vissza a főoldalra

 

 

 2016.05.07. 

Európában száműzni akarnak mindent, ami Krisztussal kapcsolatos

Győrfi Károly: Keresztényüldözés a 21. század elején

A Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg az Óbudai Evangélikus Egyházközség felügyelőjének legújabb kötete. Győrfi Károly legújabb könyvében keresztény holokausztnak nevezi a napjainkban egyre jobban terjedő keresztényüldözést, amely a világ legkülönbözőbb pontjain zajlik Krisztus hívei ellen. A szerző dokumentált, konkrét eseteket mutat be. A kötetből kiderül: korunkban a kereszténység üldözése sok országot és több százmillió keresztényt érint. Az író kutatásai alapján megállapítható, hogy az extrém erősen vagy erősen üldözött keresztények 400 millióan vannak a világban. A hitük miatt megölt Krisztus-hívők száma folyamatosan növekszik, egyházi vezetők – többek között a pápák – nyilatkozatai szerint manapság minden ötödik percben megölnek egy keresztényt a hite miatt. Általános vélemény szerint az újkori keresztényüldözés történetében a 2014. év volt eddig a legtragikusabb.

Sokan szinte nem is tudják, hogy századunkban üldözik a keresztényeket. Sajnos a valóság az, hogy a keresztényüldözés jellemzi a 21. század elejét. A kötet megírásának egyik kiváltó oka az volt a szerző számára, hogy a jelenlegi kormány egy keresztény kurzust hirdetett meg, melyet az Európai Parlamentben is elmondtak. Ehhez a politikai ellenfelek igen durván szóltak hozzá. Ebből látta Győrfi, hogy a mai politikai korrekt beszédbe nem fér bele, hogy valaki felvállalja azt, hogy keresztény, vagy – ennél továbbmenve – programjának tekinthesse azt. Alapvetően két világszervezet van a világon, amelyik a keresztényüldözés monitorozásával foglalkozik. Az egyik a hollandiai alapítású, de Amerikában működő Open Doors, a másik a Christen in Not nevű szervezet, melynek Bécsben van a székhelye. Az Open Doors 10-15 éve egy meghatározott szempontrendszer alapján vizsgálja, hogy melyik országban milyen mértékű a keresztényüldözés. A különböző atrocitásokat pontozzák, és minden évben megjelentetnek egy olyan összeállítást is, melyből látszik, hogy melyik országban milyen veszélyben élnek a keresztények. Ez az üldözési sorrend. A készülésnél alapvetően ezt a módszert tanulmányozta szerző, valamint a kötetben bemutatja a 2015-ös országsorrendet, amellyel rögtön vitába is szállt. Meglátása szerint ott, ahol egyik évről a másikra ugrásszerűen megnövekedik a keresztényeket ért atrocitások száma, azt máshogy kell kezelni. Másrészt Észak-Korea tizenhárom éve vezeti a ranglistát, s bár abszolút erős a keresztényüldözés, mégse felejtsük el, hogy ott összesen 2-300 ezer keresztény él. Nigériában, ahol a Boko Haram működik, kilencvenmillió keresztény él. Irakban és Szíriában másfélmillió keresztény élt, mára számuk elenyésző lett. Szomália a 2015-ös rangsorban a második helyen van, ott azonban néhány száz keresztény él. Úgy véli a szerző, hogy a vizsgálatnál és pontozásnál azt is figyelembe kéne venni, hogy a keresztényüldözés hány embert érint. Ahol a keresztények a fizikai létükben veszélyeztetve vannak, azt üldözésnek tekinti, ahol verbális, vagy törvénykezésben megnyilvánuló megkülönböztetés van csak, azt keresztényellenességnek hívja.

            „A kereszténységnek is vannak véleményt formáló vezetői. Nekik kellene karakteresen állást foglalni”- hangoztatja Győrfi Károly. Szerinte európai keresztényként nem fogalmazunk meg olyan felhívást, mely érdemi változást hozna. Nem állunk ki a keresztény értékrend mellett, nincs eléggé hangsúlyozva, hogy az emberi együttélés alapszabályánál jobbat nem találtak még ki mint a tízparancsolatot és a szeretet kettős parancsolatát. Ezt nemcsak a szocializmus idején, hanem ma sem tanítják. Ma az európai szellemi folyamat az, hogy az európai alkotmányból kihagyták a keresztény gyökerekre való hivatkozást. Ezért is fontosnak érzem a kötelező hit és erkölcstan oktatást. Ezzel a gyerekekhez el fog jutni az a fajta alaptanítás, mely talán a jövőben nagyobb felelősség felé formálja a szemléletünket…

            A könyv első fejezete a keresztényeknek a világunkban való megoszlásáról szól. Azt viszont tudni kell, hogy az adatok a megkereszteltek számát tartalmazzák, és nem a hitet vallók számára vonatkoznak. A New York-i székhelyű PEW Research Center 2010-es adatai szerint a keresztények 26%-a Európában, 24%-a Dél-és Közép-Amerikában, és ugyancsak 24%-a Afrikában él. A legtöbb iszlám vallású ember Ázsiában és Óceániában él (62%), ezt követi Közel-Kelet és Észak-Afrika 20%-kal. A világ hindu hívőinek 97%-a él Indiában. A buddhisták 98%-a Ázsia-Óceániában él. Ugyancsak az említett tanulmány szerint a vallástalanok legnagyobb része, 76%-a Ázsiában és Óceániában él. Hat olyan ország van, ahol a vallástalanok többségben vannak. Ezek az országok: Cseh Köztársaság (76%), Észak-Korea (71%), Észtország (60%), Japán (57%), Kína (52%). Magyarországon a keresztények- tehát a megkereszteltek száma – közel 8 millió, míg 1,8 millió vallástalannak vallja magát. A szerző szerint Európa az a kontinens, ahol a keresztény egyház leginkább válságban van, vagy legalábbis afelé halad. A PEW „globális kereszténység” című tanulmányában arról olvashatunk, hogy Európában a keresztény lakosság hányada az elmúlt 100 évben 95%-ról 76%-ra esett vissza. Ellenben Afrikában, a Szaharáról délre, a keresztények aránya 63%-ra emelkedett. Nigériában kétszer annyi protestáns él, mint Németországban…Az az Európa, amely még két generációval ezelőtt is sok ezer misszionáriust küldött más kontinensekre, már-már maga is missziós területté vált. XVI. Benedek pápa szavai jól jellemzik kontinensük állapotát: „ha az egyház kiüresedik, akkor Európa belülről üres lesz.”

            A keresztényüldözésről szóló fejezetben a szerző leírja, hogy a keresztény a legnagyobb üldözött vallási közösség. De sajnos az emberek túlnyomó része ezt nem is sejti. Pedig a keresztényüldözés a 21. század elejének mindennapjaihoz tartozik egyes kommunista irányítású országban, valamint olyan államokban, ahol a lakosság döntő többsége muszlim, hindu, vagy buddhista. Ezekben az országokban a keresztények elleni gyűlölet és erőszak kézzelfogható, és napjainkban erősödik. II. János Pál pápa mondta, visszatért a mártírok ideje. És a mártírok névsora megdöbbentően hosszú, számuk évről évre növekszik.

            Az, hogy az iszlám többségű országokban ma egyre erősödik a keresztényüldözés, több tényezőben keresendő. A legfontosabb a szerző szerint, hogy az USA és a nyugati országok észak-afrikai, közel-keleti szerepvállalásának hatására joggal felháborodó muszlimok az országaikban élő keresztényeket a Nyugat nagyköveteinek, képviselőinek tekintik, és a nyugati világot a kereszténységgel azonosítják. Tapasztalhattuk, hogy a Nyugat által kezdeményezett arab tavasz milyen káoszt és milyen mértékben megnövekedett keresztényüldözést hozott az érintett országokban. A másik tényező, hogy a puritán életvitelt megkövetelő mozgalmak a keresztény világot gyakran az erkölcstelen műsorokat sugárzó, a szabadosságot hirdető tévécsatornákból ismerik. És ezt az életviteli elvet a keresztény vallással hozzák kapcsolatba. A 2015-ös keresztényüldözési ország -sorrendet mégsem muzulmán állam, hanem Észak-Korea vezeti, ahol az ország 25 milliónyi lakosából kb. 300 ezer a keresztények száma. A keresztényüldözés 70 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a jelenlegi vezér, Kim Jong Un nagyapja, Kim Il Sung 1945-ben hatalomra került. Akkor olyan „munkatáborokat” hoztak létre, ahol a kommunista hatalom ellenségeinek vélt koreaiakat, így keresztényeket is halálra dolgoztatják, kínozzák. A munkatáborokban jelenleg sínylődő keresztények számát 50-70 ezer közé teszik. Történt, hogy egy Son Jong Nam nevű századost letartóztattak a kereszténysége miatt. A letartóztatás után a hatóság emberei felkeresték a százados 8. hónaposan várandós feleségét, a hasára nehezedtek, taposták. Tették ezt addig, míg az asszony a halott gyermeket meg nem szülte. A feleség ezután a másik gyermekével Kínába menekült, és ott nemsokára meghalt. A gyereket a kínai hatóságok visszaküldték Észak-Koreába, ahol börtönbe vetették, szörnyű körülmények közé. Az apját hazaárulás vádjával halálra ítélték. Az országban – a Ceausescu-diktatúra alatt Romániában évekig börtönben tartott, megkínzott – Richard Wurmbrand nevű pap létrehozta a „Mártírok Hangja” nevű keresztény közösséget. 2010 májusában a közösség három vezetőjét a hatóságok letartóztatták, majd rövidesen kivégezték. A következő a sorban Szomália. Ahol a 11 milliós lakosságból mára csak néhány száz a hitét rejtve megtartó keresztény. Őket az országban uralkodó klán fegyveres csoportjai üldözik büntetés, következmények nélkül. Szomália fővárosa, Mogadishu egyik utcáján fényes nappal egy iszlám szélsőséges több lövéssel leterítette a 65 éves, olasz származású misszionáriust, Leonella nővért, aki mielőtt ott a helyszínen meghalt volna, ezt kiabálta „Megbocsátok!” Irak a harmadik a sorban. Az ország 35,7 milliós lakosságából Szaddam Husszein uralma idején még közel 1.5 millió keresztény élt. Az Irakban jelenleg is zajló keresztény holokauszt legtávolabbi előzménye George W. Bush 2003-ban elindított „keresztes hadjárata” volt. A keresztények ezt követően váltak az iszlámisták céltáblájává. Az amerikai csapatok bevonulása óta az Irakban élő keresztények száma drámaian, több mint 50%-kal csökkent. Következik Szíria, ahová az apostolok korában érkezett a kereszténység, és azóta is folyamatosan jelen van. 100 évvel ezelőtt még a lakosság fele volt keresztény, 20 évvel ezelőtt már csak egyötöde, három-négy évvel ezelőtt már csak egytizede. Szíriában 2001-ig tartott az a 40 éves időszak, amely alatt a keresztények és muszlimok békében éltek egymással. Aztán jött 2001. szeptember 11., és gombamód szaporodni kezdtek a szélsőséges iszlám csoportok. 2011 márciusában érkezett az „arab tavasz” Szíriába, és ezzel a keresztények helyzete még rosszabbra fordult. 2014 júniusában Szíria nagy részén szigorú iszlám törvénykezést vezettek be, az Iszlám Állam fegyveresei vadásznak a keresztényekre, akik tömegesen menekülnek az országból. „Szaddam Husszein diktatúrája alatt sem élveztük a szabadságot, de biztonságban éreztük magunkat. Megkaptuk a szabadságot, most azonban nem vagyunk biztonságban” –mondta 2014 nyarán az iraki Káld katolikus egyház pátriárkája. Következik Afganisztán, ahol a 32 millió lakosból csak néhány ezer keresztény. Nagy részük az iszlámról tért át titokban. Akiről ez kiderül, az súlyos következményekkel, akár halállal is számolhat. 2010-ben az afgán parlament elnöke azok nyilvános kivégzését követelte, akik az iszlámról a keresztény hitre térnek át. Iránban 450 ezer keresztény él, az ország lakossága 79,4 millió fő. Az iráni keresztényekre a fő veszélyt a hatalom és az iszlám szélsőségek jelentik. A hatalom csak az örmény és a szír keresztények létezését tolerálja úgy-ahogy. Az áttértekre viszont legtöbbször halál vár. 2008 augusztusában egy idős házaspárt agyonvert a rendőrség, mert a házukban másokkal együtt imádkoztak. Az imaközösség többi résztvevője börtönbe került. 2010-ben Youcef Nadarkhani lelkészt hite elhagyása miatt kivégezték. A felesége életfogytiglani börtönbüntetés kapott.

            A keresztényeket egyébként nemcsak az iszlám többségű országokban üldözik, hanem olyan államokban is, ahol a muszlimok kisebbségben vannak – például Kongóban, Etiópiában, a Közép-afrikai Köztársaságban –, de rendkívül agresszívek, szélsőségesek. Az is megállapítható, hogy nem csupán az iszlám országokban vannak üldözésnek kitéve a keresztények, hanem az olyan államokban is, mint a szubkontinensnyi méretű Indiában is, ahol a szélsőséges hinduk brutálisan véres akciókkal próbálják meg elűzni őket. Ne hagyjuk ki a sorból Izraelt sem, ahol 2012 februárjától a zsidó szélsőséges telepesek sorozatos megszentségtelenítésekkel és megfélemlítő cselekedetekkel rongálják a keresztény kolostorokat, templomokat és temetőket. 2014. április 27-én Galilea három településén egyházi épületeket vandál támadások érték. Taligha településen a német bencés kolostorban, délidőben ortodox zsidó fiatalok randalíroztak, letépték a keresztet és a szabadban álló oltárt megbecstelenítették. A székekre, padokra Dávid-csillagokat mázoltak. A kolostorban egy nőt kődobálással megsebesítettek.

            S mi a helyzet Európában? Ott a szerző keresztényellenességről beszél. Ennek jó példája a Nyugat-Európában tapasztalható karácsonyellenes-hadjárat. A karácsony, mint keresztény ünnep kiürítése, a lényeg – Jézus Krisztus, a Megváltó születése –eltakarása. A karácsonyellenes-hadjárat miatt sehol sem emelnek szót. Holott ami ma folyik, az alig különbözik attól, ami nálunk az ’50-es években volt tapasztalható. Száműzni akarnak mindent, ami Krisztussal kapcsolatos. A Premier Christian Media Nagy-Britanniában készített 2009. évi felmérése szerint a válaszadók 66%-a úgy véli, az országban diszkriminálják a keresztényeket, 71%-uk szerint növekszik a sajtóban a keresztények kiszorítása, 61%-uk véleménye szerint a munkahelyen, 68%-uk szerint pedig a közéletben hátrány éri a keresztényeket. 2014. május 15-én tette közzé a 2013-ról szóló jelentését a Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelő Központja. A bécsi székhelyű szervezet jelentésében Európára vonatkozólag 241 konkrét esetet mutattak be. Ezek keresztényellenes támadásokat, intoleranciát dokumentáltak, mely esetek a törvénykezésben, a politikában, a művészetben és a médiumokban fordultak elő. A tanulmány szerint 2013-ban tovább növekedtek a keresztény épületek és személyek elleni támadások, 133 ilyen esetet regisztráltak 11 országban. A törvénykezésben ás a politikában feltárt keresztényellenesség elsősorban a lelkiismereti szabadság és a szülők jogainak korlátozásában jelentkezett. 14 országban 41 törvényről állapították meg, hogy azok a keresztények vallásgyakorlását korlátozzák. A tanulmány szerint a keresztényellenesség szításában a médiumok is kivették a részüket: 6 országban 15 ilyen esetet mutattak be. A keresztény jelképek, főleg a kereszt viseléséért Angliában, de máshol is többeket meghurcoltak, de elbocsátottak anyakönyvvezetőket, akik meleg párokat nem voltak hajlandók összeadni, vagy orvosokat rúgtak ki munkahelyükről, akik abortuszt nem voltak hajlandók végrehajtani.

A borzalom különböző formáit bemutató kötet végén a szerző idézi Ordass Lajos egykori evangélikus püspök imádságos könyvét, amely megfogalmazza minden erőszak, ellenségeskedés gyökerét: „Világviszonylatban az országok életében és a családokban egészen félreérthetetlenül megállapítható a cáfolhatatlan összefüggés: minél jobban eltávolodunk Istentől, annál széthullóbb és ellenségesebb lesz az emberek egymáshoz való viszonya.”

 

(Győrfi Károly: Keresztényüldözés a 21. század elején; Kairosz Kiadó, 2015.)

 

M.A.