vissza a főoldalra

 

 

 2016.05.13. 

A HAZARDŐR

Ez a szó nem azt jelenti, hogy a hazardőrként megnevezett személy kockáztat, hanem hogy esztelenül kockáztat, csekély valószínűségű nyereséggel, nagyon nagy veszteség lehetőségével. Gyurcsány a típusos hazardőr, regnálása alatt a forintot gyakorlatilag azok a piaci szereplők mentették meg a teljes összeomlástól, akiknek kiárusította a maradék országot. Kivéreztetett, rekordösszegű költségvetési hiányt felhalmozó, és lehetetlen helyzetbe kormányozott országot vett át saját magától 2006 nyarán. Ez volt a „rendszer nem váltás” utáni hetedik kormány. Ennek a kormánynak a feje mondta volt: Hazudtunk reggel délben meg este, átvertünk mindenkit, akit lehetett, nem kormányoztunk. A nem kormányzó, helyette hazudozó kormányfőből, az MSZP-ből, valamint a néhai Horn Gyula nyakára már 1994-ben ráülő „szövetségesből” állt össze ez a kormány.

Az SZDSZ, az ávós körömletépők valamikori Gorkij óvodában cseperedő utódai által fémjelzett párt 2008. április végén bedobta a törölközőt, kilépett a koalícióból, mert Gyurcsány menesztette Horváth Ágnes egészségügyi minisztert. A kormányfő azonban – az időközben az MSZP elnöki székét is megszerző – Gyurcsány Ferenc maradt. Látszólag az MSZP, ám valójában a Gyurcsány klán és a vele családilag összefonódott, titokban továbbszolgáló SZDSZ kormányzott a gyakorlatban. Konkrétan Magyar Bálint mostani feleségének korábbi férje, Demszky Gábor és Mesterházy Ernő (Mécs Imre veje) vezette Budapesttel nagy egyetértésben. A 2008-as, csúfos népszavazási vereség után a nyilvánosság előtt játszották a „haragszom rád”-ot: Fodor Gábor lemondásra szólította fel Gyurcsányt. Horn Gábor pedig „Feri, menj a pi…ba, azt üzeni a nép!” kezdetű örökbecsűjével került a címlapokra.

Gyurcsány csodát ígért, helyette az államháztartás katasztrófáját idézte elő. Amit hétfőn mondott, azt már kedden korrekció követte. 2006-ban Magyarország az uniós deficitcsúcstartó, kitüntetőnek nem mondható címet kapta, a nagy hitelminősítő cégek sorra visszaminősítették a magyar gazdaságot.

A népnek soha nem adott, mindig elvett. Amikor a korrupció, a tékozlás, a tolvajlás és a felelőtlenség összeomlással, fizetésképtelenséggel fenyegetett, megnyirbálta az adókedvezmények körét, felszámolta a lakáshitel-rendszert, a nyugdíj mellett szerzett jövedelmekhez nyúlt, megvonta a gáz- és az áramtámogatást, megemelte az energia fogyasztói árát és az általános forgalmi adót, bevezette a kamatadót, megemelte a járulékokat és az evát, megadóztatta a cégtelefont, megszavaztatta a tandíj bevezetését.

A tárcák rendszeres civakodásától volt hangos a közélet, mert elvileg az ország rendelkezésére álló hatalmas uniós pénzek felett marakodtak.

Az operatív programokat és az irányító testületeket a gyakorlatban végül a Gyurcsány bizalmasa által irányított Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kaparintotta meg.

A rengeteg uniós pénz ellenére az ország gazdasága döglődött.

Elmaradtak a fejlesztések az állami beruházások. A főváros és a kormány a négyes metró körüli anomáliák miatt és egyébként is véget nem érő vitákba keveredett az unióval. A kormánypárti politikusok panaszaikat csak háttérbeszélgetéseken merték hangoztatni, mondván Gyurcsány alatt rendszeressé vált, hogy a parlamenti képviselők az utolsó percben kapták kézhez a törvénytervezeteket, miközben a pártelnöki széket gyanús módon megszerző miniszterelnök „a frakciófegyelem mindenek felett!” felkiáltással a tervezetek gondolkodás nélküli, gyors áterőszakolása érdekében a zsarolástól sem riadt vissza. Így Gyurcsány mint a klasszikus bolseviki hatalomgyakorlás megszállottja, a szűk kabinetjével hozta a rendeleteket, az ellenzéket semmibe vette. Az Érdekegyeztető Tanács egy emberként fordult szembe vele, alig volt kabinetjének tárgyalópartnere.

A soha fel nem mért munkaerő-piaci igényekre hivatkozva jelentősen csökkentette az államilag finanszírozott helyek számát az agrár-, a pedagógus-, a bölcsész- és a jogi képzésben.

Két órával emelte a pedagógusok kötelező óraszámát, mely elbocsátásokhoz vezetett. Elnöklete alatt az MSZP népszerűsége 15 százalékra zuhant. Tüntettek ellene, s történetek keringtek arról, hogyan és hova menekíti kifele a vagyonát. Gyurcsány Ferenc legyen fegyenc! Zengte a nép, ha csak meglátta. Ez GY. F. kormányzati pályaképe.

Korábbi nagyon is gyümölcsöző kapcsolati tőkéjéből származó gazdasági tevékenységének legjellemzőbb tulajdonsága: a személyéhez köthető fehérgalléros bűncselekménygyanús esetek az idő múlása miatt elévültek. Milliárdosként szállt be a politikába a jogilag igen, de erkölcsileg tiszta múltúnak nehezen minősíthető figura. A magánvagyonát sikeresen gyarapító alak, kormányzati tevékenysége káros és kudarcos minősítést kapott, tevékenységével káoszba és anarchiába taszította az országot. Május 1-jén felcsapott komikusnak.

– Ha szegény a pereputty, azt tisztességgel kell vállalni – kábította városligeti gyér közönségét –, ez illik egy olyan szegény párthoz, mint amilyen a DK – mondta. És nem szakadt rá az ég.

 

czyla