|
 2016.05.07.
Magyarországot
kell elsősorban nézni
Botrányokkal teli időszakban lett úszókapitány Hargitay András
Az elmúlt
hetekben zajló botrány következményeként lemondani kényszerült
a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya, Kiss László.
Az utód mihamarabbi megtalálása rendkívül fontos volt, mert
nyakunkon az Európa-bajnokság, közeleg az olimpia, ráadásul jövőre
Magyarország rendezi a vizes világbajnokságot. A posztra
Hargitay András volt az egyedüli jelölt, aki a rendkívüli körülmények
ellenére gondolkodás nélkül vállalta a felkérést.
Az új úszókapitány
nem csupán igent mondott lapunk megkeresésére, de a legkényesebb
kérdésekre is kendőzetlen őszinteséggel válaszolt. Így a
Kiss László-botrány lehetséges okai mellett azt is megtudtuk,
hol tart és hogyan rendeződhet a Hosszú Katinka-ügy, mi a véleménye
Gyárfás Tamásról, miért nem indul az Európa-bajnokságon
Gyurta Dániel, illetve ilyen előzmények után miben reménykedhetünk
úszóinktól a riói olimpián?
– Normális esetben azzal kellene kezdeni a beszélgetést,
hogy gratulálunk kapitányi kinevezéséhez. Természetesen
gratulálunk is, de azért kikerülhetetlen a kérdés: miként éli
meg, hogy felkérését ilyen dolgok előzték meg?
– Őszinte kérdésre
csak őszinte választ illik adni, így nem mondhatok mást, mint
hogy nem örülök a kinevezésemnek. Nem akartam szövetségi
kapitány lenni, hiszen az úszóválogatottnak volt egy sikeres
és megbecsült szövetségi kapitánya, Kiss László. Ha viszont
a felkérést nézzük, akkor az úgy lett volna optimális, ha
mondjuk a sikeres olimpia után, glóriával a fején nyugdíjba
vonuló kapitány utódjául kértek volna fel. Ez a helyzet a
lehető legrosszabb, amit el lehetett képzelni.
– Ennek ellenére
több helyen úgy fogalmazott, hogy egyetlen pillanatig sem
gondolkodott, habozás nélkül vállalta a kapitányságot. Miért?
– Azért, mert a
magyar úszósport most bajban van. Én pedig azt éreztem, hogy
ennek a bajban lévő sportágnak a kiemelkedő személyiségei
kivétel nélkül támogatnak engem, elfogadnak, és bizalmukról
biztosítanak. Ezek után – anélkül, hogy álpatetikus akarnék
lenni – erkölcsi kötelesség, hogy az ember, úgymond, beleálljon
a feladatba, és ne kitérjen előle. Ezért valóban nem
gondolkodtam rajta, holott még egyszer mondom, nem ilyen előzmények
után vágytam arra, hogy kapitány legyek.
– Hosszú évtizedek
óta az úszósportban és ezáltal a magyar sportéletben él, így
jól ismeri a belső viszonyokat. Van önnek valami felvetése,
személyes véleménye arra nézve, hogy miért pattannak ki ezek
a botrányok a magyar úszótársadalomban?
– A Magyar Úszó
Szövetséget láthatóan hosszú ideje támadják. Egy nem túl
nagy létszámú, jól körülhatárolható körről van szó. Épp
a napokban nyilatkoztam valahol, hogy lassan egy Google-kereséssel
és némi logikával bárki rájöhet, kik és milyen célból intézik
a támadásokat a szövetséggel szemben. Ezek a személyek most már
oda jutottak, hogy bármibe belekapaszkodnak, amiről azt remélhetik,
hogy jó támadási felületet jelent. Kiss László ügye is egy
jó példa erre, pedig ez egy olyan eset, amelyben a szövetség
teljesen ártatlan. Egy 55 évvel ezelőtti ügyről van szó,
amely után az akkori döntéshozók engedélyezték Kiss László
visszatérését a sportágba. Ezt most, fél évszázaddal később
számon kérni a jelenlegi vezetésen – amelynek tagjai akkor még
nem is éltek, vagy legalábbis kisgyermekek voltak –, mélységesen
igazságtalan. A történtek ellenére Kiss Lászlót is védenem
kell, mert a büntetését megkapta, letöltötte, és utána azt
hiszem, nem vitatható, hogy rendkívül értékes tagja lett a társadalomnak,
a magyar sportéletnek. Bár ezért is kaptunk számos támadást,
jómagam ma is azonosulok azzal a kiállással, amit a szövetség
megtett Kiss László mellett. Szerintem így volt helyes. A Kiss-ügytől
függetlenül is zajlanak érdekes történések. Megjelennek például
olyan személyek, akik valamiért most, ennyi év távlatából hánytorgatják
fel azt, amit állítólagosan sérelemként elszenvedtek.
Meglebegtetnek dopping-vádakat, amelyek persze nem igazak, de
arra mégis jók, hogy elültessék a bizalmatlanság magvait,
illetve az amúgy is árgus szemekkel a doppingolókat lebuktatni
szándékozó WADA-nál látókörbe hozza a magyar sportolókat.
Az is érdekes, hogy mindezen hírek vagy álhírek rendre az újságok
címlapján végzik, mert valamilyen érdekek és a mögöttük álló
erők ezt így látják jónak. Holott feltétlenül ki kell hangsúlyozni,
hogy egyetlen úszónk sem nyúlt tiltott teljesítménynövelő
szerhez, a jelentős mennyiségű ellenőrzés ellenére egyetlen
pozitív mintavétel sem történt a sportágban. Fontosnak tartom
megemlíteni, hogy szerintem nem kizárólag úszásspecifikus
helyzetről van szó, az egyetemes magyar sportot támadják most
azok a körök, amelyekről az előbb beszéltem. Rio évében
vagyunk, és nekünk magyaroknak az olimpia mindig a legbecsesebb,
legfontosabb sportesemény, mely megkülönböztetett figyelmet élvez.
Az itt elért sikeres szereplés összmagyar érdek kellene, hogy
legyen, ám egyértelműen érzékelhető, hogy nem mindenki
gondolkodik így, vannak, akik arra törekednek, hogy megzavarják
a sportolók felkészülését. Az majdhogynem másodlagos, hogy
ki milyen célból akar keresztbe tenni, a lényeg az, hogy ilyen
törekvéseknek nem volna szabad jelen lennie, hiszen a jó
olimpiai szereplés pártokon, ideológiákon és minden máson
felül álló dolog, amelyet mindenkinek áhítania kellene.
Magyarországot kell elsősorban nézni, nem a személyes érdekeket.
Ám tapasztalható, hogy sokaknál ez nincs így, ami felettébb
szomorú és elgondolkodtató…
– Sokak szemében
nem egyértelmű a szövetségi elnök, Gyárfás Tamás megítélése
sem…
– Nézze, ezzel
is tisztában vagyok, már csak azért is, mert jó pár
alkalommal megtörtént, hogy újságírók kifejezetten amiatt hívtak
fel, hogy valami rosszat kiszedjenek belőlem Gyárfás személyéről.
Én azonban csak az alapján tudom megítélni és véleményezni
Gyárfás Tamást, amit a szövetségben vele együtt tevékenykedve
látok a részéről. Ez alapján az a személyes tapasztalatom,
hogy elnökként mindig a magyar érdekeket nézte és nézi, és
oroszlánrésze van abban, hogy az elmúlt évtizedben számos
komoly világversenyt rendezhettünk hazánkban, valamennyit
kiemelkedően sikeres lebonyolítással. A szememben az ő megítélése
ezek miatt egyértelműen pozitív, nem tudok róla terhelőt
mondani. Hozzátenném, hogy ez nem csupán személyes vélemény,
de az úszótársadalom elsöprő többségének álláspontja is.
Éppen múlt vasárnap volt rendes közgyűlésünk, ahol az elmúlt
időszak történései miatt Gyárfás Tamás bizalmi szavazást kért
saját magáról. A 120 szavazatból 118 amellett voksolt, hogy
folytassa a munkát. Ez a szavazati arány azt gondolom, önmagáért
beszél.
– Közvetlenül
EB előtt vagyunk, nyáron olimpia lesz, jövőre pedig a hazai
rendezésű vizes világbajnokság következik. Ebben a helyzetben
hogyan, mi módon lehet elérni, hogy a történtek ne menjenek az
eredményesség rovására?
– Munkával, kizárólag
csak kemény, elkötelezett munkával. Egy sportágon belüli
probléma nyilvánvalóan sosem jön jókor, most talán a lehető
legrosszabbkor jött, ám éppen az előttünk álló komoly
szakmai kihívások jelenthetik a kilábalást is. Abban a
pillanatban, amikor úszóink sikereket érnek el, a balhék a szép
eredmények árnyékába kerülnek. A cél tehát az, hogy bizonyítsuk:
az úszósport igenis értéket teremt, versenyzőink továbbra is
világklasszisok.
– Ha már a világklasszisokról
van szó: még kapitányi kinevezése előtt nyilatkozta, hogy
tavaly ősz óta nem beszéltek Hosszú Katinkával. Mi a helyzet
most ebben az ügyben, mert itt meg január vége óta elég nagy
a csend?
– Örömmel újságolhatom,
hogy van előrelépés az ügyben! Hosszú Katinka hosszú idő után
megtörte a teljes hallgatást, és immár válaszolt a szövetségi
megkeresésre. Jelezte, mely számokban kíván rajthoz állni az
Európa-bajnokságon, és azt is, hogy milyen módon volna szüksége
a gyúró munkájára. A szövetség pedig – ahogy korábban is
– természetesen igyekszik mindenben teljesíteni Katinka kérését.
Így nem lehet semmi akadálya annak, hogy Katinka az Eb kimagasló
személyisége legyen és jelezze: az olimpián is maximálisan számolni
kell majd vele. Hozzáteszem, hogy az olimpiai indulás
adminisztratív megszervezése már MOB-hatáskör, tehát ott nem
is az úszószövetség intézi a nevezést.
– Önnel mint szövetségi
kapitánnyal is egyeztetett?
– Velem személy
szerint nem egyeztetett, de nekem nincsenek is ilyen elvárásaim
vele szemben. Ez nem azt jelenti, hogy nem volna jó, ha optimális,
kölcsönös kommunikáción alapuló lenne a kapcsolatunk, mert
nyilván jó volna. Ugyanakkor nem szeretném túllihegni a szövetségi
kapitányi szerepkörömet. Nekem kapitányként a magyar úszósport
érdekeit kell néznem, nem a saját, személyes dolgaimat.
Katinka Magyarországé, a nemzetünk reménysége, ami sokkal
fontosabb bármilyen személyes érzelemnél. Ezért ilyen
vonatkozásban másodlagos számomra, hogy egyeztet-e velem személy
szerint Katinka, vagy sem. Azt sem tartom célomnak, hogy mint szövetségi
kapitány, bármilyen elvárásokat megpróbáljak ráerőltetni.
Az elmúlt években folyamatosan a saját útját járta és
sikeres volt. Nyugodtan menjen tovább a maga által elképzelt úton,
mert igazából egy dolog számít csak: Katinka a lehető legjobb
állapotában szálljon medencébe minden világversenyen,
kiemelve Riót, és szereplésével szerezzen minél több büszkeséget
hazánknak és persze a magyar úszósportnak. Egyedül ez a
fontos!
– A napokban
Gyurta Dániel jelezte, hogy nem vesz részt az Európa-bajnokságon.
Ennek szakmai indokai vannak csupán, vagy egyéb okok is közrejátszanak
olimpiai bajnokunk döntésében?
– Köszönöm,
hogy erre külön is rákérdezett, mert így módom van rá, hogy
elejét véve az esetleges újabb találgatásoknak, rögtön leszögezzem:
szó sincs egyéb okokról, csak szakmaiakról. Szövetségi kapitányként
persze nyilván nem ugrottam plafonig örömömben, amikor Dani
jelezte, hogy kihagyja a kontinensviadalt. Képességei alapján
győzelmi esélyei lehettek volna, így a válogatott eredményessége
szempontjából is komoly érvágás számunkra a távolmaradása.
Ám döntését el kell fogadni, hiszen londoni bajnokként
Daninak most az olimpiai címvédés az idei év fő feladata.
– Milyen eredményt
vár az Eb-n, illetve az olimpián?
– Az Európa-bajnokság
egyrészt remek erőfelmérő lesz, másrészt pedig az önbizalom
növelésében is szerepet játszhat, ha sikerül jól teljesítenie
versenyzőinknek. Ami az olimpiát illeti, ott nem lehet figyelmen
kívül hagyni a verseny jellegét. Az olimpián mindenki a lehető
legjobbját akarja nyújtani, hatalmas a konkurencia, itt a
legnehezebb nyerni. Azonban a magyar úszósport az elmúlt évtizedekben
valamennyi olimpián kiemelkedő eredménysorral zárt, így
joggal reménykedhetünk abban, hogy ez idén is így lesz. Bízom
a versenyzőinkben és az őket felkészítő szakemberek felkészültségében,
hiszek abban, hogy az úszás idén is az egyik magyar olimpiai
sikersportág lesz majd.
– Beszélgetésünk
végén azt árulja még el, nem tart-e attól, hogy ha a viharos
történések miatt a magyar úszósport nem lesz képes hozni az
elvárt eredményeket, akkor a sportág, valamint azon belül az
ön személyes presztízse is komoly csorbát szenved?
– A saját személyem
presztízsével kezdeném, mert ez az egyszerűbb. Ahogyan arról
már esett szó, nem voltam abban a helyzetben, hogy a saját
respektemről elmélkedjek. Becsületbeli ügy volt, hogy igent
mondjak a felkérésre, tartoztam ezzel a sportágamnak, amelytől
egész életemben rengeteget kaptam. Ha bárki azért tart most
kevesebbnek, mint korábban, mert vállaltam a kapitányságot,
azt sajnálom, de nem tehettem mást, mert az cserbenhagyás lett
volna. Ami a sportágat illeti, a helyzet alapvetően ott sem
olyan rossz, mint ahogyan esetleg látszik. A sok támadás
mellett legalább annyi, de inkább több támogatást is kapunk.
Egyértelműen látszik, hogy az emberek szeretik az úszást,
szeretik az úszókat, és a bizalom is él. Nekünk, akik bármilyen
formában vezetői szerepet töltünk be a sportágban, abban is
komoly felelősségünk van, hogy ezt a bizalmat fenntartsuk. Személy
szerint én minden erőmmel törekedni is fogok erre. Hiszek
abban, hogy a sportág sok évtized alatt kivívott tekintélye
nem fog veszteséget elszenvedni, sőt egy reménybeli jó
olimpiai szerepléssel még tovább erősödik majd!
Kovács Attila
|
