vissza a főoldalra

 2016.09.02. 

Puritán térben minőségi előadásokat

Új igazgató a beregszászi magyar színház élén

Kacsur András színművész lett a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház új vezetője. Kinevezéséről július 29-én döntöttek Ungváron. A frissen kinevezett direktor örömmel számolt be terveiről, de nem kendőzte el a nehézségeket sem, és kijelentette: nem szeretném, ha egy politikus, vagy párt kisajátítaná színházunkat. Meg kell őriznünk függetlenségünket, mert a színház nem egy ukrajnai párt fiókintézménye, hanem a nézőkért van.

 Szerkesztőségünk nevében gratulálok kinevezéséhez! Ketten pályáztak a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatói posztjára. Bíztatta valaki, hogy próbálkozzon meg a direktorsággal?

 –Köszönöm a gratulációt! Konkrét felkérését kaptam. A pályázat leadásának határideje előtt 4-5 nappal hívtak fel, azzal, hogy sürget az idő, és én leszek a legalkalmasabb a poszt betöltésére. Az is tény, hogy évek óta a társulat több tagja érzi, hogy szükséges a változás, lépni kéne valamilyen irányban, de nem tudtuk pontosan megfogalmazni magunknak az irányt. Eddigi igazgatónk elérte a nyugdíjkorhatárt, és a törvény szerint nem pályázhatott újra. Így a véletlenek egybeeséséről is beszélhetünk. Talán nem is volt időm végiggondolnom, hogy mire vállalkozom, de most már azt érzem, hogy törvényes lehetőségem nyílik régen dédelgetett álmaim megvalósításaira. Természetesen ez egy óriási felelősség, és tudtában vagyok annak, hogy nem minden vágyam abban a formában valósul majd meg, ahogy elképzeltem. Hiszen eddig beosztott voltam, és kritizálni mindig sokkal egyszerűbb. Az adódó problémákat orvosolnom kell, hiszen Ukrajna egyetlen magyar nyelvű hivatásos színházának, a kárpátaljai 150 ezres magyarság egyetlen ilyen formátumú kulturális intézményének fenn kell maradnia. Azt szeretnénk elérni kollegáimmal, hogy ez a színház minőségében is megújuljon, jobbá váljon.

 Jelenleg milyen feladatokat kell megoldania?

 –Nagyon sok a tennivalónk. Társulatunk zöme középkorú művészekből áll, ezért szükséges a vérfrissítés, a fiatalítás. Ez új irányt szabna, hiszen eddig nagyjából egykorú kollegák dolgoztak a színpadon. Reményeink szerint csatlakozik hozzánk néhány tehetséges fiatal. Idővel útnak indítanánk őket a diploma megszerzéséért. Azt pedig majd meglátjuk, hogy kik azok, akik tanulmányaik befejezése után vissza is térnek. Hiszen valószínűleg lesznek, akik a jobb élet, magasabb fizetés reményében nem maradnak nálunk. Másrészt azt érzem, hogy kissé elsekélyesedett a repertoár, ezért azt bővíteni kéne. Színészeink kissé megfáradtak; talán közhelyszerű a kijelentés, de meglehetősen küzdelmes az élete egy határon túli, kisebbségben élő színésznek – különösen Kárpátalján. Lelkesedésre már sajnos nem tudunk építeni, ezért az elhivatottságot kéne megerősíteni, jövőképet felvázolni, és közösen elindulni ezen az úton.

 Kire gondoljunk, amikor azt mondta, konkrét felkérést kapott? Politikusra, a társulat „szóvivőjére”?

 –A kollegák nem igazán forszírozták, hogy pályázzák, hiszen 18 év közös munka, a tájolásokra való utazások során kiismertek engem. Ismerik elveimet is. Nem sokan bíztattak, igazából én éreztem időről időre indíttatást magamban. Egy fontos közéleti személyiség hívott fel telefonon, és ő bíztatott, vett rá engem, hogy pályázzak. Olyan emberről beszélek, aki elismert a szakmában, és ezért nemhogy jogom, de lehetőségem sincs megkérdőjelezni azt, hogy ő ezt mennyire gondolta át. Ezért a kényelmi szempontokat háttérbe szorítottam, és megpályáztam az igazgatói posztot.

 A kárpátaljai magyar színház említésekor még sokan Vidnyánszky Attila nevére gondolnak. Megmarad a munkakapcsolat a magyarországi Nemzeti Színház főigazgatójával?

 –Feltétlenül.

 Most már rákérdezek! Ő volt az az eddig meg nem nevezett közéleti személyiség, aki bátorította?

 –Ő is bíztatott. Ő volt a beregszászi teátrum alapító főrendezője. Nyilván nagyon sok új hatás érte, hiszen azóta a debreceni színház főrendezője, és kényszerűségből egy ideig igazgatója volt, s remekül végezte munkáját. Most a Nemzeti Színház főigazgatója és a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettese, aki számos elfoglaltsága mellett még mindig odafigyel munkáinkra. Neki köszönhetően több vendégjátékunk volt, ezeket a meghívásokat ő szervezte, s az előadásokat is ő rendezte. Arról biztosított, hogy ha kell, naponta ellát szakmai tanácsokkal, és lehetőségei szerint segíti a beregszászi színház működését.

 Jól értettem, hogy a társulat nem szerette volna, hogy ön legyen az igazgató?

 –Az alapgond, hogy az elmúlt években nem volt a színháznak olyan vezetője, aki irányt szab, követel, akinek odafigyelnek a véleményére, aki esetleg megfedi azokat, akik túl sokat lazítanának. Ezért a társulat tagjai többet lazítottak a kelleténél, és a könnyebbik oldaláról közelítették meg a feladatokat. Tehát kellene egy igazi vezető, aki irányt mutat, rendet, fegyelmet tart. Nem diktátor, hanem olyan, mint egy családfő. Már Peter Brook angol színházi és filmrendező, a kortárs színházművészet egyik legnagyobb alakja megírta, hogy bármilyen közösség záros határidőn belül képtelen eredményt produkálni vezető nélkül. Eddig sortársak voltunka a kollegákkal, ugyanazt az igát nyögtem, amit ők, és nem biztos, hogy mindig szerencsés a sortársak közül kiemelni valakit, s a többiek fölé helyezni. A társulat tagjai attól félnek, hogy nem leszek nyitott a kompromisszumokra, nem fogadom el a színészek javaslatát. Holott az ésszerű kompromisszumokra nyitott vagyok. Most mindenki tiszta lappal indul, hiszen újra fel kell építenünk az intézmény működési kereteit, ami nagyon nagy és időigényes feladat. Már a mi kezünkben van a saját sorsunk, és ha felelősségteljesen állunk a feladatok elé, akkor közösen szép sikereket érhetünk el.

 A színházak nem naptári évek, hanem évadok szerint működnek. A 2015/2016-os műsortervet az előző vezetés határozta meg. Ezen változtat szeptembertől?

 –A beregszászi kissé másként működik, mint a legtöbb repertoár színház. Nálunk nincs évi 8-10 bemutató, ritkaságszámba megy, amikor három. Nem évadonként változtatjuk a műsorunkat, hanem, ha elkészült egy jó előadás, azt műsoron tartjuk. Ilyen például Örkény István Tótékja, ami immár tizenkét esztendeje változatlanul népszerű, és mindig teltházas előadás. Tehát az elmúlt évad műsortervét nem változtatom meg, hanem az előadásokat továbbra is műsoron tartom. Amennyiben meghívás érkezik, igény van rá, akkor elővesszük és felújítjuk az akár másfél éve nem játszott előadásunkat. Azt is tudni kell, hogy néhány színészkollegánkat máshová sodort az élet, például Budapestre, s velük elég nehéz leegyeztetni egy előadást. Ezért sürgető feladat, hogy olyan saját előadásaink készüljenek, melyeket tőlük függetlenül is tudunk játszani. Ez sem megy egyik napról a másikra, hiszen új színészeket, rendezőket kell hívnunk, mert nincs a színháznak rendezője. A díszletkészítés lehetőségét is meg kell oldani. Úgy érzem, ezért kissé nehéz időszak köszönt ránk, de a cél, hogy aktív, jól működő, színvonalas színházat építsünk, és azt felmutassuk a világ felé.

 És a kárpátaljaiak felé. Milyen darabokra vágyik a helyi magyarság? Szórakoztatókra, vagy inkább a művészszínházakban játszottakra?

 –Ebben a tekintetben elkényeztetett helyzetben vagyunk, mert a kárpátaljai közönség nyitott és hálás, bármilyen darab is készül nálunk. A színháznak nem feltétlenül a nézők kiszolgálására kell törekednie, hanem az elsődleges szempont a közönség vezetése, vagy nevelése - természetesen közvetett módón. Így a néző annak örül majd, amire rászoktatjuk. Ha drámai műfajt kap, vagy abszurdot, lehet, elsőre nehezen érti meg, de valószínűleg két év múlva ezt fogja igényelni. Az a színházi iskola, ami lapján dolgozunk, elvárja a nézőtől a gondolkodást is, a történet követését. Tehát nem feltétlenül jelent egyet a kikapcsolódással a színház. Az elmúlt időszakban könnyedebb darabok kerültek színpadra, például a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, vagy a Lila ákác. Ezeket teltházzal játsszuk, de a célom, hogy ne váljon egysíkúvá a műsor. Ezért szeretnék többek közt Csehovtól, Mrozektől is színre vinni darabokat.

 Hogyan érinti a társulatot az ukrajnai háborús konfliktus?

 –Két és fél éve kezdődött el ez a borzalom, s akkor éppen mi egy rendkívül dinamikus darabon dolgoztunk. A főpróbahéten értesültünk a harcokról. Tanácstalanul álltunk a színpadon, hogy mi legyen, meg tudjuk-e tartani hat nap múlva a bemutatót. A háború sorozásokkal is jár, ezért a társulat férfi tagjai megrémültek. De csak azért is megtartottuk a bemutatót. Ezután figyeltük, hogy mikor kezdődik a következő sorozási hullám, ami bennünket is érinthet, hiszen Ukrajna vezetői nincsenek tekintettel arra, hogy pontosan kiket is hívnak be katonai szolgálatra. Hála Istennek nem történt eddig nagyobb baj. Most kissé nyugodtabb a helyzet, de ebben az országban semmire sincs garancia.

 Bizonyára önök sem tudnak csupán a jegyárakból megélni. Az ukrán állam a gazdasági nehézségek ellenére is finanszírozza a színház működését, vagy ez a feladat a városra hárul?

 –Néhány éve már nem a város, hanem a megyei kulturális osztály utalja a fizetésünket, ami azért jó, mert kiszámíthatóvá vált az az összeg, amihez hozzá tudunk jutni, illetve pontosan megérkezik. Korábban előfordult, hogy két hét, másfél hónapos késéssel kaptunk kézhez fizetésünket. Persze a jelenlegi fizetésünk sem hatalmas összeg, és év végére nekünk kell saját forrásból kipótolni a színészek és a színház dolgozóinak a bérét. Ezt eddig pályázatoknak és alapítványoknak köszönhetően sikerült kigazdálkodnunk. Most, hogy megtörtént az átadás-átvétel, látom, újra kell fogalmaznom a színház gazdasági politikáját, s megteszek mindent, hogy biztosítsam az intézmény – ami sokkal többre hivatott – működéséhez az anyagi hátteret.

 A tavalyi ukrajnai önkormányzati választásokon a beregszászi UMDSZ-KMKSZ magyar közös lista képviselőjelöltje volt. Így könnyebben megtalálja a hangot a megyei önkormányzat vezetőségével?

 –Járási szinten voltam jelölt, három szavazat híján nem választottak meg…Most ismerkedem a megyei kulturális osztály vezetőivel, eddig nem került sor konkrétabb párbeszédre. Azt látom, nagyon kedvesek, szépeket ígérnek, de igazából túl sokat nem tudnak segíteni. Az ukrán állam pedig eddig sem, vagy minimálisan járult hozzá színházunk működéséhez –tartok tőle ez így lesz a jövőben is. A város vezetőségével is fel kell vennem újból a kapcsolatot. Azt viszont nem szeretném, hogy egy politikus, vagy párt kisajátítsa a színházat. Meg kell őriznünk függetlenségünket, mert a színház nem egy ukrajnai párt fiókintézménye, hanem a nézőkért van.

 Gondolom a színpadtechnika állapota is meghatározza, hogy nézőkért lévő színház milyen előadásokat játsszon.

 –Nem egy klasszikus színházépületben, hanem a hajdani Oroszlán Szálló bálterméből átalakított színházteremben játsszunk. Ez azt jelenti, hogy nincs süllyesztőnk, színpadi emelőnk, és sok egyéb színpadtechnikai elemnek híján vagyunk. Természetesen szükséges a hang-és a fénytechnikát fejlesztenünk. Ezért mi ebben a puritán térben akarunk nívós, minőségi előadásokat létrehozni.

Medveczky Attila