|
 2017.02.03.
Család- és emberszeretete, istenhite ma
is példamutató
Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóra, a szegények orvosára
emlékeztek Felbáron
A fogcsikorgató
hideg ellenére zsúfolásig megtelt a felbári katolikus templom
tegnap délután, hogy a falu és a környék hívői újra –
mint már évek óta – leróják kegyeletüket Boldog Batthyány-Strattmann
László előtt. Az ünnepi főpapi szentmisén Őex. Dr. Székely
János esztergom-budapesti segédpüspök méltatta az ünnepelt
életútját.
Szentbeszédében
rámutatott, Batthyány-Strattmann Lászlónak nem volt könnyű
gyermekkora, ám hogy ennyire Istennek és embernek tetsző életet
élt, abban közrejátszott, hogy megtalálta élete asszonyát. A
segédpüspök meleg szavai átjárták a didergők szívét,
amikor arról beszélt, hogy nekünk is, ma is Jézusra van szükségünk,
hogy életünk ne váljon Holt-tengerré, hanem élettel teli
Genezáreti-tó legyen. A másokért való élet vállalására
buzdított és annak gyönyörűségeire mutatott rá. A szentmisét
követően megkoszorúzták az ünnepelt emléktábláját, majd
szeretetvendégséget tartottak a kultúrházban.
Míg a család el nem adta a birtokot, addig mindig visszajárt
Hogy ki is volt Batthyány-Strattmann László, aki egész
életét mások megsegítésének a szolgálatába állította és
hogyan kötődött Felbárhoz, ehhez a csallóközi falucskához,
arról Bugár Árpád egyházatya, aki a falu történetét is
kutatja, mesélt nekünk.
„Batthyány-Strattmann László emlékének felelevenítése
valójában 2000-ben kezdődött, amikor a tiszteletére egy emléktáblát
avattunk a templom falán. 2003-ban pedig, amikor boldoggá avatták,
néhányan elmentünk Rómába is. 2006-ban kaptuk meg az ereklyéit
és attól az időtől kezdve – mintegy zarándokhelyként –
minden évben január 22-én, vagy az ahhoz közeli vasárnapon,
ami a halála napja, megemlékezünk róla” – tudjuk meg a
falu múltjának ismerőjétől.
Miközben megtekintjük az emléktáblát, Bugár Árpád
mesélni kezdi Batthyány-Strattmann László felbári kötődéseit.
Kiderült, hogy az édesapja 1882-ben elvált és a második feleségével
megvette a faluban lévő kastélyt (ma már nincs meg). A
gyermekeit az apai nagyapa vette magához, de bírósági per
folytán az édesapa újra „visszaszerezte” őket és utána
valamennyit idehozta Felbárra.
„László 12 éves korától lakott itt, de nem egész évben,
hanem csak az iskolai szünetek alatt. Egyházi iskolába járt,
és csak a szünidőben jött haza. Édesapja halála után is
rendszeresen ellátogatott ide, nem volt haragban a mostohájával,
és tudomásunk van róla, hogy egy alkalommal vitt magával innen
egy cselédlányt is, akit meggyógyított. Míg a család el nem
adta a birtokot, addig mindig visszajárt. Amikor már orvos volt,
Köpcsényben, tehát Ausztriában élt, ahol kórházat épített,
amely ma is létezik. Nagybátyja halála után ő örökölte meg
Körmenden a nagy birtokot – 45 ezer hektárnyi földterületet
és a kastélyt. Ennek egy részét szintén berendezte kórháznak,
s abban az időben specializálódott a szemműtétekre. Mégpedig
azért, mert betegeskedett, és könnyebb munkát ajánlottak
neki. Főleg a szegény embereket gyógyította, ingyen, jobban
mondva, saját költségén. Jelleméről tesz tanúságot, hogy
amikor a körmendi birtok megöröklése után összehívta a
gyermekeit, azt mondta nekik, hogy ez a vagyon nem arra való,
hogy elherdálják, hanem azért van, hogy ezzel a vagyonnal segítsék
a rászoruló embereket” – mutatott rá az ünnepelt emberi
nagyságára az egyházatya.
Felbár egyébként az egyedüli felvidéki helység, ahol
Batthyány-Strattmann László emlékét ápolják. A szegények
orvosának nevét pár éve az alapiskola is felvette, ahol külön
emlékszobát rendeztek be a tiszteletére.
Nemcsak nagyszerű ember, de szent is
Jankó Gábor, a falu plébánosa portálunknak nagy örömmel
mesélt arról, hogy Batthyány-Strattmann László emlékét
nemcsak a falubeliek, hanem a környék lakosai is őrzik, hiszen
minden évben szép számban érkeznek hívők a példás életű
orvos tiszteletére.
A szentté avatással kapcsolatosan is megkérdeztük,
hiszen a boldoggá avatása óta már 13 év telt el.
„Csodameghallgatásra volna szükség ahhoz, hogy azután
szentté avathassák. Tehát, ha valaki jelenti annak az egyházmegyének,
amelyik elindította a boldoggá avatási pert, hogy tud ilyen
csodáról, az előmozdítaná az ügyet. Ez Magyarországon a
Szombathelyi Egyházmegye, Ausztriában pedig az illetékes egyházmegye,
ahol el van temetve. Tudjuk, hogy Batthyány-Strattmann László
keze által sok ember visszanyerte az egészségét, itt, Felbáron
is. A csodameghallgatásra olyan esetet kell „vinni”, ahol halálos
betegségből gyógyult ki valaki. Vagyis olyan esetet kell
prezentálni, ahol az orvostudomány már nem tudott mit tenni,
csak a csoda segíthetett és abban Batthyány-Strattmann László
közreműködését kérték. A szentté avatási folyamat, ezen
ok miatt, még sokáig elhúzódhat” – tudjuk meg a lelki atyától,
aki szerint míg ez megtörténik, addig az a kötelességünk,
hogy imádkozzunk érte, emlékezzünk rá, mint példás férjre,
családapára és rendkívüli orvosra is.
„Hatalmas nagy szíve volt, vagyona jó részét szétosztotta,
a betegeit ingyen ellátta gyógyszerekkel, ingyen gyógyított. Sőt,
a szegényeket előnyben részesítette az ellátáskor. Tudni
kell róla azt is, hogy bár vagyonos ember volt, a pénzét sosem
szórta két kézzel. Amikor a gyermekeinek születés- vagy névnapja
volt, sokszor nem drága ajándékokat adott nekik, hanem mondjuk,
egy saját kézzel faragott játékot. Családapaként a
gyermekeit erényességre nevelte. A vallási lelkületet nagyon
korán sikerült beleplántálnia gyermekeibe is. A napi közös
imádság náluk állandó volt, közös szentmisén vettek részt
minden nap, s a szentáldozás is erőforrás volt a számára. Az
édesanyjától tanulta a vallásos lelkületet, de felesége is
nagy hatással volt rá, aki szintén buzgó hívő volt” –
mondja Jankó Gábor, aki szerint Batthyány-Strattmann László
személyében nemcsak egy nagyszerű embert ismerhetünk meg,
hanem egy szentet is.
(felvidek.ma)
|
