|
 2016.03.11.
Délvidék
magyarságáért
Egyre fokozódó elvárás, hogy Szerbia változtasson magatartásán
Mit tartalmaz a
Szerbiáról szóló országjelentés? Érvényesülnek-e a
kisebbségi jogok? Volt-e előrehaladás a médiaszabadság kérdésében?
Mit jelent a kisebbségi akcióterv? Hogyan ítéli meg, hogy
Szerbia Oroszországgal közös hadgyakorlatokra készül? A délvidéki
magyaroknak miért érné meg az EU-csatlakozás? – ezekkel a kérdésekkel
kerestük föl Deli Andort, aki a néppárti frakció fideszes
tagjaként bőven kivette részét a Szerbiáról szóló jelentés
több módosítási indítványának a kidolgozásában.
Február elején elfogadta az Európai Parlament a 2015-ös
szerb országjelentést. Az előző jelentésekkel összehasonlítva
jobb vagy rosszabb a mostani?
– Az Európai Parlament éves országjelentései a tagjelölt
országok, így Szerbia viszonylatában is olyan elemeket iktatnak
be, amelyek az adott évben különösen aktuálisak, illetve az
elmúlt hónapok eseményeit értékelik. Ez pedig egy állandóan
változó dolog, aminek következtében nehéz lenne jobbnak,
illetve rosszabbnak címezni az adott jelentést. Az, ami azonban
egyértelmű, hogy vannak és Szerbia EU-s csatlakozásáig még
bizonyára számos évben lesznek is olyan kérdések, amelyek
vonatkozásában az Európai Parlament kimondja, hogy további intézkedések
szükségesek annak érdekében, hogy Szerbia megfeleljen az európai
elvárásoknak. Ilyen például a szerb külpolitika fokozatos összehangolása
az EU által meghatározott irányvonallal, elsősorban Oroszország
vonatkozásában, de itt van még a sajtószabadság kérdése, az
igazságügyi reform folytatása vagy a korrupció elleni harc
fokozása.
Mi a helyzet a kisebbségi jogok garantálásával,
érvényesítésével és a médiaszabadság kérdésével?
– A jelentés szövegéből kiolvasható, hogy az Európai
Parlament aggodalommal figyeli, hogy az előző évhez viszonyítva
nem volt előrehaladás a szólásszabadság és médiaszabadság
kérdésében, ami tovább súlyosbítja az úgynevezett újságírói
öncenzúra jelenséget, illetve elvárja az újságírók elleni
fenyegetések és erőszakos cselekedetek felderítését is. A
kisebbségi kérdések vonatkozásában az idén jogosan kaptak központi
helyet a nemzeti tanácsok, illetve az az elvárás, hogy mielőbb
szülessen meg a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása
oly módon, hogy megőrződjenek a már meglévő kompetenciák,
tisztázódjanak a jogállásbeli kérdések, illetve törvényes
hatásköreik vonatkozásában is teremtődjék teljesen egyértelmű
jogi helyzet. Továbbá az Európai Parlament üdvözölte Szerbia
igyekezetét a kisebbségi akcióterv kidolgozása kapcsán. Természetesen
a jelentésben megjelent még számos más kisebbségi vonatkozású
kérdés, így az anyanyelvű tankönyvek ügye, a nyelvhasználat,
az arányos képviselet a hatóságoknál, de a meglévő bilaterális
kisebbségügyi egyezmények hatékony implementációja is.
A nemzeti tanácsok elég hatékonyan képesek dolgozni?
– Fontosnak tartom, hogy a nemzeti tanácsok helyzete mielőbb
rendeződjön, hiszen a 2014. januári alkotmánybírósági döntés
következtében előállt helyzet még nem került teljes tisztázásra,
miközben már 2016-ot írunk és immár a 2014-ben megválasztott
nemzeti tanácsok is a mandátumuk feléhez közelednek. Úgy vélem,
hogy a jogi állapotok rendezése erősítené a nemzeti tanácsok
helyzetét és munkáját.
Mit lehet tudni a kisebbségi akciótervről?
– A kisebbségi akcióterv végleges tervezete elkészült,
sőt bemutatásra is került itt kint Brüsszelben február hónap
elején. Erre a bemutatóra a tagállamok állandó képviseletei
kaptak meghívást. Ami még hiányzik a folyamat lezárásából
az a szerb kormány jóváhagyása, amelyet a szerb fél az elkövetkező
hetekre ígért. Ez már csak azért is fontos, mivel minden valószínűség
szerint Szerbiában április végén rendkívüli parlamenti választásokat
tartanak, ami kihathat a kormányzati munka további menetére és
dinamikájára. Egyébként az akciótervet kidolgozó
munkacsoportban aktív szerepet vállalt a Magyar Nemzeti Tanács,
valamint a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi
Titkárság is.
Szerbia, tudtommal, Oroszországgal közös
hadgyakorlatokra készül. Ez nem veszélyezteti az EU-felé való
közeledését?
– Valóban, az Oroszországgal tartott, illetve tervezett
hadgyakorlatok az EU intézményei által egyik leggyakrabban
kritizált pontok egyike. Minden EU-s vezető megérti a hagyományos
és különleges orosz–szerb közelséget, ugyanakkor egyre
fokozódó elvárás, hogy Szerbia változtasson magatartásán. A
nyomás pedig csak növekedni fog. Hiszen tavaly még Szerbia
vitte az ukrán–orosz válságban jelentős közvetítő
szereppel bíró EBESZ soros elnöki posztját, de ennek végével
a status quo fenntartása mögül egy jelentős érv hullott ki.
Ugyanakkor hozzá kell tenni azt is, hogy épp a múlt héten
hirdették ki azt az új törvényt, amely ratifikálja a 2015-ös
évben kötött NATO–Szerbia megállapodást, melynek köszönhetően
a NATO tisztviselői ezentúl különleges jogállással, szabad
mozgással és diplomáciai immunitással rendelkeznek Szerbia egész
területén, továbbá ez az egyezmény leegyszerűsíti, és hatékonyabbá
teszi Szerbia részvételét a NATO által szervezett nemzetközi
hadműveletekben és gyakorlatokban.
Képviselő úr a Szerbiáról szóló jelentéshez
milyen módosítási indítványokat dolgozott ki?
– A beadott módosítók közül kiemelném a nemzeti tanácsokra
vonatkozót, amelyet teljes egészében átettek, és immár
szerves részét képezi a végleges parlamenti határozatnak. De
ugyanígy teljes egészében bekerült az a módosító is, amely
a közösségünk számára szintén fontos rehabilitációs és
vagyon-visszaszármaztatási folyamatok felgyorsítását kéri, sürgetve
a természetben való kártérítés előtt álló törvényes
akadályok elhárítását. Ide sorolnám még azt a módosítót
is, amely a határ menti községeink számára jelentős lehetőségeket
rejtő ún. EGTC-kben való részvétel jogi hátterének
megteremtését sürgeti. Továbbá módosítókat adtam be a
kisebbségi nyelvű média megőrzése, az oktatás, a részarányos
foglalkoztatás vonatkozásában is, amelyek szövegszerűen,
illetve tartalmukban kerültek be a végleges szövegbe.
Az indítványok megfogalmazása előtt kikérte a Vajdasági
Magyar Szövetség vezetőinek véleményét?
– Több okból gondolom azt, hogy természetes, ha a módosítókkal
kapcsolatban együttműködök a VMSZ-szel. Egyrészt azért, mert
a FIDESZ–KDNP nemzeti listájára is a VMSZ jelöltjeként kerültem,
valamint azért is, mert a közös gondolkodás több eredményt
hozhat itt az EU szintjén, valamint jelentős hozadéka lehet a
szerbiai politikai életben a vajdasági magyar politikai érdekképviselet
és ezáltal a VMSZ számára is.
A szerb kormánynak is érdeke, hogy az európai jogi
standardok megjelenjenek a szerbiai belső jogrendben is?
– A szerb kormány részéről számtalan alkalommal
hangoztatott dolog, hogy az ország az EU felé igyekszik, és
hogy ez a folyamat prioritást élvez. Kiderül ez azokból a kormányzati
megnyilvánulásokból is, miszerint Szerbia akár már 2019-ig le
szeretné zárni a tárgyalási folyamatot. Nem szeretnék
belemenni az előrevetített dátum realitásának értékelésébe,
ugyanakkor egyértelmű az, hogy komoly politikai elhatározást
tapasztalhatunk a szerb kormány részéről. Az EU felé igyekvés,
pedig a folyamat természetéből fakadóan nem nélkülözheti az
európai jogi standardek átvételét.
Mi jellemzi az EU és Szerbia partneri viszonyát a migránsválság
témakörében?
– Itt szintén hivatkoznék az Európai Parlament állásfoglalására,
amely szerint Szerbia eddigi magatartása a migránsválság kezelésében
jónak mondható. Az EP kimondja továbbá, hogy további pénzügyi
támogatás folyósítására is szükség van az EU részéről.
Úgy tűnik, hogy az elmúlt időszak, de az elkövetkező hónapok
eseményei is szükségessé teszik a partneri viszony és az érintett
szomszédos országokkal való együttműködés további erősítését.
Ez az országjelentés előrelépésnek tekinthető
Szerbia EU-s csatlakozása felé?
– Az Európai Parlament az idén is egy objektív értékelést
adott Szerbiáról, rámutatva az országban elért eredményekre,
de a további elvárásokra is annak érdekében, hogy a tavaly
decemberben megnyitott két tárgyalási fejezetet az idén további
fejezetek kövessék. Itt elsősorban a már említett 23. és 24.
tárgyalási fejezetek megnyitására gondolok – ezek a jogállamiságról,
a belügyekről, a migránskérdésekről, az emberi és kisebbségi
jogokról szólnak –, amelyeket még a jelenleg tartó holland
elnökség alatt jóváhagyhat az Európa Tanács.
A délvidéki magyaroknak miért érné meg a csatlakozás?
Nem tartanak attól, hogy akkor még több magyar hagyja el szülőföldjét
a jobb boldogulás reményében?
– Engedje meg, hogy más oldalról közelítsem meg a kérdést.
A kilencvenes években mi vajdasági magyarok megtapasztalhattuk,
hogy mit jelent egy olyan országban élni, amely nem tartja magát
az európai értékrendhez és elvárásokhoz. Mint az köztudott,
abban az időben nagyon sok vajdasági magyar hagyta el szülőföldjét.
Azt hiszem, hogy az EU felé vezető út, illetve az EU-tagság
egyfajta biztonságot adhat annak vonatkozásában, hogy azok az
idők már nem térhetnek vissza.
Térjünk rá a közlekedési fejlesztésekre. Milyen elképzelései
vannak a vasúti infrastruktúra és közszolgáltatások terén a
dunai és adriai-tengeri makrorégióra vonatkozóan?
– A vasúti hálózat fejlesztése egy rendkívül fontos,
ugyanakkor nagyon költséges és hosszú távú célkitűzés. A
rendelkezésre álló országos szintű eszközök pedig nem elégségesek
és ez így van nem csak a közép-európai, hanem akár a fejlett
nyugati tagállamok esetében is. A pénzügyi háttér megteremtésében
tud segíteni az EU. Ugyanakkor mára már nyilvánvalóvá vált,
hogy az egységes, integrált és multimodális közlekedés és
szállítás lehetőségének megteremtése már nemcsak a szomszédos
országokat érinti, hanem hatásuk kisugárzik a szélesebb régióba,
érintve akár nem tagállamokat is, mint amilyenek például a
nyugat-balkáni országok. A makrorégiók koncepciója abból a
megfontolásból került bevetésre, hogy összefogja mindazokat a
programokat, amelyek egy nagyobb térség gazdasági megerősödését
eredményezhetik. A dunai és adriai makrorégiókon keresztül
pedig Közép-kelet-Európa, illetve Délkelet Európa gazdaságai
között folyhat intenzívebb és hatékonyabb együttműködés.
Mindez pedig csökkentheti az érintett országok gazdaságainak függőségét
és érzékenységét.
Medveczky Attila
|
