vissza a főoldalra

 

 

 2016.06.10. 

A leglátogatottabb vidéki magyarországi teátrum

Közönségünk főleg a hagyományos színházi előadásokat kedveli

A színház ne csak tanítson, ne csak szórakoztasson, hanem nyújtsa nagyszerű színészi alakítások élményét. Ezt többre tartom a rendezői interpretációra elsődlegesen hangsúlyt fektető produkcióknál – nyilatkozta Balázs Péter, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, akit az elmúlt kilenc évadról, a kísérleti színházról, a színpadtechnikai fejlesztésekről, és a jövő évad előadásairól is kérdeztünk.

 Elkészült a Szigligeti Színház jövő évadi műsora. Ez miért tekinthető jubileumi műsortervnek?

 –2007-ben nyertem el a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatói posztját, és azóta kétszer meghosszabbították ezt a négy évre szóló megbízatást. Már az első esztendőben bemutattuk a szilveszteri gálaműsort Határok nélkül címmel, amit a Duna TV közvetített. 2016. december végén már a 10. szilveszteri gálaműsort közvetítik majd Szolnokról. Ez jelent meg a 2016/17-es műsortervet bemutató kiadványunkban, ezért gondoltuk, hogy a következő igazi jubileumi évad lesz. Azt nem kell megünnepelni, hogy már 10 éve vagyok Szolnokon igazgató, de azt igen, hogy tizedszerre lesz szilveszteri gálaműsor.

 Hogy vonná le az elmúlt kilenc évad mérlegét?

 –Éppen a záró társulati hét előtt vagyunk, és készítem a beszámolómat. Határozott népszínházi koncepcióval érkeztem Szolnokra. A koncepció megvalósult, s az időközben történt változtatások ettől a színházi eszménytől nem tántorítottak el, ahogy a társulatot és a közönséget sem. A nézőszámokkal és a bemutatott produkciók számával tudom mindezt alátámasztani. Kilenc év alatt több mint 100 bemutatónk volt, s több mint 1 millióan váltottak jegyeket az előadásokra. 2015-ben – tehát nem évadról, hanem naptári évről beszélek – 272 előadásunk volt, csaknem 130 ezer fizető nézővel. Ez azt bizonyítja, hogy a színház vezetése és művészei jó úton járnak, mert színes repertoárt tudtunk összeállítani. A hamarosan véget érő évadot Csiky Gergely: A nagymama című vígjátékával indítottuk tavaly szeptemberben. A publikum megnézhette benne Örkényi báró szerepében Kovács Istvánt, a régi Várkonyi-filmek hősét. Almási Éva a címszerepet alakította nagy sikerrel. A második bemutatók A padlás volt, ami eddig elkerülte a szolnoki színházat. Nekünk 29 bérletes előadásunk van és bár A padlás idén már ötvenszer ment, a nagy sikerre való tekintettel átvisszük a jövő évadra is. Majd következett Shakespeare-től A makrancos hölgy, amit én rendeztem, s a címszerepet Kertész Marcella Jászai-díjas művésznő alakította. Ezt a produkciót is nagyon sokan látták – sokszor pótszékes házzal ment – , amire nagyon büszkék vagyunk, mert a publikum inkább a zenés előadásokat kedveli. Utána bemutattuk Johann Strauss A denevér című nagyoperettjét Nyári Zoltánnal, Geszthy Veronikával, Lőrincz Judittal a főbb szerepekben. A művet Szinetár Miklós rendezte. Ennek az igazi nagy, táncos, zenés produkciónak hatalmas sikere volt. Közvetlenül utána a Hello, Dolly! című musicalt vittük színre Kertész Marcellával a címszerepben, Szente Vajk rendezésében. A darab most is megy, olyan nagy sikerrel, hogy külföldre is meghívták a produkciót; ez ügyben még folynak a tárgyalások. Jövő nyáron mindenképpen megyünk ezzel a darabbal a Vidéki Színházak Fesztiváljára a Thália Színházba. Ezt követte Hašek: Švejk, a derék katona című regényének színpadi adaptációja, amit Molnár László rendezett, s a főszerepet Mészáros István alakítja. Szerénytelennek tűnhetek, de mindegyik produkciónk sikeres volt. Mind a kilenc szezonnak voltak remek előadásai, de a mostani kiemelkedően nagyszerű és eredményes évad volt. Ezt a szintet szeretnénk jövőre tartani.

 Milyen sikert ért el A makrancos hölgy, a Furcsa pár és a Könyvtári capriccio a Nemzeti Színházban?

 –Mindannyiunk számára végtelen nagy elismerést és örömet jelentett, hogy a Nemzeti Színházban immár harmadszor mutatkozhattunk be. Jövőre is meghívást kaptunk. Mi pedig visszahívtuk a Nemzeti Színházat; előadásuk, a Szentivánéji álom nálunk is nagy sikert aratott. Előadásaink a Nemzeti mindegyik játszóhelyén telt házzal mentek. Az említett három művel megmutathattuk színházunk profilját, s azt is, hogy darabjaink, műfajtól függetlenül, magas színvonalon, tehetséggel és szakmaisággal készülnek, s azt a fajta színházat erősítik, amelynek a hívei vagyunk.

 Milyen ez a színház?

 – A színház ne csak tanítson, ne csak szórakoztasson, hanem nyújtsa nagyszerű színészi alakítások élményét. Ezt többre tartom a rendezői interpretációra elsődlegesen hangsúlyt fektető produkcióknál. Azokra a darabokra gondolok, amelyekre ráerőszakolnak egy olyan mondanivalót, amire az író tán nem is gondolt, a szöveget pedig ennek megfelelően aktualizálják és megváltoztatják. Azokat a produkciókat szeretem, amelyeket egy író jól megírt, és kiváló színészek adnak elő. A nézők a konvencionális színházat szeretik, mert megértik, és tanulságot vonnak le belőle. Nem a kísérletezés ellen beszélek: természetesen a próbák alatt mi is kísérletezünk, hogy rátaláljunk a legjobb megoldásra.

 Tehát a német, úgynevezett rendezői színház még nem fertőzte meg Szolnokot?

 –A Szín-Mű-Hely, a kis színházunk, 70 férőhelyes, amelyben alternatív, avantgárd próbálkozások is történnek. Például jövőre a Mikvét mutatjuk be, Sára Júlia filmrendező fogja színpadra állítani. Ez a produkció – tudjuk, hiszen már tárgyaltunk a művésznővel -, bizonyára eltér majd a hagyományos színházi előadásoktól, különleges előadás lesz. Ezt a művet is sokat játsszuk a jövőben, mert a kis színház jobban megtelik a nem megszokott színházi előadásokra vágyó közönséggel. Előfordult, hogy olyan nagy sikere volt egy kisszínházi produkciónak, hogy áthoztuk a nagyszínpadra bérleten kívüli előadásra. Így lesz ez a múlt ősszel bemutatott Furcsa pár-ral is, amely A padláshoz hasonlóan a következő évadban műsoron marad. A jól felfogott gazdasági érdek mentén a közönség egyes rétegeinek szóló előadásokat kisebb helyen játsszuk. A Szín-Mű-Hely-ben nagyon kedveltek az apróságoknak szóló babaszínházi előadásaink, de az általános iskolák alsó tagozatai számára is tűztünk műsorra darabot. Tehát olyan komplex színház a szolnoki, amelynek bázisa a nagyszínpad, a Szín-Mű-Hely-ben pedig egyedi előadásokkal várjuk nézőinket.

 Kérem, ismertesse a jövő évad előadásait.

 –A 2016/2017-es esztendőnek három zászlóshajója közül az első a Szent Johanna Molnár Nikolettel a címszerepben. A My Fair Lady főszereplője Kertész Marcella lesz, és ez az egyetlen darab, amiben még én is játszom. A kőszívű ember fiait március 15-én mutatjuk be Csiszár Imre rendezésében. Olyan grandiózus előadás lesz, amelyben még a város hagyományőrzői is részt vesznek. Emellett bemutatjuk a Vidám kísértetet, az Anconai szerelmeseket és Heltai Naftalinját. A fiataloknak bérleten kívül a Süsü, a sárkányt mutatjuk be, és a jelenleg futó gyerekdarabok is műsoron maradnak. Október 19, és 21. között, az 1956-os forradalom 60. évfordulójára Kiss József Az angyalok nem sírnak című darabját a Turay Ida Színház vendégjátékában naponta több alkalommal is eljátsszuk. A szokásos szilveszteri gálaműsor sem marad el, most folynak erről az egyeztetések. Minden évben megszervezzük az általam kitalált Ádámok és Évák Ünnepét, ami a középiskolák számára szervezett színészi vetélkedő és előadássorozat. Ehhez a kezdeményezéshez nagy örömöre nem mindenhol ezzel a címmel, de azonos tartalommal több színház is csatlakozott az országban.

 Milyen a színház színpadtechnikai adottsága? Szükségesek-e fejlesztések?

 –Szeretnénk a színházat felújítani, hiszen utoljára 25 évvel ezelőtt építették át. A nyílászárók, a különböző vezetékek, és a színpadtechnika is elvavult. Ezeket még viszonylag csekély összegből fel lehetne újítani. Nem vagyok a high-tech híve, de azt a minimális színpadfejlődést, amit elvár a színpadtechnika 2017-ben, azért jó lenne Szolnokon megvalósítani.

 Több színház tematikus évadot hirdet, a szolnoki vezetés nem ebben gondolkodik?

 –Az említett címekből kiderül, hogy mi eklektikus évadokat szervezünk. Színházunk nagyon sok műfajból bemutat egy-egy, főleg a társulatra építő előadást. Ennek köszönhető a 13 ezer bérlőnk, s ők szeretik a változatosságot. Ha olyan tematikus évadot szerveznénk, hogy egy gondolatkörhöz csoportosítanánk minden darabot, azt hiszem, abba a közönség egy része beleunna. Azt is meg kell említenem, hogy nagyon nehéz időszak van mögöttünk, mert közintézményből át kellett alakulnunk nonprofit kft-vé, s ebből a hatalmas munkából sem a közönség, sem a társulat szinte semmit sem vett észre. Folyamatosan mentek az előadások, amiért hálával tartozom munkatársaimnak, s bízom benne, hogy velük együtt a jövőben is sikerül a mostanihoz hasonló, remek évadokat szervezni.

 

Medveczky Attila