|
 2016.07.15.
Hetven év után újra szentmisét
tartottak a felvidéki Beretkén
A kis, mindössze
375 lakosú Beretkén 179 katolikus él. Több mint hetven év
eltelte után újra szentmisén vehettek részt. A búcsúi,
szabadtéri szentmisére szép számban gyűltek össze a hívek,
és a környékbeli lakosok, a mára már csak romokban álló római
katolikus templom közelségében, hogy megünnepeljék Szent Péter
és Szent Pál apostolok főünnepét.
A falu temploma,
és az egész falu ennek a két apostolnak – az evangélium, tehát
az örömhír kiemelkedő hirdetőinek „volt – van”
felszentelve. Azonban a II. világháborúban a sok kioltott
emberi élet mellett a templom is áldozatává lett a harcoknak.
A Szent Péter és Szent Pál egykori római katolikus templomot
nem tudták újjáépíteni, sőt ma már egyre inkább az enyészetté
válnak a templom romjai is.
Isten kegyelméből és a jóakaratú emberek figyelmességének
köszönhetően a Szent Pétert, az apostolt és az első pápát,
kezében kulcsokkal ábrázoló oltárkép fennmaradt az utókor
számára.
A kisgyermekek, akik a szentmise előtt köszöntötték Balázs
Patrik plébánost, azt jelzik, hogy van jövő Beretkén. “És
talán azt is, hogy a templom újból visszanyerheti szépségét”
– fejezte ki reményét a plébános.
A „kis legények” megígérték, kőművesnek és ácsnak
tanulnak majd, hogy a templomot megjavíthassák.
„Hálás köszönet az egész falunak, hogy megőrizték
hitüket. Mindemellett a polgármester asszonynak és a neki segítőknek,
valamint Tercsike néninek, akik nélkül nem jött volna létre
ez a beretkeieknek oly szép és megható ünnep. Remélhetőleg
– habár a javítás és újjáépítés hosszú távú terv –
hetven év után nem ez volt az utolsó szentmise“ –
nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Balázs Patrik plébános.
A szabadtéri szentmise keretében rövid búcsúi szentbeszéd
hangzott el, melyet a református templom melletti kertben, az
egykori katolikus kápolna mögött tartottak meg. Balázs Patrik
plébános a szentbeszédben kiemelte, hogy éppen e nagy és kiváló
közbenjáró szentek őrködésének és oltalmuknak, valamint az
Istennél való közbejárásuknak köszönhető,
hogy bár a templom romokban hever, az emberi szívekben
ott maradt a hit, és továbbra is megőrizték, amit őseik szintén
őriztek és védtek, a Jó Isten iránt érzett bizalmukat, a reményt
és a szeretetet. Mindezt tették annak ellenére, hogy oly hosszú
időn át nem volt szentmise a községben.
(Fotó: Susányi Mária)
(Felvidek.ma)
|
