vissza a főoldalra

 2016.03.25. 

Az üres toleranciát váltsa föl a krisztusi erény

Az egyháznak hősökre van szüksége a liberalizmussal szemben

Schneider püspök úr határozottan kiáll a házasság szentségének és felbonthatatlanságának katolikus tanítása mellett, ellene mond az egyházi tanítást lazítani szándékozó külső és belső kísérleteknek, valamint bátran vitába száll a gender-ideológiával. Budapesti előadásán pedig azt hangoztatta: a liberálisok azt mondják, hogy nincs pozitív igazság a vallásban, és az egyik hitvallás ugyanolyan jó, mint a másik.

Március elején a John Henry Newman Oktatási Központ vendégprofesszoraként első alkalommal látogatott Magyarországra Athanasius Schneider kazahsztáni segédpüspök. Március 5-én, délelőtt a józsefvárosi John Henry Newman Intézetben tartott előadást A keresztény mártíromság címmel. A rendezvényen megkülönböztetett tisztelettel köszöntötték a Teréz anya által alapított Szeretet Misszionáriusai közösség nővéreit. Bizonyára olvasóink közöl többen ismerik a témához kapcsolódó szomorú történetet: a Szeretet Misszionáriusai négy új mártírt adtak a Katolikus Anyaszentegyháznak. Március 4-én fegyveresek lemészárolták a – Kalkuttai Teréz anya által alapított – Szeretet Misszionáriusai kongregáció négy tagját ádeni kolostorukban. A nővérek mellett a közösség tíz munkatársa is életét vesztette, de a kolostor főnöknője túlélte a terrortámadást. A támadás után a közösség által gondozott idősek és fogyatékkal élők valamennyien életben vannak, de a merénylők valószínűleg fogva tartják Tom Uzhunnalil indiai szalézi szerzetest, aki a kolostorban élt, és a rajtaütés perceiben a kápolnában imádkozott. A szerzetes azután költözött a kolostorba, hogy múlt szeptemberben az általa vezetett ádeni Szent Család-templomot kifosztották és felgyújtották ismeretlen fegyveresek.

A bevezető után került sor Schneider püspök úr előadására, aki elöljáróban megemlítette: „legyél hűséges a halálig, és neked adom az élet koronáját. Ez a feladata minden katolikus kereszténynek, hogy hűségesen őrizze a fényt”. S mit is jelent hűségesnek lenni? Azt, hogy ragaszkodunk ahhoz a hithez, amit az Isten oltott a lelkünkbe, anélkül hogy bármit is változtatnánk ezen a változtathatatlan igazságon. Az, hogy hiszek, azt jelenti, hogy mindent elfogadok, amit a hittételek tartalmaznak. Azokat tökéletes igaznak fogadom el, mert ezek az igazságok sokkal erőteljesebb igazságok, minthogy a saját szememmel látnánk azokat, hiszen Isten nyilatkoztatta ki azokat szent egyházának. Az egyházon keresztül pedig nekünk. A püspök Aquinói Szent Tamást idézte, aki azt mondta, hogy a hit az elme forrása, amely által az örök élet rendeződik bennünk. Az embert a hite a természet fölé emeli. A hit misztériumai értelmen felül álló igazságokat tartalmaznak. Ezeket a misztériumokat azért kell elfogadunk, mert maga Isten nyilatkoztatta ki azokat, aki a végtelen igazság és jóság. A szent hagyomány pedig magától Jézus Krisztustól származik, és az apostolokon, majd az egyházon keresztül évszázadok során megőriztetett. A hagyományok tanítását főleg a zsinati dokumentumok tartalmazzák, a szent egyházatyák írása, illetve a római pápák tanításai, s maga a szent liturgia is. A püspök szerint ennek a hagyománynak ugyanolyan jelentőséget kell tulajdonítani, mint Isten szavának a Szentírásban. A tradíciókhoz ragaszkodó főpap olyan kijelentéseket is tett, melyek finoman szólva nincsenek összhangban az ökumené szellemével. Úgy véli, csak a katolikus hit tartalmazza a teljes isteni igazságot, ahogy azt Boldog John Henry Newman is megfogalmazta egyik írásában: „testvéreim, ha elfordultok a katolikus hittől, akkor kihez fordultok? Hiszen a katolikus hit az egyetlen esély a békére ebben a zavarodott és folyton változó világban. Ha elfelejtitek a katolikus hitet, akkor megnyitjátok az utat, hogy ateistává, s végül szkeptikussá váljatok.” Az eretnekséggel kapcsolatban Aquinói Szent Tamás megjegyzi, hogy „az nem más, mint a hithez való hűtlenség. Aki csak a hit egyetlen tételét nem hiszi el, abban nincs élő hit.” Püspök úr hozzátette, hogy az eretnek saját belátása és meglátása szerint ragaszkodik az egyház tanításához. De ezzel nem az egyház tanításához alkalmazkodik, hanem egyszerűen saját akaratát szolgálja.

Minden bűn az Istentől való elfordulást eredményezi. S minél nagyobb ez az elfordulás, annál súlyosabb a bűn – folytatta a püspök atya, s hozzátette: „a mai ember elhatárolódik az Istentől, nincs valós tudása az Istenről. Éppen az Istenről alkotott hamis tudás alapján nem is tud hozzá közeledni.” Tehát – idézem a főpapot – ha valakinek hamis véleménye van Istenről, akkor nem tudja Őt megismerni. Így az ő véleménye nem is Istennel kapcsolatos, ezért mondhatjuk, hogy a hitetlenség minden bűn legnagyobbika. Aquinói Szent Tamás úgy folytatja a gondolatait, hogy akik az evangéliumokban foglaltakat eltorzítják, illetve azok a zsidók, akik az Ószövetség iratait direkt félremagyarázzák, sokkal nagyobb bűnt követnek el, mint a pogányok, akik nem ismerik az isteni kinyilatkoztatásokat. Boldog John Henry Newman XIX. századi bíboros szerint a mai ember az evangéliumok „világosabb” oldalára összpontosít, az emberi élet sötétebb oldalát, a bűnöket és a büntetést, azonban figyelmen kívül hagyja. A püspök kiemelte: manapság minden fényes és vidám, a vallás kellemes és könnyű, és a buzgóságot bűnnek tekintik, mindig új prédikátorok megjelenését követelik az elme kielégíthetetlen vágya szerint. A püspök saját egyházát is ostorozta. Szerinte ma a tanítás csak részben evangéliumi, nagyban befolyásolják a világi elvek, és mégis úgy tesznek, mint hogyha az evangéliumot hirdetnék, de abból kihagyják annak szigorú karakterét. Sajnos a tanításokba nem fér bele a valós istenfélelem, az igazi buzgóság, és a mély felháborodás a szekták állításaival szemben. Tehát hiányzik a komolyság és a méltóság. A mai ember hite se nem forró, se nem meleg, hanem langyos. Az Isten egyházának tovább kell folytatnia útját az égi haza felé, még akkor is, ha a világ éppen ezért támadja. A mai vallási látásmód fő erénye a kedvesség, és ebből ered, hogy mindenkinek meg akarnak felelni az egyháziak, s ha éppen arra kérik őket, akkor a papok még azon is gondolkoznak, hogy meg kell változtatni a hitvallást. Emellett a hibákkal szemben sincs határozott véleményük. Sokan azt mondják, azért nem mutatják be a hibákat, mert az egyháznak toleránsnak kell lennie. Holott az lenne kívánatos, hogy az üres toleranciát fölváltsa az igazi krisztusi erény. Az egyház nem arra született, hogy bemutatót tartson, hanem hogy dolgozzon, ahogy John Henry Newman hangoztatta. „Az egyház úgy tekint a világra, mint porra és hamura, ha összehasonlítja azt egyetlen egy lélek megmentésének értékével. Ha az egyház nem képes lelkeket megmenteni, akkor nincs értelme a tevékenységének.” Amennyiben az egyház mérlegre teszi e világi és lélekmentő cselekedetét, akkor azt látja ezek összemérhetetlenek. Sokkal fontosabb egy megrögzött bűnöző lelkének megmentése, mint az egészségügyi reformok végrehajtásában segédkezni. Az igazság és a hamisság összekeveredésével kapcsolatban John Henry Newman a XIX. században megjegyzi, hogy az egyháznak soha nem volt annyira szüksége hősökre a liberalizmussal szemben, mint manapság. A liberálisok azt hangoztatják, hogy nincs pozitív igazság a vallásban, és az egyik hitvallás ugyanolyan jó, mint a másik. A liberálisok szerint minden véleményt tolerálni kell, mert minden csak vélemény kérdése. Newman bíboros úgy vélte, hogy ez vezet el az általános hitehagyáshoz, majd így folytatja: „a gonosz mindenféle ígérettel áltat bennünket. Arra gondoltam, hogy egyre nagyobb teret hódít a hitetlenség, s özönvízszerűen elborítja az egész világot. A vízből szigetek emelkednek ki, s azokon kell újjáépíteni az egyházat. Hiszen minden nagy pozitív változás kevesektől indult el” Ezeket a prófétai jóslatokat a bíboros 1877-ben írta. Ma sajnos ezt tapasztaljuk.

A katolikus hit megvallása mindig bátorságot igényelt, néha vértanúságot is – folytatta elmélkedését Athanasius Schneider. Aquinói Szent Tamás szerint a vértanúság a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy a szeretet elérte a tökéletesség fokát, mert az ember jobban szereti azt, amiért feláldozza magát, mint a saját céljait. A vértanúság az emberi cselekedetek közül a legtökéletesebb, mert a legnagyobb szeretet jele. A vértanúk azért tanúk, mert az igazság, mégpedig az isteni igazság mellett tanúskodnak, amelyet Krisztustól kaptunk. Ezért a vértanúság foka a hit igazsága, amely nemcsak belső hitet jelent, hanem annak külső megvallását – tettekkel is. Az ádeni nővérek azért váltak vértanúvá, mert Krisztus iránti szeretetük miatt gyilkolták meg őket. A katolikus vértanúk győzelme a mi győzelmünk is a világ felett. Egyedül a hit készteti Krisztus igaz követőit, hogy a világ hamis csábításainak ellenálljanak, s ha kell ezért áldozatokat is hoznak, ha kell életüket áldozzák föl – fejezte be előadását Astana segédpüspöke.

Medveczky Attila