|
 2016.06.17.
Vitatott államszervezeti megoldások
A RETÖRKI könyvbemutatója az ELTE Jogi karának Aula Magna termében
Május 31-én, 17
órakor mutatták be Kukorelli István és Tóth Károly A
rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai című kötetét.
A RETÖRKI mintegy négyszáz oldalas kiadványában Kukorelli
István dolgozta fel az Országgyűlés 1985–1990 közötti időszakát,
az 1990-es MDF–SZDSZ-paktumot követő alkotmánymódosítást
és az Alkotmánybíróság létrejöttét, jellemzőit. Tóth Károly
elsősorban az alkotmányozó nemzetgyűlés, a kétkamarás
parlament, a kétharmados törvények és az államfői jogkörök
problémájával foglalkozott a kötetben.
Dr.
Trócsányi László igazságügyi miniszter méltatásában
hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás közjogi kérdéseit
feldolgozó hiánypótló munka jelent meg. A miniszter Kukorelli
István szavaival kezdte beszédét, aki az 1985 és az 1990 közt
regnáló országgyűlést szellemesen az utolsó rendi országgyűlésnek
nevezi. Majd Talleyrand-t idézte: „nem ismerheti az élet édességét
az, aki ki nem élt az ancien régime idején.” Miniszter úr
felvetette a kérdést, hogy a Kádár-korszak a mi ancien régime-ünk
volt, vagy édes volt-e? A válasz: nem! Legfeljebb arról lehet
szó, hogy fiatalabbak voltunk, így minden ancien régime édes
lehet. Ezt követően a forradalmakról beszélt. „Ha a
forradalom fogalmát meghalljuk, akkor 1789 és 1989 juthat eszünkbe.
Kétszáz évig azt hitte mindenki, hogy csak erőszakos
forradalommal lehet kedvező változást elérni.” 1989-ben
viszont alkotmányos forradalom zajlott le Magyarországon –
mondta a miniszter, s ezt követően a szerzőkről beszélt. Akik
szerinte örök pártonkívüliek, kívülállók, de mégsem
azok. Szellemi tisztességük kétségbevonhatatlan, soha senkinek
sem voltak lekötelezettjei. Az események aktorai, de nem főszereplői.
Trócsányi László meglátása: „a szerzők, noha sok mindent
azonosnak látnak, mégis felfedezhetünk eltéréseket a megítélésekben,
s ez így természetes. A könyv egyszerre szól jogászokhoz,
politikusokhoz, és a történelem iránt érdeklődő közönséghez
is”. A kompromisszumnak pedig létezik negatív és pozitív
tartalma. Attól függ, hogy milyen is az a kompromisszum, s
melyek annak következményei a jövőre nézve. A két jogászprofesszor
kötete bemutatja a rendszerváltozás időszakának fontos
szereplőit, így a pártirányítás gyengülésével párhuzamosan
önállósodó és egyúttal elbizonytalanodó utolsó állampárti
Országgyűlést, továbbá a kormányt, amelynek fontos szereplői
közül Németh Miklós miniszterelnök főként a gazdasági,
Horn Gyula külügyminiszter pedig a nemzetközi kérdésekkel
volt elfoglalva. Ezért a közjogi átalakulás szakmai kérdéseiben
döntő szerephez jutott Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter
és munkatársa, Kilényi Géza, későbbi alkotmánybíró –
mondta a miniszter úr. Úgy véli, hogy az állampártnak
ugyanakkor nem volt elképzelése a közjogi átalakulásról,
egyik vezetője, Pozsgay Imre pedig egyre inkább önállósult. A
fokozatosan főszerephez jutó ellenzéki erők között
ugyanakkor lényeges ellentétek voltak, nem egyszer még egyes pártokon
belül is. Az alkotmányozó nemzetgyűlésről és az alkotmányozásról
szólva azt emelte ki, hogy hamis illúzió azt gondolni, hogy a pártok
a választás után meg tudtak volna egyezni egy alkotmányban,
mert éles ideológiai ellentétek voltak közöttük. A kétkamarás
parlament gondolatának sem volt megfelelő támogatottsága. A választások
utáni helyzetről a miniszter úgy vélekedett: a sok kétharmados
törvény veszélyeztette az ország kormányozhatóságát. Ezért
nem volt más lehetőség: vagy nagykoalíciónak, vagy a
legnagyobb ellenzéki és kormánypárt paktumának kellett létrejönnie.
A miniszter szerint a kancellári rendszer bevált, stabil kormányzást
eredményezett, ma már senki sem kérdőjelezi meg. Az államfő
parlament általi választását illetően Trócsányi azt látja,
hogy a kötet szerzői hezitálnak, illetve mintha inkább a közvetlen
elnökválasztást részesítenék előnyben. Kétharmados törvényből
pedig még a paktum után is túlságosan sok maradt. Az átmenet
nem tudott abban állást foglalni, hogy az individualista, vagy a
közösségi szemlélet érvényesüljön, különös tekintettel
az emberi és politikai szabadságjogok megközelítése, az egyéni
és társadalmi felelősség mindezekkel egyensúlyba hozatala terén.
Majd erőteljes piacgazdasági szemlélet érvényesült, amelyben
sokáig a „varázsszó” a privatizáció volt, mindez karöltve
az államot „rossz gazdagént” elmarasztaló diskurzussal. A
miniszter feltételezi, hogy a szerzők a magánosítás körét,
módját és szerepét nem egészen így képzelték el az 1980-as
évek végén. De azt is hozzátette, hogy a rendszerváltozás
nem egy pillanat műve, hanem hosszabb folyamat eredménye volt.
Ez a folyamat már jóval azelőtt elkezdődött, hogy a szélesebb
közvélemény számára láthatóvá vált volna. Az átmenet éveiben
sok remek jogász vállalt úttörő szerepet, akik rajtahagyták
kezük nyomát az új közjogi építményen, még akkor is, ha
nem feltétlenül az általuk javasolt megoldások nyertek végül
elfogadást. A vita tovább folyik, de már nem a napi politika,
hanem lassan inkább a jogtörténeti tudományokon belül. Leszögezte,
tény, hogy a rendszerváltozás időszaka történelmi jelentőségű,
megteremtette a lehetőségét annak, hogy egy szabad országban
szabadon beszéljünk például közjogi kérdésekről.
Dr.
Király Miklós egyetemi tanár, az ELTE ÁJK dékánja
kiemelte, hogy az elmúlt negyed század megadja már azt a történelmi
távlatot, ami szükséges a rendszerváltoztatás nagy dilemmáinak
áttekintéséhez, legyen szó a kétkamarás parlamentről, a kétharmados
törvényekről, az államfő, vagy az Alkotmánybíróság szerepéről.
Rámutatott, hogy az értékelés közben megértőnek és óvatosnak
is kell lennünk. Hiszen nagyon sok ember volt a magyar politikában,
akik mindent jobban akartak tudni másoknál, de a „lövészárok-háborúban”
nem vettek részt. Ezért sem volt könnyű megtalálni annak idején
az optimális megoldást. Természetesen ezzel együtt feltétlenül
indokolt és fontos a szakmai és tudományos reflexió, az elemzés
és a kritika – fogalmazott a dékán, aki örömét fejezte ki
azért, mert ezt a könyvet éppen az ELTE-n mutatják be. Hiszen
a rendszerváltoztatás hajnalán ebben az épületben alakult meg
a Független Jogász Fórum, a Jogász Szakkollégiumban pedig a
Fidesz alapítói fogalmazták meg célkitűzéseiket. „A legrégebbi
Állam és Jogtudományi Kar azóta is különleges felelősséget
visel azért, hogy világosan lássunk a nagy közjogi kérdésekben”
– mondta Király Miklós.
Dr.
Bíró Zoltán, a kötetet kiadó Rendszerváltás Történetét
Kutató Intézet és Archívum főigazgatója először a 2013-tól
működő intézetet mutatta be. A fő feladat a rendszerváltás
éveinek, előzményeinek és következményeinek kutatása. Az
archívumban pedig a dokumentumokat gyűjtik. De mindez nem
elegendő, közre is kell adni azokat, ahogy a kutatók munkáit
is. Ebbe a sorba tartozik most már 21. kötetként A rendszerváltozás
államszervezeti kompromisszumai. A főigazgató elmondta, hogy
aki átélte a rendszerváltást, jól tudja, milyen viták
jellemezték azt a korszakot. Ebben a kötetben is találkozhatunk
azzal a történettel, hogy felvetődött még a királyság
gondolata is. „Az én álláspontom az volt, hogy amíg nem találunk
egy Hunyadit, addig maradjunk a köztársaságnál” – jegyezte
meg. Voltak ennél sokkal súlyosabb témák is, mint az alkotmányozás,
az alkotmányozó nemzetgyűlés kérdése. Kiváló eligazítást
ad ez a kötet ezekről a kérdésekről – emelte ki a főigazgató.
Az Antológia Kiadó gondozásában megjelent könyv az idei Ünnepi
Könyvhéten vásárolható meg.
Medveczky Attila
|
