|
2016.03.11.
Märle
Tamás: A Magyar Nemzet
Merkel oldalára állt
Stier Gábor keddi
vezércikkében igen éles kritikát fogalmazott meg a magyar külpolitikával
szemben, lefitymálta Orbán Viktor nagykövetek előtt tartott értékelőjét,
megjegyezve, hogy Magyarország jelenleg csak a Saul fiának
Oscar-díjával tudott magának megbecsültséget szerezni a világban.
Szégyenérzetet kelt a hazai olvasókban a Magyar Nemzet külpolitikai
rovatvezetője, amiért Angela Merkel elutasította a kötelező
betelepítési kvóta elleni magyar népszavazást. Majd továbbmegy,
elmarasztalja a Külgazdasági és Külügyminisztériumot
olyannyira, hogy a végén megjegyzi „a külügy ne csak egy
napra legyen a kormány megbecsült minisztériuma. Sőt, továbbmegyek,
legyen újra végre magyar külpolitika!” Stier Gábor
gyakorlatilag beállva a mag-Európázók közé azt állítja,
hogy Orbán Viktor „egy egyre inkább marginalizálódó ország,
sőt térség vezetője.”
Alapvető szépséghibája
a cikknek, hogy az a Stier Gábor, aki cikkében most Martonyi Jánost
és embereit emeli piedesztálra, Martonyi távozásakor megalkuvónak
és atlantistának nevezte a volt külügyminisztert, és
lelkendezett, amiért a szerinte jóval határozottabb Szijjártó
Péter került a tárca élére. Persze ez még Simicska ominózus
kijelentése előtt volt. Ha netán Udo Ulfkotte munka nélkül
maradna, akkor ajánljuk neki a hazai média feltérképezését.
Félretéve ezt,
most mégis csak az a Szijjártó Péter lett elmarasztalva, aki
alatt megerősödött mind a külügy, mind a külgazdaság, egyre
többen követik Magyarország politikáját, hazánk exportja
pedig egyértelműen nő. Mindebben szerepet játszik az életre hívott
Magyar Nemzeti Kereskedőház, valamint Orbán Viktor, aki a
rendszerváltás óta nem tapasztalt módon miniszterelnöki
tekintélyét latba vetve segíti a magyar vállalkozókat külföldi
útjain, legutóbb Iránban, Mongóliában és Indonéziában.
Egész egyszerűen
nevetséges elmarasztalni a magyar külpolitikát jelenleg, ez az
a terület, amit a jobbikosok és a baloldali érzelmű szavazók
zöme is elismer. Hiszen Bethlen István miniszterelnöksége óta
nem volt ilyen sikeres a külpolitikánk, pláne, hogy most nem kényszerülünk
egy nagyhatalom „segítségére” sem.
Egy évvel ezelőtt
Orbán Viktor volt az első európai miniszterelnök, aki
felismerte a bevándorlás veszélyét, ma pedig a visegrádi négyek
vezéralakja lett, és már ott sorakoznak mögötte a balkáni
országok is. Egyre nagyobb számban állnának mögé a besokallt
nyugat-európai választópolgárok is, ha tehetnék. Hogy komoly
befolyásoló tényezője lesz a következő Európa Parlamenti választásoknak,
az nem kérdés. Mint ahogy az sem kérdés, hogy a „magnak”
szüksége van ránk, egyrészt mert megint mi védjük Európát
keleti irányból, másrészt óriási hasznot húznak EU-tagságunkból
vállalataik Kelet-Közép-Európában.
Nem mellesleg a német
belügyminiszter a napokban bejelentette, hogy már hónapok óta
készen állnak a határok lezárására, kerítés emelésére. A
nemrég népes nemzeti érzelmű olvasótáborral rendelkező
Magyar Nemzet mégis Angela Merkel pártjára áll, csakhogy besározhassa
Orbán Viktort. Hogy az említett lap egykori kiváló és
gerinces publicistájának, Kristóf Attilának a szavaival éljek:
hogy ki marginalizálódik, én nem tudom.
|
