vissza a főoldalra

 2016.06.03. 

Isten szorongató szeretete

Több mint háromezer ember ünnepelte május 22-én, Szentháromság vasárnapján a református egység napját Kolozsváron. Az ünnep központi rendezvénye a Farkas utcai templomban tartott istentisztelet volt, amelyen Kató Béla erdélyi püspök hirdette az igét. A püspök a szorongásról beszélt, amelyről nem éppen kellemes dolgok jutnak eszünkbe, hiszen a szorongás összenyom, ránk nehezedik, az eredeti szövegben használt kifejezés azonban azt is jelentheti, hogy összefűz bennünket. Isten szeretete összefogja az életünket.

Isten szeretete elsősorban saját magával fűz össze bennünket, ahogyan ezt a Heidelbergi Káté első kérdésére adott felelet is tanítja: nem önmagamé, hanem Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok. Az ember azonban önállóságra vágyik, nem szeret senkinek a tulajdona lenni, leginkább önmagunké szeretnénk lenni. Mégis szükségünk van arra, hogy valakihez tartozzunk.

 Isten nemzetségéhez tartozni csak úgy lehet, ha Isten szeretete egybefűz bennünket önmagával. Isten szelíden birtokol: engedi, hogy elmenjünk, akkor nyitva hagyja az ajtót, szüntelen visszahív magához.

 Isten szeretete egybefogja az életünket is. A püspök szerint főleg a fiatalok, akik előtt bár rengeteg lehetőség áll, nem tudják, hogy mit kezdjenek magukkal. Pál apostol megoldása az, hogy hagyjuk élni bennünk a Krisztust. Az így leélt élet a másik emberért van, a másik ember is érettem él. Jézus Krisztus szeretete körülfog bennünket és megtanít igazán szeretni.

Isten szeretete másokkal is egybefűz minket. Egyedül gyengék vagyunk, Isten azonban az én gyenge életemet összekapcsolja egy másik gyenge élettel, amelyből erős fonal lesz. Kató Béla szerint a magyar reformátusok így, egybe fűzve képesek bármilyen nehézséggel megküzdeni. Isten szeretete szoros kötésben tart bennünket, nem engedi, hogy elszakadjunk tőle. Amikor ebből a szoros kötelékből ki akarunk törni, boldogtalanokká, otthontalanokká és védtelenekké válunk. Krisztus szeretete azonban körülzár, bárhova nézünk, az ő szeretetével találkozunk, az ő szeretetébe ütközünk, ezért csak engednünk kell, hogy átélhessük ezt – mondta a püspök, megjegyezve, hogy a reformáció 500 éves jubileumára készülve a következő időszakban még sok lehetőség lesz átélni ezt az egységet.

 Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke ünnepi köszöntőjében evidenciákról beszélt. Ilyen evidencia, hogy a magyar reformátusok összetartoznak, és ezt mondták ki 2009-ben. A püspök még három további evidenciát emelt ki beszédében. Először, hogy Krisztusra kell néznünk, és máris látjuk az üdvösségbe megnyíló utat. Másodszor, hogy bár nyugtalanító időket élünk, nem a bizonytalan holnappal kell foglalkoznunk, hanem itt és most, a mi időnkben, a mi korunkban kell Urunk Jézus Krisztusunk kegyelmét megragadnunk, arról bizonyságot tennünk és továbbadnunk.

 Harmadszor pedig a püspök azt emelte ki, hogy bár a református ember nem térdeplős, nem bólogatós fajta, hanem keménynyakú, egyenes gerincű, nem tudja a térdét megrogyasztani, egyszer mégis minden magyar reformátusnak le kell térdelnie az Úr Jézus Krisztus előtt, hogy Őt Úrnak és Krisztusnak vallja, és Tőle az áldást elfogadja. Mert csak így tudunk minden körülmény között megállni. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke terebélyes fához hasonlította az anyaszentegyházat, amelynek bár sok ága van, törzse és gyökere ugyanaz.

 A református egység napját családi találkozóhoz hasonlította, amely csak akkor lehet igazán tartalmas, ha a családtagok találkozhatnak nem csak egymással, de a családfővel is, akiről a keresztyén nemzetség a nevét kapta.

 Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere szerint kisebbségi létben az egységre törekvés nem opció, hanem létkérdés, ahhoz kell ragaszkodni, ami összeköt. Az alpolgármester szerint csakis a bizalomra és szeretetre alapuló egység az egyetlen járható út.

 Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének köszöntő sorait Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa olvasta fel. A miniszterelnök szerint a vallási megújulás ügye, a magyar nyelv és a magyar mivoltunk megőrzése szorosan kapcsolódott össze az elmúlt évszázadokban. Azt kívánta, hogy ez a jövőben is így lehessen, a református örökség újra és újra erőforrást jelentsen a magyar nemzet számára.

 Miután istentiszteleti és úrvacsorai közösségben is egységét fejezte ki az a több mint háromezer református gyülekezeti tag, aki a Kárpát-medence minden szegletéből érkezett Kolozsvárra, az ünnepi istentisztelet végén felolvasták a Református Egység Napjának nyilatkozatát.

Kiss Gábor

Háromszék