vissza a főoldalra

 

 

 2016.03.11. 

Märle Tamás: A Magyar Nemzet Merkel oldalára állt

Stier Gábor keddi vezércikkében igen éles kritikát fogalmazott meg a magyar külpolitikával szemben, lefitymálta Orbán Viktor nagykövetek előtt tartott értékelőjét, megjegyezve, hogy Magyarország jelenleg csak a Saul fiának Oscar-díjával tudott magának megbecsültséget szerezni a világban. Szégyenérzetet kelt a hazai olvasókban a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezetője, amiért Angela Merkel elutasította a kötelező betelepítési kvóta elleni magyar népszavazást. Majd továbbmegy, elmarasztalja a Külgazdasági és Külügyminisztériumot olyannyira, hogy a végén megjegyzi „a külügy ne csak egy napra legyen a kormány megbecsült minisztériuma. Sőt, továbbmegyek, legyen újra végre magyar külpolitika!” Stier Gábor gyakorlatilag beállva a mag-Európázók közé azt állítja, hogy Orbán Viktor „egy egyre inkább marginalizálódó ország, sőt térség vezetője.”

Alapvető szépséghibája a cikknek, hogy az a Stier Gábor, aki cikkében most Martonyi Jánost és embereit emeli piedesztálra, Martonyi távozásakor megalkuvónak és atlantistának nevezte a volt külügyminisztert, és lelkendezett, amiért a szerinte jóval határozottabb Szijjártó Péter került a tárca élére. Persze ez még Simicska ominózus kijelentése előtt volt. Ha netán Udo Ulfkotte munka nélkül maradna, akkor ajánljuk neki a hazai média feltérképezését.

Félretéve ezt, most mégis csak az a Szijjártó Péter lett elmarasztalva, aki alatt megerősödött mind a külügy, mind a külgazdaság, egyre többen követik Magyarország politikáját, hazánk exportja pedig egyértelműen nő. Mindebben szerepet játszik az életre hívott Magyar Nemzeti Kereskedőház, valamint Orbán Viktor, aki a rendszerváltás óta nem tapasztalt módon miniszterelnöki tekintélyét latba vetve segíti a magyar vállalkozókat külföldi útjain, legutóbb Iránban, Mongóliában és Indonéziában.

Egész egyszerűen nevetséges elmarasztalni a magyar külpolitikát jelenleg, ez az a terület, amit a jobbikosok és a baloldali érzelmű szavazók zöme is elismer. Hiszen Bethlen István miniszterelnöksége óta nem volt ilyen sikeres a külpolitikánk, pláne, hogy most nem kényszerülünk egy nagyhatalom „segítségére” sem.

Egy évvel ezelőtt Orbán Viktor volt az első európai miniszterelnök, aki felismerte a bevándorlás veszélyét, ma pedig a visegrádi négyek vezéralakja lett, és már ott sorakoznak mögötte a balkáni országok is. Egyre nagyobb számban állnának mögé a besokallt nyugat-európai választópolgárok is, ha tehetnék. Hogy komoly befolyásoló tényezője lesz a következő Európa Parlamenti választásoknak, az nem kérdés. Mint ahogy az sem kérdés, hogy a „magnak” szüksége van ránk, egyrészt mert megint mi védjük Európát keleti irányból, másrészt óriási hasznot húznak EU-tagságunkból vállalataik Kelet-Közép-Európában.

Nem mellesleg a német belügyminiszter a napokban bejelentette, hogy már hónapok óta készen állnak a határok lezárására, kerítés emelésére. A nemrég népes nemzeti érzelmű olvasótáborral rendelkező Magyar Nemzet mégis Angela Merkel pártjára áll, csakhogy besározhassa Orbán Viktort. Hogy az említett lap egykori kiváló és gerinces publicistájának, Kristóf Attilának a szavaival éljek: hogy ki marginalizálódik, én nem tudom.