vissza a főoldalra

 2016.06.17. 

Sine ira et studio?

Cikkében Bayer Zsolt szembeállította egymással a dalai lámát és Ferenc pápát. Míg előbbi belátja, hogy nem szabad mindenkit beengednünk Európába, addig a jobboldal közismert publicistája szerint Róma püspöke azt mondta, hogy be kell fogadnunk mindenkit. Sőt rendszeresen ostorozza Európát kegyetlenségéért, nem veszi észre az öreg kontinens veszélybe sodródását, az európai embereket félrelökve csak a migránsokkal foglalkozik, templomokat nyittat meg számukra. A liberálisok imádatának tárgyává vált, hiszen azok nem győznek vele példálózni. Papjai pedig arra szólítanak fel, hogy tűrjünk el mindent a bevándorlóktól és rejtsük el hitünket. Meglehetős gúnnyal ír Bayer Zsolt a pápáról, farizeusnak, öntetszelgőnek, magamutogatónak és „szentferenceskedőnek” nevezi.

Engedtessék meg, hogy kicsit árnyaljam a képet, azért Ferenc pápára ne úgy tessék gondolni, mint aki egymaga testesíti meg Soros Györgyöt, Angela Merkelt és Gyurcsány Ferencet.

Bizonyára én vagyok a tájékozatlan, de eddig egy templomban sem hallottam, hogy rejtsem el a hitemet és tűrjem el a migránsok gazemberségeit. Viszont Kiss-Rigó László püspök atyától kezdve Reisz Pál atyán át számtalan egyházi személytől olvastam cikket, interjút, amelyben a kereszténység és Európa védelmében szólaltak meg. Az én információim azonban Ferenc pápáról sem egyeznek meg Bayer Zsoltéval.

Ne hallgassuk el, hogy a Szentatya már jóval a migránsválság előtt megannyi beszédében figyelmeztetett bennünket Európa hanyatlására, arra, hogy vállaljuk keresztény gyökereinket. Több alkalommal szót emelt a fiatalok magas munkanélkülisége ellen és a család, valamint a gyermekvállalás fontossága mellett. 2015 szeptemberében is elmondta, hogy a demográfiai problémát fel kell számolni, és földrészünknek nagymamaszerep helyett sürgősen anyaszerepbe kell lépnie. „Ha egy országban nem születnek többé gyermekek, akkor jönnek a bevándorlók és elfoglalják a helyüket.” Merkelhez hasonlóan sosem támogatta az olcsó munkaerő beáramlását, viszont többször is élesen kritizálta a nagyvállalatok vezetőit, amiért nem fizetik meg alkalmazottaikat. Ugyancsak elmondta, amit még az európai politikusok többsége sem mer kimondani, hogy évszázados kulturális öröksége miatt vezető szerepe kell legyen földrészünknek a világban, véleménye szerint Európa az egyetlen kontinens, ami valamiféle egységet hozhat a világba.

Az sem mellékes, ahogy a migrációt kiváltó okokról szokott beszélni. „Érdemes lenne rákérdezni arra a módra, ahogyan egy túlságosan nyugati demokráciamodellt exportáltunk olyan országokba, ahol erős hatalom létezett, mint például Irakba. Vagy Líbiába, ahol törzsi rendszer van. Nem lehet előrehaladni, ha nem vetünk számot az adott kultúrával.” És ő az, aki minden alkalommal felhívja arra a figyelmet, hogy a konfliktusok igazi forrása a Közel-Keleten és Afrikában van, és azt sem szokta elhallgatni, hogy az említett háborúkat azoknak kell megszüntetniük, akik kirobbantották és fenntartják azokat, valamint a problémákat helyben kell orvosolni.

Ferenc pápa mindig is buzdított az elesetteken való segítségre, a valóban szükséget szenvedők támogatására, ami teljesen természetes Jézus földi helytartójától. A pápa elsősorban nem egy európai államfő, hanem a világegyház feje. A nagycsütörtöki szertartáson migránsok lábát mosta meg a Szentatya (közülük négy katolikus nigériai férfi, három kopt keresztény eritreai édesanya és egy olasz szociális munkás volt), ugyanis a katolikus egyház szertartásaiban vannak ilyen és ehhez hasonló gesztusok, amelyeket persze, le lehet nézni, de attól még az nem öntetszelgés. Az is tény, hogy Olaszországban a plébániákat arra kérte, hogy egy-egy családot (!) fogadjanak be, de nem jó erőben lévő fiatalembereket. Ugyanakkor tényként ismerte el, hogy a menekültek mellett arab invázióval állunk szemben, és azt is mondta, hogy nem lehet esztelenül kitárni Európa kapuit. A befogadás mellett a terrorfenyegetettségre is felhívta nem egy alkalommal a figyelmet csakúgy, mint a keresztények üldözésére is.

A Szentatya sohasem kereste a liberálisok kegyeit, mindig is a saját véleményét hangoztatja, legyen szó migránsokról, abortuszról vagy melegházasságról. Nehogy már a baloldal álszentségét is neki rójuk fel.

Amellett, hogy az említett cikkben tények helyett rágalmakat olvashatunk, meglehetősen furcsának találom, hogy egy konzervatív újságban – ahol nap mint nap a keresztény Európa léte mellett állnak ki –, a pápa ellen uszítsanak. Szép dolog a keresztény híveket félteni a mai világban, de vajon nem sértik-e az ilyen cikkek a katolikus olvasót?

Märle Tamás