vissza a főoldalra

 2016.06.17. 

Egy ország szorít majd csapatunkért

A magyar labdarúgó-válogatott 30 év után lép ismét pályára nagy tornán

Lejátszotta az Európa-bajnokság előtti utolsó felkészülési mérkőzését a magyar labdarúgó-válogatott. A Gelsenkirchenben lezajlott összecsapáson 2:0-s vereséget szenvedtünk a vb-címvédő Németország ellen, ám nyilvánvaló, hogy a jó játékra, a gólokra és a győzelemre az Eb-n lesz majd szükség. Lapunk megjelenésének idején már Franciaországban tartózkodik válogatottunk. Ezen a héten sportrovatunk is a labdarúgó Európa-bajnokság lázában ég, így a legfontosabb információk, adatok összegyűjtése mellett közvetlenül az indulás előtt megszólaltattuk a válogatott hátvédjét, Juhász Rolandot, valamint a korábbi kiváló középpályást, Nagy Antalt is.

 Juhász Roland: Ezért érdemes labdarúgónak lenni

Király Gábor mellett az Eb-keret legrutinosabb tagja. Ha vannak olyan játékosaink, akik megérdemlik, hogy nagy tornán viselhessék a címeres mezt, akkor azok egyike biztosan a Videoton hátvédje, a 91-szeres válogatott, Juhász Roland, akit az esélyek mellett személyes érzéseiről is megkérdeztünk.

– Túl vannak az utolsó felkészülési meccsen is. Amikor beszélgetünk, még itthon vannak, ám alig egy hét és jön az osztrákok elleni nyitómeccs. Milyen állapotban van a csapat? Készen lesznek a rajtra?

– Nagyon jó állapotban vagyunk, különösen fizikailag állunk jól. Erőnléti gondjaink nem lesznek, ez biztos. Az Európa-bajnokság nyitányáig hátralévő időben a finomhangolások következnek. Bizonyos taktikai elemek csiszolása, illetve a támadó játék, a helyzetkialakítások és a támadásbefejezések gyakorlása. A védelmünk, véleményem szerint rendben van, annak csak a szinten tartására kell odafigyelnünk. Biztosra veszem, hogy az osztrákok ellen, június 14-én este csúcsformában leszünk majd.

– Mivel mindhárom csoportmeccsünk más-más városban lesz, adódik a kérdés: vándorolni fognak majd Franciaországban, vagy fix bázisról utaznak a mérkőzésekre?

– Nem vándorolunk, fix helyen tartózkodunk végig, ahonnan csak a meccsekre mozdulunk majd ki. A délkelet-franciaországi Terre Blanche-ban lesz a bázisunk. Ez Cannes mellett van, s bár nem tengerparti fekvésű, közel van több repülőtérhez és az A8-as autópályához is, ami fontos lesz, amikor a meccsek helyszínére kell utaznunk. Mindig egy nappal előbb utazunk a soron következő meccsünk városába, hiszen a szabályok szerint a meccs előtti este már abban a stadionban kell tréningezni, ahol másnap pályára lépünk.

– Mit vár, miben reménykedik a szereplést illetően?

– Mindig is optimista szemléletű ember voltam, sportolóként ez egyébként is alapkövetelmény. Hiszek abban, hogy az eddig elvégzett kemény, tisztességes munka meghozza az eredményét, és ez az Eb-szereplésen is meglátszik majd. Nyilvánvaló módon az összes többi válogatott is keményen dolgozott, így ebben nem nőhetünk föléjük. Abban viszont igen, hogy hosszú ideje rendkívül egységesek vagyunk, egy irányba húzzuk azt a bizonyos szekeret, és nem csak a pályán, de azon kívül is. Ez mindenképpen segítségünkre lehet. Ami biztos: nagyon fontos, hogy az osztrákok elleni első meccsünk miként sikerül, mert ez alapvetően befolyásolhatja a továbbiakat is. Jó volna olyan eredményt elérni, amely lendületet ad számunkra Izland és Portugália ellen is.

– Engedjen meg egy személyes kérdést is: közel száz alkalommal szerepelt már a válogatottban. Milyen megélni, hogy annyi balszerencse, oly sok kudarc után végre megvalósult a nagy álom, és megadatott kijutni egy nagy tornára?

– Milyen megélni? Már csak az életkorom miatt is rutinos nyilatkozónak számítok, ám erre mégsem tudok igazán felelni. Mi, futballisták eleve szerencsésebbek vagyunk a legtöbb sportolónál, hiszen a hagyományok miatt mi minden válogatott meccs előtt meghallgathatjuk a himnuszunkat. Most, Németország ellen is sok-sok honfitársunk biztatott bennünket a nézőtéren, de a hírek arról szólnak, hogy az Eb-csoportmeccseken több tízezer magyar előtt játszhatunk majd. Azt hiszem, ezek a himnuszok és ezek a meccsek mindannyiunk számára különlegesek lesznek. Valahogy úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy ezért, az ilyen pillanatokért érdemes labdarúgónak lenni, érdemes áldozatokat hozni, összeszorított foggal küzdeni. Jómagam egész pályafutásom során arra vártam, hogy elérkezzen ez a pillanat. Azt meg talán mondanom sem kell, hogy nem szeretnénk pusztán csak a jelenléttel megelégedni. Jól akarunk szerepelni, úgy, hogy csodálatos szurkolóink büszkék lehessenek ránk, mi pedig arra, hogy örömet szereztünk nekik.

 Nagy Antal: Bármelyik meccsen bármi megtörténhet

Utoljára éppen 30 éve, az 1986-os mexikói világbajnokságon szerepelhetett nagy tornán a magyar válogatott. A nemzeti együttes akkori csapatkapitányát, a korábbi kiváló középpályást, Nagy Antalt is felkértük egy rövid esélylatolgatásra.

– A felkészülési meccseken tetszett önnek a csapat játéka?

– Ezek a meccsek – amint azt a nevük is hűen tükrözi – a felkészülést szolgálják, ily módon nem okvetlenül lehet és érdemes messzemenő következtetéseket levonni abból, amit ilyenkor látunk. Összességében azt láttam, hogy alakulgat a csapat, komoly problémát szerintem nem lehetett látni egyik meccsen sem. Amiben azért mindenképpen javulni kellene, az a támadó játék, hiszen három meccsen csak egy gólt szereztünk, azt is szabadrúgásból. Akciógólunk nem volt, márpedig az Eb-kvalifikációhoz azok is kellettek, és az Eb-n is szükség lesz góllal befejezett támadásokra, ha tovább szeretnénk jutni.

– Ön szerint milyen eredmény várható el reálisan válogatottunktól?

– A napokban barátom és korábbi csapattársam, Esterházy Marci nyilatkozta valahol, hogy ő bizony képtelen megtippelni előre, hogy mi lesz. Bevallom őszintén, én is így vagyok vele. Ez egy különleges csoport, igaz, egyben hála Istennek messze a legjobb csoport is, amelybe kerülhettünk. De a csoport különlegességéhez még egy dolog hozzátartozik. Itt most nem közhely, hanem a valóság, hogy bármelyik meccsen bármi megtörténhet. Ami bennünket illet: sem Ausztria, sem pedig Izland nem verhetetlen ellenfél számunkra, de Portugália ellen sem kell feltartott kézzel pályára lépnünk. Igenis összejöhet tehát a hőn áhított továbbjutás, ám fontosnak tartom, hogy – amint ön is fogalmazott a kérdésében – reális elvárásokat támasszunk a csapat felé. Emellett Bernd Storck többször is hangsúlyozta, hogy az Eb is része annak a hosszabb távú csapatépítésnek, ami zajlik. Ezt is szem előtt kell tartani.

– Ezek szerint ön tágabb összefüggéseiben fogja szemlélni csapatunk mérkőzéseit?

– Természetesen, méghozzá több okból is. Egyfelől végre egy nagy tornán mutathatjuk meg, hogy hol tartunk, kiváló erőfelmérő előtt állunk. Másrészt mostani csoportellenfeleink közül Portugáliával az ősszel kezdődő vb-selejtező-sorozatban is egy csoportba kerültünk, így az ellenük lejátszott meccs a tapasztalatszerzésre is ragyogóan használható lesz.

– Nagyon sok magyar szurkolóra lehet számítani a meccseinken. Ön is kimegy valamelyik csoportmeccsre?

– Nagyon örültem volna, ha sikerül, de sajnos egyéb irányú elfoglaltságaim miatt személyesen nem tudok Franciaországba menni. A televízió előtt azonban valamennyi magyar érdekeltségű mérkőzést megnézek. Már az maga csodálatos dolog, hogy harminc év után végre újra szoríthatunk a mieinkért egy nagy tornán. Rajtam nem fog múlni semmi, tiszta szívből drukkolok a srácoknak!

Kovács Attila