|
 2016.09.23.
A Kenneddyek kipusztítása
Az
Amerikai Egyesült Államok jelenleg folyó elnökválasztási
kampánya a világnak azt bizonyítja, hogy az ún. neokonok
befolyása milyen felmérhetetlenül nagy. És azt, hogy ez a mérhetetlenül
nagy befolyás mennyire ártalmas a világ minden normális, békére
vágyó polgára számára. A neokonoknak bárki jó, akár a
furcsán megöregedett Bill Clinton ugyancsak idős felesége is,
aki sem koránál, sem egészségi, sem erkölcsi állapotánál
fogva nem tekinthető ideális elnökjelöltnek. Úgy látszik,
olyan apróság a neokonokat nem zavarja, mint ami Clintonnéról
derült ki, hogy jelöltségéhez is csalással jutott és
nemzetbiztonságilag sem oké. Nekik elég, hogy híve egy sajátos
demokráciafelfogásnak, amely állítólagos szabadságjogokat pénzzel,
s ha kell, akkor pedig tűzzel, vassal, fegyverrel terjeszt.
Amerikát
a neokonzervatív* gondolkodás sajnálatos módon egy olyan
agresszor szerepébe hajszolta a század végére, melynek lételeme
az állandó háborúzás. Mert az egyébként felette képmutató
neokonoknak elfogadhatatlan egy kiegyezéspárti elnök, egy olyan
személy, aki a fő riválisokkal békét kötne a polgárok érdekében.
A nyugodt fejlődés érdekében. Egy jobb világ érdekében.
Mert kinek lenne abból kára, ha békét kötne Washington
mostani fő riválisaival, például a Putyin elnök vezette
Oroszországgal és Kínával.
Most
ennek a minden ízében tisztességtelen elnökválasztási kampánynak
a folyamán egyre több fogalmunk van róla, miért és kik is
likvidálhatták a Kennedyeket. A tényeket mégsem elegáns összeesküvésnek
minősíteni.
És
az történelmi tény, hogy John F. Kennedy az 1961-re kialakult
helyzet lehetséges következményét felmérve végül a
kompromisszumot választotta, s ezáltal vérontás nélkül véget
vetett a hidegháborús időszak egyik forró konfliktusának. Egyúttal
a Hruscsovval való megegyezésével kinyilvánította, hogy nem
hajlandó beleugrani egy, az egész emberiség pusztulásával
fenyegető esztelen háborúba. Kennedy az államok 35. elnöke
mindmáig több szempontból is kivételes személynek számít az
amerikai elnökök sorában. Abban az értelemben is, hogy római
katolikusként lett a fehér ház ura. És abban az értelemben
is, ami a családját illeti. Ír katolikus édesapja, Joseph
Kennedy kongresszusi küldött volt, aki fiát politikai pályán
akarta látni, ezért a Harvardon taníttatta. John Fitzgerald a háborúban
századosként szolgált a haditengerészet kötelékében a
Csendes-óceánon, ahol hősiességéért kitüntetésben is részesült.
Az apai támogatásnak is köszönhetően, az Egyesült Államok
legfiatalabban megválasztott elnöke lett 1961-ben. A jóképű,
megnyerő modorú, magabiztos Kennedy csinos feleségével
Jacqueline-nel az oldalán Amerika kedvencévé vált.
Kennedy
külpolitikusként is nagyon jó taktikusnak bizonyult, Bécsben
sikeres tárgyalásokat folytatott Hruscsovval, annak ellenére,
hogy közismerten antikommunista volt. Kennedy belátta, hogy
fegyveres úton nem, de békés úton meg lehet oldani a szovjet
ideológia jelentette problémát. Belpolitikája is eredményes
volt, emellett öccsét, Robert Kennedyt nevezte ki legfőbb ügyésznek
s a Kennedy testvérek háborút indítottak az országot behálózó
maffia és a szervezett bűnözés felszámolása érdekében.
1963.
november 22-én, a következő ciklus előkampánya során
Dallasban, az Elm Streeten haladó elnöki konvojban utazó
Kennedyt brutális módon meggyilkolták.
A
merénylet a mai napig nincs hivatalosan és megnyugtatóan feltárva,
bár szinte mindenki egyetért abban, hogy politikai gyilkosság történt.
A háborúpártiak követték el a képzett, felkészült, népszerű,
eredményes, kiegyezéspárti család legsikeresebb tagjával
szemben, aki az amerikai elnökségig vitte. Már Kennedy édesapja
Joseph Patrick is igen ambiciózus ember volt, huszonöt évesen a
legfiatalabb amerikai bankigazgató lett. Bankárként jó
kapcsolatokat épített a bostoni üzleti elit képviselőivel, de
jó viszonyt ápolt a főként munkásokból álló ügyfelekkel
is. Kapcsolatteremtő képessége gyorsan kamatozni kezdett, így
lett Massachusetts állam legnagyobb hajógyárának helyettes
igazgatója éppen akkor, amikor az Egyesült Államok belépett
az első világháborúba, Joseph Kennedy kapcsolatba került a
haditengerészeti minisztérium helyettes államtitkárával,
Franklin D. Roosevelttel.
Az
1932-es választásokon a demokrata Franklin D. Rooseveltet támogatta,
aki megválasztása után Kennedyt nevezte ki a tőzsdefelügyelet
elnökévé, majd a Tengerészeti Bizottság élére delegálta,
hogy fellendítse a kereskedelmi hajózást. Kennedy könyvet írt
Roosevelt újraválasztása érdekében, aki második ciklusa során,
1938-ban az Egyesült Államok londoni nagykövetének nevezte ki.
J. F. Kennedy édesapja ezzel politikai pályafutásának csúcsára
érkezett.
Diplomataként
is a megbékélést támogatta, s az otthonról kapott utasítások
ellenére többször tett kísérletet személyes találkozó
megszervezésére a Németországot vezető Hitlerrel. A második
világháború kitörése után látványosan Amerika semlegessége
mellett emelt szót. 1940-ben lemondásra kényszerítették.
Első
fia, ifjabb Joseph Kennedy a második világháborúban hősi halált
halt, de azt még megérte, hogy John Fitzgerald az Egyesült Államok
35. elnöke legyen, és végigszenvedte John és annak fivére,
Robert meggyilkolását. Joseph Kennedy 1969. november 18-án halt
meg, fiai közül csak a legkisebb, Edward élte túl. Szerencsétlen,
sajnálatra méltó az a nemzet, amely a katolikus Kennedyeket
elvesztette, s helyettük megkapta a neokonokat és a Clintonokat.
Akárhogy is, Amerika polgárai jobb sorsot érdemelnének, a világ
népeiről nem beszélve.
czyla
*A
neokonzervativizmus amerikai politikában való megjelenését a témát
kutatók a hatvanas évekre teszik a Wikipédia pedig megemlíti a
neokonzervatív gondolatnak a specifikusan zsidó intellektuális
gyökereit.
|
