|
 2016.09.02.
Szesztay Ádám: Nagyon aggasztóak a
demográfiai folyamatok
Szesztay Ádám főkonzul
2016. augusztus 31-én befejezte szlovákiai küldetését. Több
mint másfél évig dolgozott Magyarország Kassai Főkonzulátusának
konzuli kerületében. Ősztől hazatér. Ennek kapcsán beszélgettünk
vele felvidéki tapasztalatairól, az itt eltöltött időről,
eredményekről, és a felvidéki magyarság megmaradásának
lehetőségeiről.
2016. augusztus 31-vel befejezi főkonzuli küldetését.
Miért? Mi lesz a további feladata?
A közigazgatási államtitkár úr arról tájékoztatott,
hogy hazatérésem célja létrehozni a Külgazdasági és Külügyminisztérium
korábban megszüntetett Stratégiai Tervezési Főosztályának
utódját, Tervező-Elemző Főosztály néven. Ennek leszek a
vezetője. A tervező-elemző munka egy minisztériumban arról szól,
hogy az ezzel foglalkozó személyek számon tartják a minisztérium
vezetésének, illetve a kormánynak az adott szakterületre
vonatkozó stratégiáját, tehát esetünkben a magyar külpolitikai
stratégiát, illetve azt vizsgálják, hogy a világban zajló
folyamatok hogyan befolyásolják az adott stratégia megvalósításának
a lehetőségét: akadályozzák-e vagy segítik. Ennek alapján
javaslatokat is tesznek a politikai vezetésnek
a lehetőségek kihasználására és a veszélyek elhárítására.
Az Ön előtt álló
feladathoz sikerült itt, a Felvidéken tapasztalatokat gyűjtenie?
Természetesen, aki stratégiával foglalkozik, annak a
gyakorlati tapasztalatok mindig nagyon fontosak. Az elmúlt egy és
háromnegyed évben a stratégiai igazgatás módszertana szerint
dolgoztunk a főkonzulátuson. A stratégiai igazgatás lényege,
hogy egy szervezetnek vannak céljai, és a szervezet minden résztvevője
elsősorban a célok eléréséért dolgozik. Tehát nemcsak reagálunk
a „bejövő” ügyekre, hanem megpróbáljuk céltudatosan alakítani
környezetünket: adott esetben Kelet- és Közép-Szlovákia
viszonylatában a magyar-magyar és magyar-szlovák viszonyt. Munkám
kezdetén a nyilvánosságnak is elmondtam, hogy milyen célokat követünk,
s bár kicsit hosszabb távra terveztünk, de azt hiszem, hogy időarányosan
nagyon sokat sikerült a céljaink megvalósítása terén elérni.
A három fő cél a gazdaság fejlesztése és azon belül különösen
a határ menti régiókban való munkahelyteremtésért tett erőfeszítés,
a magyar identitás őrzése és a magyar-szlovák párbeszéd előmozdítása
volt.
Milyen mértékben sikerült elérni ezt a három célt
ilyen rövid idő alatt?
Ha mindent megpróbálnék felsorolni, az lehet, hogy
meghaladná ennek az interjúnak a kereteit, de vegyünk néhány
példát. Sokan láthatták, hogy a határ menti térségek gazdasági
lehetőségének a munkahelyteremtő tőke irányába való
kommunikációja terén mennyi mindent sikerült tenni. Például
Gömörben a régió gazdasági lehetőségeinek a Gömör Expo
keretében való bemutatása volt a központi eleme a munkának.
Megvolt az ennek megfelelő folyamat Bodrogközben is: ott kezdeményezésünkre
elsősorban annak érdekében történtek lépések, hogy a
munkaerő kereslet és kínálat találjon egymásra, illetve
megfogalmazódjék a térség gazdasági jövőképe. Abaújban a
leendő autópálya gazdasági kihasználása alkotta munkánk vezérfonalát.
Ha a magyar identitásőrzéshez nyújtott segítségről
beszélünk, akkor az elmúlt évből egy modern Rákóczi-kultusz
megteremtéséért tett erőfeszítéseinket emelném ki. Idén
pedig az 1956-os évforduló állt munkánk középpontjában, ami
nagyon fontos misszió, hiszen a Felvidék mintha kimaradna az ´56-os
emlékezetből. Felhívásunkra három színmű készült 1956
felvidéki vonatkozásairól: a témával kapcsolatos drámapályázatunkra
három mű érkezett be, a rendelkezésre álló idő rövidsége
ellenére. A Thália Színház szervezésében ősszel felolvasó
színház formájában kerülnek bemutatásra a beérkezett
darabok.
Természetesen a magyar identitással szorosan összefügg a
másik két prioritás is, hiszen nem mindegy, hogy milyen gazdasági
teljesítményekre lehet büszke a magyarság, és az sem közömbös,
hogy az itteni többségi közvélemény milyen képet alkot rólunk:
minél inkább megbecsüli a magyarokat a szlovák többség, annál
jobb eséllyel marad meg a magyar közösség.
Ami a magyar-szlovák párbeszédet illeti, ennek is egyik
területe a gazdaság. Ebből kiemelkedett a múlt év őszén,
október 23. alkalmából megtartott fogadásunk, amely egy óriási
méretű, közös élelmiszer-termékbemutató volt. A
kelet-magyarországi és kelet-szlovákiai élelmiszertermeléssel,
vendéglátással, illetőleg élelmiszerforgalmazással foglalkozó
kis- és középvállalkozások közösen mutatták be, hogy a két
ország keleti végein rendkívül magas minőségű étkeket
tudnak előállítani, amellyel saját régiójukat és más térségeket
is képesek lennének élelmezni. Ennek során egymást is
megismerték, partnerre találtak egymásban. Az országgyűlés
jelenlévő alelnöke, Lezsák Sándor „gazdasági szabadságharcnak
nevezte azt”, amit ezen a rendezvényen látott.
A magyar-szlovák párbeszéd kapcsán beszélhetnék a
Magyar Kultúra és Magyar-Szlovák Együttműködés „Rákóczi-expressz
Hetének” más magyar-szlovák szakmai eseményeiről is. Meg
kell említenünk azokat a testvértelepülési kapcsolatokat is,
amelyek közreműködésünkkel jöttek létre itteni szlovák
lakosságú és magyarországi települések közt. Döbbenetes például,
hogy Bártfának nem volt korábban magyar testvérvárosa. Bártfa
mellett most már Szinna (Snina) és Felsővízköz (Svidnik) is
elkezdett magyarországi testvérkapcsolatokat építeni, és
Vinna község is erre készül. Sikerült már meglévő testvérkapcsolatokat
is dinamizálni. Kiemelkedő példája volt ennek Eperjes és Nyíregyháza
kapcsolatának az újraéledése.
A búcsúzkodásom során látom, hogy mennyire fontos üzeneteket
sikerült szlovák és ruszin barátainkhoz eljuttatni: sokan
jelzik a konzuli kerület északi részeiről is, hogy mennyire
nagyra értékelték törekvéseinket. Remélem, hogy a most elindított
folyamatoknak legalább egy része a jövőben „öngerjesztő”
módon fogja gyarapítani mind a magyar – magyar, mind a magyar
–szlovák kötődéseket. Összességében ez azt eredményezheti,
hogy a két nemzet fontosabbnak tartja majd egymást, és ennek köszönhetően
a felvidéki magyarság helyzete, életérzése kedvezőbb lesz,
mint amilyen korábban volt. S ha így lesz, az hozzá fog járulni
megmaradásához.
Miben látja a keleti végeken élő felvidéki magyarok
megmaradását?
Feleségem a kassai, augusztus 20-i ökumenikus ünnepi
istentisztelet után azt mondta, hogy amikor erről kapok kérdést,
akkor mindig túl sokat és túl bonyolultan beszélek, pedig világos
választ kaptunk rá a kassai magyar közösség lelki vezetőitől:
minél keresztényebb lesz ez a közösség, annál több az esélye
megmaradni. Ebben nagyon sok igazság van, hiszen a hit az identitás
része: ha az Istennel való kapcsolat magabiztossá teszi az
emberek személyes identitását, akkor a közösségi, a nemzeti
identitásukat szintúgy.
Mindamellett a hit nem alternatívája annak, hogy racionálisan
is elemezzük a világban zajló folyamatokat. Összességében úgy
látom, hogy a demográfiai folyamatok nagyon aggasztóak. Amióta
a felvidéki magyarság helyzetével foglalkozom, azaz nemcsak főkonzulságom
alatt, hanem mintegy három évtizede, szemünk láttára tűntek
el magyar közösségek, magyar jellegű települések.
Komoly veszélyt látok abban is, hogy a mezőgazdasági
termelés tekintélye megtört. Nagyon sokan hagynak fel ezzel a
tevékenységgel, és ez a falvakról való elvándorlást, a
magyar falvak elnéptelenedését jelenti, ami könnyen az egész
közösség számára a vég kezdete lehet. Ugyanakkor a mérlegnek
van egy másik serpenyője is. Számos kellemes meglepetést
szerzett nekem ez idő alatt a felvidéki magyarság azzal, hogy
mennyi életerő, mennyi leleményesség, mennyi kezdeményezőkészség
van az emberekben, köztük fiatalokban. Láttam hogyan keresik a
megmaradás útjait. Jó pár esetben úgy, hogy semmiféle személyes
érdekük nem fűződik hozzá, hanem tisztán elhivatottságból
dolgoznak a közösség jövőjéért. Úgy látom, hogy ha ezek a
személyiségek és közösségek, akik nem csak elkötelezettek,
hanem tevékenyen és ésszerűen tudnak tenni a megmaradásért,
jó stratégia mentén tudnak összefogni egymással és
Magyarországgal, és együtt jól tudnak reagálni a világ változásaira
– beleértve Szlovákia és a szlovák társadalom változásait
is -, folyamatosan képesek megújulni, észre tudják venni az
olyan új lehetőségeket, amelyek korábban nem voltak, miközben
teljes racionalitással tudják látni a veszélyeket is, akkor
bizony van lehetőség rá, hogy olyan módon forduljanak meg a
folyamatok, amilyet innen, a mai világunk ugarából nézve el
sem tudunk képzelni.
(felvidek.ma)
|
