vissza a főoldalra

 2016.09.02. 

Märle Tamás: Újra nagy és boldog

Ez a nyár más volt, mint a jó pár ezt megelőző. Júniusban óriási láng gyulladt a szívekben, és ez a láng újból felkapott az előző két hétben. Ennek egyik különös jelére hétfőn lettem figyelmes, amikor észrevettem, hogy a fodrásznő egyszerre háromféle piros-fehér-zöld karkötőt viselt, pedig az elmúlt tíz évben biztosan nem láttam egy nemzeti jelképet sem a fodrászatban, de még szóba se kerültek efféle témák. Hogyan jutottunk el idáig?

Élesen emlékszünk még mindannyian a labdarúgó Európa-bajnokság okozta eufóriára, amikor Dzsudzsák Balázs szavai szerint 15 millió magyar küzdött a pályán, melynek eredménye a boldogság, a büszkeség és az egység szavakkal írható le. Most pedig ez a 15 millió ember ismét együtt örülhetett Hosszú Katinka, Kozák Danuta és a többiek páratlan sikere láttán.

Bátran állíthatjuk, hogy ez a fogyatkozó lélekszámú és megcsonkított ország, mindent egybevetve, a legjobb teljesítményt érte el a nemzetek közötti vetélkedésben. A rangsorban csak a népességben és anyagi forrásokban hozzánk nem mérhető nagyhatalmak végeztek előttünk, mint az Egyesült Államok, Németország, Nagy-Britannia, Oroszország vagy Kína. Talán egyedül a 16 milliós Hollandiával mérhetjük össze magunkat, akik csak ezüstből szereztek többet. Azonban mögöttünk végzett a 200 milliós Brazília, a 46 milliós Spanyolország, a 75 milliós Törökország és 38 milliós lélekszámmal bíró lengyel barátaink is.

Hazánkat a környező országok közül csak Horvátország közelítette meg az éremtáblázaton 5 arannyal, a több mint négyszer akkora népességű Ukrajna csupán kettő, a 22 milliós Románia mindössze egy elsőséggel büszkélkedhet, Ausztria pedig összesen egy bronzérmet kapart össze.

Magyarország újra nagy és boldog lett, természetesen nem abban az értelemben. Az még várat magára. De ha valami fel tudja hevíteni a nemzeti érzést, a nemzeti büszkeséget a 21. században, akkor a sport mindenképpen. Ezért olyan örömteliek ezek az eredmények.

Kétszer két olyan hete volt a nyárnak, amikor egy kicsit mindenki megfeledkezhetett a gondjairól és egyszerűen csak büszke volt arra, hogy magyar. Köszönjük, hogy ezt átélhettük!