|
 2016.06.10.
A
Kárpát-medencei egység alapja
Trianon 96
Az 1920. június
4-én igazságtalanul megcsonkított Magyarország határain kívül
rekedt 3,3 millió honfitársunk, akiknek lélekszáma ma már
alig haladja meg a 2 milliót. Vajdaságban csupán 250 ezer, Kárpátalján
jóindulattal 150 ezer magyar él. A magyar népesség egyre
fogyatkozik határainkon kívül és belül, a tendencia megfordítására
nem sok időnk maradt. Az elvhűség és a boldogulás sokszor nem
könnyen összeegyeztethető. Szomorú, de a többség számára
előbbrevaló az anyagi érvényesülés, mint hogy gyerekeket vállaljon,
magyar iskolába írassa őket és mindenáron a Kárpát-medencében
találjon megélhetést. Hibáztathatnánk is ezért a hozzáállásért
határon túli honfitársainkat, de a csonka hazában nem ugyanígy
gondolkodik a többség?
A határokon átívelő
nemzetegyesítéshez éppen ezért jelenleg a legjárhatóbb és a
legtöbb sikerrel kecsegtető út a gazdaságpolitika. Ha lesz
korszerű infrastruktúra, jó minőségű utak, tömegközlekedés,
modern kórházak magyar orvosokkal, akkor nem akarják majd
annyian elhagyni szülőföldjüket. Ha lesz megélhetés, akkor
lesz több gyerek. Ha lesz magyar munkahely, akkor a gyereket
magyar iskolába fogják íratni.
Mit tehet mindezért
Magyarország? Először is a kormánynak példát kell mutatnia
elvhűségből és tartani magát az alkotmányhoz, mely szerint
megőrizzük a nemzet egységét. Vagyis legyen bármilyen felháborodás
itthon egyesek részéről, amiért a kormány kórházat akar építeni
Erdélyben, utakat akar felújítani Kárpátalján, vagy sok-sok
milliárdot kíván szánni felvidéki gazdaságfejlesztésre, meg
kell tenni.
És azt meg kell
hagyni, hogy amíg külpolitikában, a határon túli nemzettársainkért
való kiállásban nem lehetünk maradéktalanul elégedettek,
addig a 2014-ben útjára indított Kárpát-medencei ágazati
politika igen csak elismerésre méltó.
Számos ingatlan
felépítését vagy felújítását vállalta az utóbbi években
a magyar állam, így adták át Újvidéken az Európa Kollégiumot,
Révkomáromban az Ipari Szakközépiskolát, és újulhat majd
meg többek között a kolozsvári református Bornemissza-Szilvássy
ház.
Az
ingatlanfejlesztéseken túl több üdvözlendő program is
elindult, mint a közösségi élet felrázását szolgáló Petőfi
Sándor-program, amelynek keretein belül 50 fiatal tevékenykedett
9 hónapon keresztül a szórványvidékeken. Már az első
esztendő is hozott sikereket, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában
és Horvátországban beindult, sok helyen újraindult a magyar
nyelv oktatása. Beregrákoson és Munkácson néptánccsoport,
Aknaszlatinán cserkészcsapat alakult. A Kárpát-medence számos
magyar közösségében működik ősz óta rendszeres táncház,
színjátszó kör, természetjáró szakkör az ösztöndíjasok
munkájának köszönhetően, Fogarason pedig első alkalommal
tartottak magyar napokat.
De ahogy írtam, a
magyar identitás és kultúra megőrzése nem lehetséges magyar
gazdaság nélkül. Ezért oly fontos, hogy 2015-ben beindították
a külhoni szakképzést, amely komoly hiányosságokat pótolhat
a szakmát tanuló magyar fiataloknál. 2016-tól pedig a külhoni
magyar fiatal vállalkozók is segítségben részesülnek. A
szakmai tanácsadás, képzés és hálózatépítés mellett
vissza nem térítendő támogatással kívánja a kormány ösztönözni
olyan vállalkozások létrejöttét, amelyek munkahelyet
teremtenek, hozzájárulnak a fiatalok szülőföldön maradásához
és boldogulásához, a külhoni magyar közösségek gyarapodásához.
Nemzetgazdasági
szempontból ugyancsak ígéretes Fazekas Sándor földművelésügyi
miniszter hétvégi ígérete, aki egy székelykeresztúri gazdafórumon
segítséget ígért abban, hogy a székely termékek eljussanak a
magyarországi piacokra. Kívánatos volna, hogy mindez Kárpát-medencei
szintre emelkedjen. Ihassak Igazi Csíki Sört Pozsonyban, a
budapesti piacon a brazil gyümölcsöket szorítsák ki Európa
legjobb termőföldjének, a Vajdaságnak árui, Ungváron
lehessen kapni csallóközi lisztet.
Mert a legsürgetőbb
ez: gazdaságilag és kereskedelmileg összekapcsolni a Kárpát-medencét.
E nélkül ugyanis nincs magyar feltámadás, de még megmaradás
se.
Märle Tamás
|
