|
 2016.05.07.
Csorja Gergely: Muszáj-Herkules igaza
Tulajdonképpen
csodálom Vona Gábort. A jó múltkorában ugyanabban a játszóházban
üldögéltünk. Elnéztem az élőpálma-dekoráció mögött
szerényen meghúzódó Vonát, miközben a lehető legátlagosabb
játszóházi szülőként nézegette a telefonját. Hogyan
vezethet ez a láthatóan szorongó mélyátlag egy pártot? Aztán
elszégyelltem magam. Hiszen ez a modern demokrácia, az Ortega y
Gasset által megírt társadalom lényege, mely tömegdemokrácia
éppen most mutatja a mély válság jeleit tőlünk nyugatra.
2006-ban a Kossuth
téren, a „Gyurcsány takarodj!” rigmusok jótékony fedésében
magára talált két párt. Ez a két párt azóta egymást
legitimálva valamiféle bázisdemokratikus, antipaternalista,
modern, Vona által megfogalmazva: XXI. századi párt lenne. Azaz
a jövő. Persze mindkét formáció vezetőjének, Schiffer András
és Vona Gábor vágyainak is a netovábbja eredetileg egy vaskos
Fidesz karrier volt, hogy ma ők lehessenek Lázár vagy Rogán
helyében. Azonban helyesen ismerték fel, hogy ezekért a helyekért
óriási harc folyik, ezzel szemben a Csurkát mocskoló néhány
fiatal között és a végelgyengült liberálisok után van mit
keresni.
Ez a lázadók közege,
ahol a paternalizmus ellen lázadók vezére semmi másra sem vágyik,
mint hogy elég erős legyen ahhoz, hogy bevezesse a
paternalizmust.
Nem véletlen,
hogy Vona és Schiffer is tiszteli, bizonyos értelemben szereti
Csurka István emlékét. Talán furcsa, hogy éppen Csurka István
szellemi otthonában írom ezt: paternalista volt-e Csurka? A válasz
egyértelmű: az volt. Csakhogy Csurka paternalizmusának volt egy
mély és ma már egyértelműen bizonyítható alapja. Méghozzá
egy meglehetősen profán alapja. Csurkának igaza volt. Ő látta
helyesen, az ő következtetései voltak időtállóak, ő tálalta
az eseményeket a maguk valójában.
Ilyenkor jön elő
az unalomig hallott érv, hogy de mit ért el az igazával? Öt éve
fogadták el az Alaptörvényt. Bár sok támadás érte, egy erénye
kétségtelen. Formailag is lecserélte az 1949-ben, tehát egy sötét
korszak kezdetén született alkotmányt, és ezzel egy fontos
fordulópont szimbóluma lett.
Az, hogy
2010–11-re eljutott a magyar társadalom arra a pontra, ahol büszke
lehet magyarságára, ahol ki meri nyilvánítani, hogy a magyar
úton akar járni, hogy ma már nyíltan lehet emlékezni
Trianonra, Erdélyről és a Felvidékről beszélni, abban Csurkának
jelentős szerepe van.
Ezért előbb
antiszemitázták, rasszistázták, kirekesztéssel vádolták.
Majd pedig ügynöközték és tolvajozták.
Hogy kik rasszistázták,
kik akartak főnácit csinálni belőle? Azok ma már alig számítanak,
alig emlékszünk rájuk. Kik ügynöközték, tolvajozták Csurkát?
Nos, erre viszont élénken emlékszem. Az egyiküket úgy hívják:
Novák Előd. A többi között most őt is eltakarítják a színről.
Néhány év múlva azt sem fogjuk tudni ki fia-borja lehetett az
a Novák.
Közben persze
feltehetőleg megmarad Schiffer és Vona pártja, vagy éppen az
LMP lesz az aktuális fasiszta és a Jobbik az aktuális liberális
párt. Láttunk már ilyet. Csurka gondolatai, azonban tovább élnek.
Világlátása ma majdhogynem a magyar fősodornak tekinthető.
Csurka egy új, életképes
magyarságképet rajzolt. A perc-emberkék dáridójának pedig vége.
(Kapcsolódó cikk
a Heti Magyar Fórum 17. számának 3. oldalán)
***
Ady Endre: A
muszáj-Herkules
Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihunyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen híg fejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S nekihajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény, muszáj-Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
|
