|
 2016.09.09.
„Egy nép azt mondta: elég volt” –
két kiállítás Kassán
A kassai Kaszárnya/Kultúrpark
Charlie nevű épületében pénteken, szeptember 2-án ünnepélyes
keretek között nyitottak meg két kiállítást. Az egyik 1945-től
kíséri végig a látogatót az 50-es évek közepéig, a másik
pedig dicső forradalmunk két boldog hetét mutatja be. Elsőként
a tizenöt éves gálszécsi származású Terézia Papaďáková
kápráztatta el a résztvevőket hegedűjátékával. Majd Kolár
Péter, a Csemadok Városi Választmányának elnöke köszöntötte
a vendégeket, többek között Bitay Levente konzult, Papp
Ferencet, Miskolc megyei jogú város kulturális főtanácsosát,
Somorjai Lehelt, a Magyar Nemzeti Levéltár BAZ Megyei Levéltárának
igazgatóját és Köteles Lászlót, a Csemadok Országos Választmányának
általános alelnökét.
Kolár bevezetőben
visszautalt Georg Telemann Fantáziájának elhangzott két tételére,
melyek egyike szomorú, a másik vidám. Így vagyunk 1956-tal is.
Szomorú események zajlottak akkor, de vidámak is lehetünk,
mert komoly eredményeket hoztak
Bitay emlékeztetett
rá, hogy 1956-tal kapcsolatban több rendezvény is zajlik majd
Kassán. Ez az első. A két kiállítás átfogó képet nyújt
Magyarország 1945 és 1956 közötti történetéről. ’56 nélkül
a magyar történelem másképp alakult volna, és az akkori eseményekben
a határon túli magyarok is részt vettek.
Somorjai megnyitójában elmondta, minden ember életében
akadnak tragikus pillanatok, percek, hónapok és évek. Ez a közösségek
vonatkozásában is igaz. De egész kontinenseket hosszú évtizedekre
csak a kommunizmus rákfenéje volt képes tragikus helyzetbe
juttatni. 1945-ben ez a „málenkij robottal” kezdődött, majd
Rákosiék nyomorba döntötték az országot. Tönkretették a
parasztságot, a kis- és nagyipart, az úri osztályt el kívánták
törölni. Tehát feje tetejére állították a társadalmat.
De akit a fejére állítanak, annak a fejébe szökik a vér!
Sztálin halála után mindenki változást várt, de az igazából
nem következett be. Az igazi változást 1956 októbere hozta el,
amikor nyilvánvalóvá vált, hogy elég volt ebből a rendszerből,
mely pillanatok alatt összeomlott. November 4-e nem a véget
jelentette, hanem megmutatta, ez a rendszer nem maradhat fenn. A Kádár-rendszer
idejében pislákolt egy lángocska, mely 1989-hez vezetett.
A kiállítás arra szolgál, hogy emlékeztessen a hősökre
és segítse elő, soha többé ne legyen egy nemzetnek sem
tragikus pillanata, perce, hónapja és éve – fejezte be
szavait a levéltárigazgató.
Köteles elmondta, a másik kiállítás arról szól, mi készítette
elő a forradalmat. A Gulag, melynek fogalmát Szolzsenyicin honosította
meg, százezreknek és millióknak tette tönkre az életét. Ezek
munka- és büntetőtáborok, meg börtönök voltak. Egész népcsoportokat,
osztályokat deportáltak.
1944. november 13-án Iván Petrov tábornok, a 4. Ukrán
Front parancsnoka Munkácson rendeletet bocsátott ki, melynek
alapján összegyűjtötték a magyarokat és a németeket.
Eleinte jelentkezniük kellett az embereknek, majd három napra
való élelmet kellett vinniük magukkal, mert „kis munkára”
kell menniük. Ez nagyobb vérveszteséget jelentett, mint a háború.
Csak egy adatot említett. Kisgéresből 162 embert hurcoltak el,
akik közül 101 nem tért haza. Ezért nevezték Feketefalunak.
Elsősorban Kárpátalján folytak elhurcolások, de a határok
nem jelentettek akadályt. Egészen a Szoroskőig gyűjtötték az
embereket, kizárólag németeket és magyarokat. A férfiakat 13
és 60 év között, a nőket 16 és 50 év között. Az első
napon azután mindenki rádöbbent a valóságra. Verések, éheztetés,
gyalogmenet… Kassán a szédria épületében gyűjtötték össze
a magyarokat. Ebben a városban ne Petrov szobra emlékeztessen
erre, hanem az áldozatok kapjanak méltó emlékművet!
Köteles örömét fejezte ki, hogy szép számban jelentek
meg pedagógusok a kiállításon, remélve, hogy a fiatalokkal
megismertethetik ezt a múltat. Ezek földijeink, elődeink
voltak, akiknek kijár a tisztelet! Végezetül Kolár közölte,
hogy a kiállítások szeptember 15-ig tekinthetők meg 11 és 18
óra között.
Az ’56-os kiállítás 15 tablóját övezi a világháborút
követő 10 év története
Járjuk körbe most a két tárlatot! Az első tárlat tablóin
feltárul az a tragédia, mely a magyarságot érte a háború végén
és utána. Egy panel a hadifogságba jutottak sorsát ismerteti
1944-ig, majd a „málenkij robotra” elhurcoltak kálváriája
következik, s a harc, mely kiszabadításukat óhajtotta. Szó
esik a kárpátaljai elhurcoltakról is, ugyanúgy, mint a
magyarokéról és németekéről Romániából. Helyet kap a
magyarországi németek elhurcolása, köztük olyanoké is, akik
egy szót sem tudtak németül, csak éppen német nevet viseltek.
Megismerjük a kényszermunkát, a politikai elítéltek sorsát
és a hazatért hadifoglyok, elítéltek és internáltak sorsát.
A „hazatérés” gyakorta internálással folytatódott. A
Szovjetunióba elhurcoltak számát 451-491 ezerre becsülik. Térképen
láthatjuk, hol mindenütt voltak magyar hadifoglyok.
A forradalom eseményeit
ismertető tárlat alcíme: Két hét szabadság. Megismerjük a
pesti srácokat, hogyan látták gyermekfejjel a forradalmat. Egy
tabló a kiváltó okokat szedi csokorba, egy másik október 23-át
ismerteti. Jönnek a harcok és a győzelem, majd megkezdődik a háború
Magyarország ellen. Számba veszik a budapesti fegyveres
csoportokat, a hősöket és halottakat, de a felelősök galériája
is ott látható. Bántóan sokan vannak. Egy korabeli felirat
foglalja össze a lényeget: Ruszkik haza! Az utolsó tabló a világméretű
visszhangot veszi számba. A szabad világ polgárai a forradalom
oldalán álltak, csak éppen kormányaik és politikusaik elárulták
az általuk hirdetett elveket… Nincs új a nap alatt.
(felvidek.ma)
|
