2016.09.16.

Nyitott kérdés

A migrációs válság, és a belpolitikai csatározások mellett már jó ideje háttérbe szorult a közbeszédben az ukrajnai konfliktus, és a kárpátaljai magyarok élete. Helyzetképünket kezdjük egy történelmi érdekességgel, vagyis egész pontosan mely államokhoz tartozott Kárpátalja a 20. század során? 1918-ig Monarchia; 1918 novemberétől decemberéig Magyar Köztársaság; Ruszka Krajna; Kőrösmezői Hucul Köztársaság 5 hónapig; Magyar Tanácsköztársaság 1918 márciusától 1919 áprilisáig; román megszállás; csehszlovák megszállás, majd 1920. június 4-től 1938. október 7-ig Csehszlovákia; ezután 3 hétig tartott a Csehek, Ukránok, Kárpát-oroszok Föderatív Köztársasága; majd Csehek, szlovákok, Kárpát-ukránok Föderatív Köztársasága; megalakult az önálló Kárpátukrán Köztársaság (1939. március 15-én összeült a szojm, elfogadták a zászlót, a köztársaság himnuszát, ám délutánra meg is szűnt, hiszen bevonultak a magyar honvédek); Magyar Királyság 1944-ig, hitleristák és nyilasok uralma 1944. márciustól októberig; Csehszlovák Köztársaság, Kárpáton túli Ukrajna; USZSZK mint a Szovjetunió része 1991. augusztus 23-ig; majd Ukrajna napjainkig és Isten a megmondhatója meddig.

Vagy Vlagyimir Putyin. Donyecket és Luganszkot biztosan bekebelezik, de ha az orosz gőzhenger megindul, akkor az először a Kárpátoknál áll meg szusszanni egyet. Arról nem beszélve, hogyha valóban létrejön az orosz–kínai–török–iráni szövetség. Végletekig eladósodott szomszédunk sorsa már rég nem a saját kezében van.

A 25 éve független Ukrajnának gyakorlatilag semmit nem köszönhetnek Kárpátalján az emberek, a gazdasági nehézségeken, a kilátástalanságon, a háborús áldozatokon és a jogsérelmeken kívül semmit nem kaptak ettől az országtól. Különösen igaz ez a nemzeti kisebbségekre. A legújabb adatok szerint az átlagfizetés 35 000 forintnak, az átlagnyugdíj 12 500 forintnak felel meg. A rezsinek többfokozatú emelését jelentették már be, egy jó ismerősöm már megvette a tűzifát a 2017–18-as télre, mivel most megengedheti magának, és ki tudja mi lesz jövőre.

Eközben a magyar kormány és a történelmi egyházak igen nagy energiát és pénzt fektetnek Kárpátaljába, az Ökumenikus Segélyszervezet például tanszercsomagokat vitt Beregszászba a minap. A magyar állam pedig hosszú ideje kiegészítő fizetést ad a kárpátaljai tanároknak, szakképzéseket indítanak be; jól látható érdek, hogy magyar értelmiséget és szakképzett munkaerőt neveljenek ki. Kérdés, hogy ebből aztán Magyarországnak vagy Kárpátaljának lesz haszna?

Bizonyos magyarországi adományokból azonban az ukránok is részesülnek, például 400 magyarul tanuló ukrán gyerek vehetett részt Erzsébet-táborban a Balaton partján. Érdekes kérdés, vajon hogyan csapódik le ezekben a fiatalokban és szüleikben mindez. Mit kaptunk a hazánktól, Ukrajnától, és mit kapunk Magyarországtól?

Jelenleg Magyarország a Kárpátokon belül harcos külpolitika helyett a külgazdaságra helyezi a hangsúlyt, amely különösen érződik a gazdaságilag térden álló Ukrajnával szemben. Hogy eközben mit tervez az orosz medve vagy éppen Lengyelország és Románia, az megjósolhatatlan. Egyelőre csak a folyamatokat látjuk, nyitott a kérdés, hogy mi lesz ennek a negyedszázados országnak a sorsa.

Märle Tamás