|
 2016.06.03.
Titkos tárgyalások
és kockázatok
Az EU nagy államai több előnyt tudnak kovácsolni az egyezményből,
mint a periférián lévők
Titkosak
a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások,
ezért az iparágak szereplői képtelenek felkészülni a változásokra
– közölte a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A
kereskedelem előtt álló korlátozások lebontásának egyértelmű
nyertese a fogyasztó, de csak addig, míg el nem veszti munkahelyét
– hívta föl kockázatokra a figyelmet Dr. Parragh László.
Több helyen olvasni, hogy a transzatlanti
szabadkereskedelmi megállapodást (TTIP) az Európai Bizottság
az EU minden demokratikus alapelvét felrúgva zárt ajtók mögött
tárgyalja, abba a társadalmi partnerek nem kaphatnak betekintést,
csak a nagyvállalati szektor képviselői. Egyetért ezzel a megállapítással?
–Még a nagyvállalati szektor képviselői sem kapnak formális
betekintést a tárgyalások meneteibe, informális módon elképzelhető.
Súlyos hiba, hogy a megállapodás tárgyalását nem teszik átláthatóvá,
nyilvánossá. Azt nem állítom, hogy nincs szükség a
transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodásra, mert a világ
ebbe az irányba halad. A vámok lebontása, a szabályok, így a
vállalati vitarendezés szabályainak egységesítése mindenhol
jellemző folyamat. A korlátozások lebontásának egyértelmű
nyertese a fogyasztó, hiszen ha nagyobb a verseny, akkor növekszik
a szolgáltatások színvonala, jobb lesz a minőség, és csökkennek
az árak. Világunkban zajlik egy másik folyamat is; a délkelet-ázsiai
térséggel szintén tárgyal az Egyesült Államok. Nem mindegy,
hogy az EU-val, vagy Délkelet-Ázsiával kötik meg először ezt
a megállapodást. A megállapodás tartalmi részeivel vannak
problémáim.
Vegyük sorra a problémákat.
–Az első, amire már
utaltam, hogy ezek a tárgyalások zárt körben zajlanak olyan kérdésekről,
amelyek később meghatározóak lesznek a cégek és a fogyasztók
életében. Szabványokról, vitarendezésről, árképzésről
beszélünk, tehát olyan témákról, melyek nagymértékben
befolyásolják a jövő piacát. Ezekről a tárgyalásokról a
piaci szereplők semmit sem tudnak. A másik lényeges összefüggés,
hogy minden ilyen megállapodásnak jellemzően a centrumországok
a nyertesei – a mostaninak Németország autóipara lehet az
egyik legnagyobb nyertese – , míg a periféria országai várhatóan
vesztesei lesznek. Azt is tudni kell, hogy az USA-ban eltérőek a
különböző szabályozások. Az Egyesült Államok környezetvédelmi
szabályai lényegesen megengedőbbek, mint az Európai Unióé.
Ez befolyásolja a vegyipart, az olajtermelést, a gázkitermelést,
a palaolaj és palagáz bányászatot, a szén-dioxid kibocsátást,
s minden olyan költségtényezőt, ami összefügg a környezetvédelmi
kibocsátással. A másik nagy terület a haditechnika. Az
amerikai haditechnika jóval lekörözte az európait, ahogy az űrkutatás
és a telekommunikáció is. Az amerikai filmipar, zeneipar is
meghatározó a világ szórakoztatóiparában. Ebbe a témakörbe
tartozik maga a pénz is; a dollár ma általános fizetőeszköz,
olyannyira, hogy a világ pénzfolyamatait általában dollárban
határozzák meg. Az olaj árát csak abban. Ezzel szemben az euróra
a folytonos válság jellemző. Azt se feledjük el, hogy a
hitelminősítő intézetek mind amerikai kézben vannak. Ezzel ők
befolyásolják egy adott ország pénzügyi folyamatait, fizetőeszközének
árfolyamát, és versenyképességét. Amerika olyan eszköztárral
rendelkezik, amivel diktálja az európai folyamatokat. Hazánkat
érintő példát is mondok: büszkék vagyunk rá, hogy alaptörvénybe
rögzítettük, hogy nálunk nem lehet génmódosított élelmiszert
előállítani. A génmódosított élelmiszer 30%-kal nagyobb
termésátlag mellett termelhető. Tehát, ha az USA GMO-s búzát
termel, akkor az 30%-kal nagyobb termésátlaggal valósul meg,
ami azt jelenti, hogy 30%-kal olcsóbb lesz, mint az európai.
Amikor majd a magyar vásárló a termékek közt választ, bizonyára
az olcsóbbat vásárolja meg.
A TTIP-nek milyen lehet a foglalkoztatásra
gyakorolt hatása?
–Az erős, a centrumországok számára ez az egyezmény
mindenképpen hasznos, és a foglalkoztatásra is pozitív hatást
gyakorol. Ha viszont egy adott ország nem túlzottan termelékeny,
és hatékony, akkor megfordul a folyamat, mert képtelen eladni a
szolgáltatását, vagy csak hatalmas árkedvezménnyel, ami tovább
rontja a versenyképességet. Ezt láthatjuk az EU –ban is, a görög,
a spanyol, vagy a portugál gazdaság példáján.
Tehát Magyarország számára
ez a megállapodás, ha létrejön, csak problémát okozhat?
–Ezt nem állítom, mert
nem ismerjük sem a megállapodás, sem a tárgyalások tartalmát.
Az érintettek háta mögött zajló egyeztetés nem
tisztességes és nem demokratikus. Az EU, főleg a németek érdekei
miatt titkolódzik ebben a kérdésben. Nincsen az unióban olyan
fórum, ahol átláthatnánk ennek a folyamatnak a tartalmi részét.
Emiatt az iparági szereplők még fel sem tudnak készülni a változásokra.
Jelenleg az USA nettó gáz importőr. 5
év múlva gáz exportőr lesz. azért, mert náluk a palahasításos
technológia engedélyezett, míg az EU-ban nem. A két világ
közötti morális látásmódban is erőteljes különbség van,
gondoljunk a fegyvertartásra, a halálbüntetésre, a választott
bíráskodásra. Egészen más értékrendet követ Amerika, mint
Európa. Nem állítom, hogy egyik jobb, mint a másik, de tény,
hogy az amerikai gazdaság versenyképesebb.
Ha létrejön a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás,
akkor Európa amerikanizálódik?
–Nyilvánvaló, hogy az USA elkezdte bekebelezni a világot,
hiszen hatalmas versenyelőnnyel rendelkezik. De nekünk a saját
érdekeinket is figyelembe kell vennünk. Azt állítom, hogy
azzal együtt, hogy minden szabadkereskedelmi egyezmény jót tesz
a fogyasztónak, azért ha a fogyasztónak egy idő után már nem
lesz munkája, akkor neki már nem lesz jó. A megállapodásnak
csak addig van értelme, amíg a fogyasztó állása megmarad, és
az ebből származó jövedelmét el tudja költeni. Nekünk nem
kell mást tenni, minthogy az európai közvéleménnyel tudatosítani
azt, hogy ennek a megállapodásnak megvannak az árnyoldalai is.
A periféria-országokat integrálni kell a rendszerbe, mert állandóan
kifosztják őket. Jövedelmük folyamatosan áramlik be a
centrumországok felé – a miénk is. Hiába nő 3%-kal a magyar
nemzeti össztermék, ha a Magyarországon felhasznált nemzeti
termék 6%-kal kevesebb, és ez az arány még nem is annyira
rossz. Összefoglalva: kellenek nemzetközi megállapodások, le
kell bontani a korlátokat, meg kell állapodni a vitarendezésben,
segíteni és erősíteni kell a versenyt, de nem úgy, hogy
„letesszük a fegyvert”, s hagyjuk, hogy mások diktáljanak.
Ma az EU sajnos így tesz.
Medveczky Attila
|
