2016.03.04.
Szűcs Balázs: Mikor kiabáltál
utoljára?
Egy szent tanító
a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben
egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással.
Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
– Miért kiabálnak
az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok
elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
– Amikor
elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
–De miért kell
kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan
is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.
A tanítványok
nem találták a választ, és a szent a következő magyarázatot
adta:
– Amikor az
emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól.
A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást.
Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb
a távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak,
hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel
áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban
szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már
halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is,
hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz,
amikor szeretet van a szívünkben.
A tanítványaira
nézett, és így folytatta:
– Amikor
vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne
mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól,
mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság,
hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.
Nagy szükségünk
van arra, hogy a szívünk közel legyen a házastársunkhoz,
szeretetteinkhez. Ha nem, légüres térbe kerülünk, és keressük
a másikat, kiabálunk utána. Hányszor értjük félre a másik
jajkiáltását, figyelemfelhívását! Milyen sokat változna a
szűk környezetünk, ha ennek a történetnek a mondanivalóját
magunkévá tennénk, és mindent megtennénk azért, hogy a társunktól
ne hidegüljünk el, ne távolodjunk el!
Egy kapcsolatnak,
egy családnak, egy közösségnek az erejét az adja, hogy a szívük
tud közösen dobbanni, egy hullámhosszra tudnak kerülni. A
nagyböjti idő különösen is jó lehetőség számunkra, hogy
gyakoroljuk ezt a kihívást, és azáltal váljunk erős családdá,
erős közösséggé, hogy lelkileg közel vagyunk egymáshoz,
tudunk egymásról és összekapaszkodva egy cél felé tudunk
haladni.
|