vissza a főoldalra

 2016.10.21. 

Csorja Gergely: Farkasvakság

A New York Times szerkesztőbizottsága megállapította, hogy Orbán és a többi nacionalista, akik a modern Európa szívében elutasítják a tolerancia és a szabad mozgás liberális értékeit, azt kockáztatják, hogy olyan gyűlöletet keltenek, mely kevesebb mint, egy évszázada világháborúhoz vezetett. A megállapítást egy komplett cikk előzi meg, melyet feltehetőleg Budapesten, esetleg Berlinben fogalmaztak. A mérhetetlenül elfogult írás, mely nem mentes a csúsztatásoktól azt sugallja, hogy pusztán Orbán esetleg egy újabb nagy háború kirobbantásáért lehet felelős. Ez a sugalmazás egy befolyásos amerikai lapban jelenik meg.

Tehát nem az Amerikai Egyesült Államok katasztrofális külpolitikája jelent háborús kockázatot. Nem az, hogy Ukrajnát lángba borították a Narancsos Forradalommal csak azért, hogy Putyinnak borsot törjenek az orra alá. Nem az kelt háborús veszélyhelyzetet Kelet-Európában, hogy informálisan odaígérték Romániának Moldáviát, cserébe Bukarest minden intézkedését jóváhagyólag lepecsételtetik Washingtonnal. Nem az a háború felé vezető út, hogy az amerikai rezidentúrák nyíltan avatkoznak belpolitikai kérdésekbe, lásd Goodfriend úr tevékenységét Budapesten. Nem az a baj, hogy lehallgatják szövetséges országok kormányait és még le is buknak vele. Nem az a baj, hogy a vahabita szaúdi államon keresztül fegyverzik fel a Közel-Keleten lövöldöző, ki tudja milyen csoportokat. Nem, hanem az, hogy Orbán nem akarja beengedni a migránsokat.

Ha valaki ezt átlag New York-iként elhiszi, az érthető, hiszen nagy valószínűséggel azt sem tudja, hogy a földgömb melyik részén keresse az említett országokat.

Ha ezt valaki Magyarországon elhiszi – vagy csak úgy tesz, mintha elhinné –, azt nehéz megmagyarázni. Azt csak végletesen nehéz felfogás, végletes naivitás vagy hatalmi, anyagi érdek indokolhatja.

A migráció problémája annyira nyilvánvaló, hogy az amerikai elnökválasztás egyik legfontosabb témája lett. Donald Trump maga terjeszti a „gyűlöletet”. A legutóbbi elnökjelölti vitában, ahol Trump börtönnel fenyegette Hillary Clintont, felhánytorgatta, hogy az amerikai külpolitika micsoda károkat okozott a Közel-Keleten, és hogy tulajdonképpen Putyin, Irán és Aszad harcol az ISIS ellen, miközben az amerikai külpolitika bátorítja a szadista gyilkosokat.

A New York Times szerkesztői és budapesti tanácsadóik és velük együtt a „tolerancia és a szabad mozgás liberális értékeit” szajkózó európai politikusok farkasvakságban szenvednek. Nem veszik észre, hogy annak az álliberális világnak, melyet az 1970-es évektől építgetnek, bealkonyult. A félhomályban teljesen elvesztették tájékozódási képességüket, nem látnak tisztán semmit.

Nem látják, hogy függetlenül attól, hogy a délről északra áramló vagy most még csak vágyakozó százmilliós, sőt talán milliárdos tömegben milyen egyéni tragédiák, milyen valódi segítséget igénylő élethelyzetek vannak, ez a tömeg az északon majd két évezrede érlelődő civilizációt – amelyet többnyire Nyugatnak nevezünk és amelyet keletről Finnország keleti határa és a Kárpátok keleti vonulatai jelölte vonal, délről pedig a Földközi-tenger és Mexikó északi vége határol – alapjaiban rengeti meg.

Ez ugyanaz a farkasvakság, mint amelyben a római elit szenvedett I. Theodosiustól kezdve. A Római Birodalom elbukott, de Róma áll, és az új civilizáció központja lett, mondják. Ez igaz, csakhogy a római gensek, nagy nemzetségek közül hány tudta továbbörökíteni hatalmát, kultúráját, génjeit az új civilizációba? Feltehetőleg egy se.

Ez a civilizációs farkasvakság végzetes betegség, gyógyíthatatlan, és valójában ez a nagy háborúk kirobbantója.