első napján öt óra körül a pozsonyi Szlovák Nemzeti Felkelés tér kegyeleti emlékműve előtt fokozatosan gyülekező elégedetlenek moraja váltotta föl. Az ellenzék rendezésében megtartott tüntetés a becslések szerint 2000 tüntető állampolgárt vonzott a már megszokott városi helyszínre, amely további háromezerrel bővült a miniszterelnök várhegyi lakásánál. Közvetlen öt óra előtt még bizonytalan a tüntetés egy héttel ezelőtti sikerének megismétlése, akkor ugyanis négyezer tüntető vonult fel a téren. Egy héttel később kevésbé szállingóznak az emberek, de végül mégis meghozza várt sikerét a gyülekezés.

Robert Fico miniszterelnök által a végsőkig védett Robert Kalinák belügyminiszter a Fico-kormány koronahercege. A 2014-es államfői választásokon induló Robert Ficónak a miniszterelnöki nyeregből az államfőibe szándékolt átnyergelése kapcsán a sajtó megszellőztette azon háttérhírt, hogy Kalinákra a miniszterelnöki székben mint Fico lehetséges utódjára tekint a politikai elit.

A rendőrség olykor vitásnak megítélhető beavatkozásai – mint például egy civil gépkocsira való oktalan tűznyitás – mellett kiálló belügyminiszter kinevezése óta a miniszterelnök teljes bizalmát élvezi. Az utóbbi években a kilencvenes évek maffiamaradékai ellen tett határozott rendőrségi fellépések a rendőrség hatékony, illetve hatékonynak beállított beavatkozásai országszerte a „legjobb belügyminiszter” rangot vívták ki számára a miniszterelnök, Robert Fico szájából.

Ezen a választók felé oly következetesen kiépített rettenthetetlen belügyminiszter imázson azon ügylet ejtett végzetesnek tűnő csorbát, melyben a belügyminisztert azzal gyanúsítják az ellenzék tagjai, hogy egy a Fico-kormányhoz és magához a miniszterelnökhöz, Ficóhoz is közel álló nagyvállalkozó adócsalásának nyomozását akadályozza. A nagyvállalkozó, Ladislav Basternák korunk meggazdagodottjainak ázsiai fényűzésében nem marad el újgazdagjaink magamutogató rétegének átlagától.

Bugatti Veyron luxuskocsijával lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyeken való parkolása a köznéppel, közforgalomban résztvevőkkel szembeni arrogancia és az állami rendszervek fellépésével szembeni fittyet hányás jelképes magatartását hordozza magában.

A bevásárlóközpontok közvetlen bejáratánál, letérősávon való gyakori parkolása kecsegtető helyet vívott ki számára az „úgy parkolok, mint egy debil” nevezetű világhálós szlovák köznépi fórumon. Basternák parkolásait s az azok rendőrség általi gyanúsan enyhe kezelését az ellenzék szintén Robert Kalinák, a rendőrség menetébe való durva beavatkozásának tudja be. Feltűnőek a Basternák tulajdonában lévő cégek is, melyek évek óta mély veszteséggel zárnak s mindemellett a nagyvállalkozó nem átall luxuskocsijaival, luxusvilláival páváskodni a köztekintet előtt. Viszont nem ezen újvajdai kérkedés, hanem azon a sajtó által napvilágra hozott tények terelték a nyomozó szervek figyelmét a nagyvállalkozó ügyleteire, melyek a maffialistás vállalkozó, Marián Kocner által építtetett Five Star Residence komplexumban lévő hét lakás Ladislav Basternák cége által 12 millió euróért való megvásárlásáról szólnak.

Az üzlet nyomán nagy összegű adót, mintegy kétmillió eurót írt le magának Basternák. Feltételezések szerint az üzlet meg sem történt, mivel a 12 millió euró enyhén szólva eszméletlenül magas összeg hét ilyen lakásért. Ezért merő gyanú a vétel, és célja minden bizonnyal csak az adó visszaigénylés lehetett. Az ellenzék gyanúsnak tartja a pénzügyi hatóság, az adóhivatal nem cselekvését a dologban, és Robert Kalinák belügyminisztert gyanúsítja az ügylet tudatos eltussolásával. Mindemellett Robert Fico lakását a pozsonyi várhegy Bonaparte nevű luxuslakás együttesében Ladislav Basternáktól bérli, azt is gyanúsan alacsony áron.

Az ellenzék minden módot felhasználva a kormány főembereinek törvénysértését bizonyítandó, megkísérelte megszülni Szlovákia Edward Snowdenét, amely szülés jelenlegi állás szerint a vetélés felé halad. Az ellenzék egyik képviselőjének, az SaS pártbéli Jozef Rajtárnak az asszisztense, Filip Rybanic a szlovákiai Tatra bank alkalmazottja. Rybanic megszegve a banki titoktartást, kényes információkat juttatott politikai harcostársai kezére. Az ellenzék kezében azon számlakimutatás, melyben Ladislav Basternák számlájáról Robert Kalinák számlájára érkező 260 000 eurós összeg ékeskedik, a kormány elleni thori pöröllyé változott. Kalinák belügyminiszter erősen tagadta bárminemű pénzek elfogadását Basternáktól, illetve a vele való ismeretséget. Közben pedig kiderült, hogy Kalinák közeli munkatársa, Marek Turcan ügyvéd Basternákkal 2008-ban céget alapított. 2013-ban Basternák a cégből távozott és épp néhány hónapra rá érkezett a 260 000 eurós összeg Basternáktól Kalinák számlájára, vélhetően végkielégítés gyanánt. Ezen tényeket tárta elénk a Filip Rybanic Edward Snowden-i húzása, amely sajnos a 24 éves fiatalembert az adatok kiszivárgása után azonnal a rendőrség kezére juttatta. 8 évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatják a rebellis lelkű banki alkalmazottat. Politikus kollégái bujtották-e fel e tettéhez, vagy önnön agyából pattant ki ezen ötlet, nem tudni, de politikus harcostársai tudtával vitte vásárra bőrét e cselekedetével. A leleplezésben vakon bízó ellenzéki elitnek, ha e szlovák Snowden képzete nem jön össze, a kémjükre kiszabott börtönévekkel tönkretesznek egy fiatal életet. Habár bemozdult a kormánybeli vezetők alatt a bársonyszék, a Fico és Kalinák kettős rendíthetetlenül kiállnak egymás mellett. Még korai következtetéseket levonni, de a banki alkalmazott példáján is látjuk, hogy nemcsak a kormánybeliek, de az ellenzékiek sem átallanak a hatalomért folytatott harcban bárminemű áldozatot megtenni.

Ezen előzmények együttese sarkallta a köznépet, hogy csatlakozzon azon tüntetésekhez, amelyet az ellenzéki vezetők, főleg az OĽaNO párt vezetője, Igor Matovic taktusa alatt tartottak meg először múlt hétfőn. A Kalinák belügyminiszter leváltásáért és Ficonak a Bonaparte lakásegyüttesből való kiköltözéséért tüntetnek, mivel a kormánykoalíció nem támogatta azon ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt, amellyel le akarták váltani a belügyminisztert. A kormánykoalíció elfogadhatónak tartotta Robert Kalinák ezen üggyel kapcsolatos tisztázását. Tény és való, konkrétan nem lehet bizonyítani Kalinák bűnösségét, habár minden jel arra utal, hogy a dolgok nem a rendnek megfelelően folytak le. A hatalmi négyes közbékéjének jegyében és ezen ellenzék által felvonultatott könnyű súlyú bizonyítékok tudtában a Bugár Béla-i Most-Híd is langyos hozzáállást és véleménynyilvánítást tanúsít az üggyel szemben. A volt Most-Híd képviselő, Zsolt Simon, aki a Most-Híd pártból a Smer-SD párttal való kormánykoalícióba lépéskor távozott, az egyik szónoka volt az e heti tüntetésnek. Az állami pénzek szétlopása ellen, a politikusok bűnöző magatartása ellen szólalt fel, felszólalásában a többezres tömeg előtt magyarul is köszönetet mondott azon nemzettársainak, kik e megmozdulás részesei és aktív résztvevői.

E juniális tüntetések, a város Szlovák Nemzeti Felkelés terét megtöltő hangulatát az elégedetlenség, a népharag és a néplélekhez közeli zenei előadók könnyedebb, fölülnézetre sarkalló zenei előadásainak váltakozása jellemzi, mindez megtűzdelve az ellenzéki politikum, művészek, színészek kormányt pellengérező szónoklataival. A tüntetés résztvevői főleg 18 és 35 év közötti fiatalok. Sok az egyetemista korú fiatal, de csecsemőtől a nyugdíjasig minden korosztály képviseltetve van. Az óvárosbéli tüntető tömeg egy órával a tüntetés megkezdése után a pozsonyi várhegyen lévő Bonaparte lakáskomplexumbéli Robert Fico apartmanjához vonul. A meginduló morajló tömegben nyugtalanítóan sok a kisgyermekek száma. Egy fiatal anyuka babakocsit tolva, maga mellett további három, hét évnél nem idősebb gyermekével halad a tömeggel föl a partnak. „És megyünk mi is anyu?” – kérdezi az egyik kisfiú mikor mellettük elhaladok. „Igen, és még kekszet is kaptok, ha jók lesztek.” Hangzik az anyukától a számomra meglepő válasz. Ezeknek az embereknek ez tényleg juniális. Egy nagy kaland ez valahol számukra, mellyel úgy érzik, belenyúlnak a társadalmi zajlás menetébe. Nekem apám katona korában szerzett és gyermekkorom idejére intelemmé érett ismeretei jutnak az eszembe a tömeg viselkedéséről, a tömegpszichózisról. Habár az egész menet eléggé kulturált, nehezen kiszámítható egy többezres tömeg viselkedése egy váratlan incidens esetén. Valójában az egész tüntetés menete alatt, csak a tömeg egyes részeinek a „Börtönbe!” szavat ordító skandálása adja helyenként tudtunkra, hogy itt egy komoly elégedetlenségi megmozdulásról van szó. Viszont ilyenkor az óváros pozsonyi várhoz vezető falai rengenek a skandáló tömeg hangjától, ellenben mindenki mosolyog. Jó kedéllyel hívják az utcán, ablakokból, erkélyekről kitekintő, figyelő óvárosiakat. A Széplak utcán, a Szentháromság téren, a Kőtéren sorjáznak a villamosok. A forgalom az embertömeg elvonulásáig leállt. A tüntetők majd egynegyede a „Fico a tolvajokat védi” fehér feliratú fekete trikót öltötte magára. Én a gyermekeken gondolkozok, hogy élhetik meg apjuk nyakában ülve, anyjuk ölén lógva ezt a számomra is tekintélyt, belső bizsergést, helyenként önmagam féltését keltő robajt, amit teremt a tömegből itt-ott kivetülő, még elviselhetőnek mondható népharag. A miniszterelnök lakását rejtő Bonaparte nevű épület előtti tér és utcák alig fogadják be az ötezresre duzzadt tömeget. Az egyik közeli söröző kerítésére támaszkodva stammgasztok félliteres sörükkel a kezükben figyelik az emberáradatot. Az érkezőket a Geriatrió nevű együttes jó kedélyt indítványozó zenéje fogadta egy, az épület előtt felállított színpadon, amely a felszólalóknak is helyet adott. A tüntetés szellemét vezénylő ellenzékiek dicséretére válik a néptömeg olyan hangulatban való tartása, mely békés elégedetlenségi menetet és nem a tomboló népharag vak dühének láncról szakadását okozná, illetve engedné. A környező utcákba beözönlő tüntetőkre a villák, családi házak erkélyeiről, ablakaiból nyugdíjasok, fiatal házasok tekintenek ki. A modern, illetve felújított villák lakosai nem mutatnak kíváncsiságot a zajlás iránt. El is hangzik a tömegben egy-két kritikus hang, hogy ezek itt biztos nem jönnek tüntetni, ezeknek nincs miért. Ténylegesen a szolidabb villák, családi házak lakói állnak a kerítéshez, tekintenek ki az ablakukból. A közvetlenül a tüntetőkre néző erkélyre egy fiatal pár lép ki otthoni nyári öltözetben, utánuk a család vizslája. Ott liheg mellettük. Figyelik a tüntetést. A forradalom és a júniusi családi piknik hangulata közt libegő tüntetésen részt vevők között sok a megélhetés végett külföldre kényszerült fiatal, azok szülei, barátai, jövőképükkel elégedetlen egyetemi hallgatók, munkanélküliek. Rendőrök tömege ügyel a közbiztonságra. Minden előjoguk ellenére, amivel a társadalom felruházza őket, van valami egyetértés a tekintetükben. Olvasható rajtuk, hogy ezen emberáradatban ők sem látnak mást, mint azon városiakat, polgárokat, diákokat, gyermekeket, nyugdíjasokat, elégedetlenkedő barátokat, rokonokat, akikkel Pozsony utcáin, üzleteiben, bevásárlóközpontjaiban, mozijaiban, sörözőiben, koncertjein találkoznak ők maguk is szabadidejükben. Arcukon ül, hogy végül is hivatásuknál fogva őket hivatottak segíteni és védeni. Azokat, akik most tüntetnek. Érezhető, hogy az egyenruhások is a köznép része, értsenek a megmozdulással egyet vagy sem. Ez teljesen elfogadható, mert lett lévén, volt vagyon az országban uralkodó életszínvonalért felelős bármelyik, a rendszerváltás óta működő kormány, sok rendőr azért választotta a rendőri pályát, mert nem akart távol-keleti cégek helyi gyáraiban, nyugati autógyárak helyi üzemeiben 400, 500 eurós bérért éjt nappallá téve robotolni. Sok húszas évei elején járó fiatal az ismerőseim közül is kapva kap a rendőri, illetve katonai pálya után, ha a külföldi munkavállalás és otthonmaradás között választhat. Ez biztonságot teremt számára és egy standard megélhetést nyújt a betoborzottnak. Egyes merész becslések szerint az 5 és félmilliós Szlovákiából félmillióan kényszerültek megélhetés végett külföldre vándorolni. Arra vonatkozólag, hogy ebből mennyi lehet az ellehetetlenített Dél-Szlovákia területek magyar lakosa, nem rendelkezünk becslésekkel. Ezen embertömeg nem szándékozik visszatérni élhetetlen hazájába. Közben azt is tudjuk, hogy a létbiztonságot nyújtó rendszervek kapacitása véges. Vannak, akik nem olyan „szerencsések”, mint a tüntetés törvényes menetét felügyelő egyenruhás barátaink. Ezt érzékelik, tudatosítják ők is. Ezen érzés ül ki az arcukra. Valami bűzlik Szlovákiában mindenképpen.

Jancsó Badacs Károly