vissza a főoldalra

 

 

 2016.10.14. 

Csorja Gergely: Vona alkalmatlan

Tegyük fel, hogy Orbán éjszaka kígyóval álmodik, és másnap bejelenti, elege van a nem alvásból, elege van a kilincselőkből, inkább füvet nyír otthon, és lemond: Ha Vona meg Gyurcsány egyszerre akarja, Istenuccse! Lemondok – mondja Orbán. Ott áll Vona Gábor, a győztes – mert ugye ő kérte a lemondást legerősebben –, odafeszít egyet bicepszből a nagy tükörnek, hogy a recepciós lány is belekuncog, majd elsápad: akkor most mi lesz? És tényleg? Mi lenne, ha Orbán lemondana? Fűzzük tovább az álmot és tegyük fel, hogy a Fideszben egyetértés kerekedik, hogy új választást kell kiírni. A választást – mondom, álom, hovatovább rémálom – Vona és a Jobbik nyeri. Ott áll Vona Gábor 50-es karral, beletúr hollófekete hajába és elsírja magát. Ki lesz a belügyminiszter, ki lesz a külügyminiszter, kik lesznek a kormány tagjai? Kik lesznek az államtitkárok, kik lesznek az intézmények vezetői?

Az biztos, hogy Vona lenne a miniszterelnök.

Kovács Béla lehetne a külügyminiszter, legalább Moszkvában fogadnák.

Az érpataki modell atyja mindenképpen belügyminiszter lesz.

Szegedi Csanád visszajöhetne köztársasági elnöknek, olyan még úgyse volt.

Novák Előd honvédelmi miniszter, mert tartalékosként bizonyított.

Szávay egészségügyi, a péniszpumpa okán.

Schneider Tamás meg családügyi, mert a szülőket olyan szépen elintézte.

Egyszerűen érthetetlen, hogy Vona mit akart azzal, hogy Orbán mondjon le. Van hárommillió és valamennyi egy irányba szavazó, és ezek után Orbán mondjon le. Érthetetlen, hogy mit akar a Jobbik a kormányra kerülünk mantrával.

A Jobbik alakulása óta egy heccpárt. Semmi máshoz nem értenek, mint hogy valamiféle hírt kreáljanak magukból. Semmi más nem számít, csak hogy megjelenjenek a képernyőn. Ha kell, az ATV-n mutatják meg Vona Gábort, az embert, ha kell, verekednek, ha kell, tüntetnek, ha kell, belehugyoznak a liftbe a félemeleten. Minden mindegy, csak szerepeljenek.

Vona és tükörképe, Gyurcsány ugyanarról a tőről fakadnak. Vidéki proligyerekből bohóccá váltak. Lehettek volna első generációs értelmiségiek, hasznos emberek. Képességeik megvannak hozzá. De ők a bohócságot választották. Bohócok, akik hajlandók faron billenteni bohóctársukat, hajlandók pofára esni, hajlandók hülyét csinálni magukból. Csak nézzék, csak tapsoljanak, csak szörnyedjenek el. Mindegy, csak engem lássanak.

És ha ezért még fizet is Simicska cirkuszigazgató vagy az EU vagy akárki… 

Kérdés: mit szólnak majd azok, akiket rászedett?