|
 2017.02.10.
Stratégia készül
a Kolozs megyei magyar oktatás számára
Az osztályok számának csökkenése leginkább a kolozsvári
iskolákat érinti
Szakemberek bevonásával,
az egyházak, az RMDSZ és a tanfelügyelők segítségével testületet
hoznak létre, amely stratégiát dolgoz ki annak biztosítására,
hogy az elkövetkező öt-hat évben minden magyar gyermek
anyanyelvű oktatásban részesülhessen Kolozs megyében – hívta
fel lapunk figyelmét Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei
Szervezetének elnöke, országgyűlési képviselő, aki arról
is szólt, hogy kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti
szakoktatás mellett.
Mi az oka annak, hogy megközelítőleg 100 gyerekkel van
kevesebb a 4. és a 8. osztályokban Kolozs megyében? Asszimiláció,
kivándorlás?
– Elsősorban a gyermekvállalási kedvvel van gond, és
ezek olyan demográfiai folyamatok, melyek régebbről
tapasztalhatóak. Igaz, még mindig beszélhetünk kivándorlásról,
de Kolozsvárról, Kolozs megyéből ez nem számottevő. Tudtuk már
néhány éve, hogy a 2017–2018-as tanévben visszaesés várható.
Jövőre viszont növekedéssel számolunk, ez azt jelenti, hogy
„csak” 60 gyerekkel tanulnak majd kevesebben az említett osztályokban.
Tehát demográfiai hullámról beszélhetünk, s mivel Kolozsváron
a 9. osztályból most kettőt meg kell szüntetni az alacsony
gyermeklétszám miatt, remélem, a következő tanévben legalább
egyet újraindítunk. Volt már erre példa: tavaly nem indult Désen
kilencedik osztály, mert nem volt meg a megfelelő gyereklétszám,
idén szeptembertől, szerencsére 21 diákkal beindul az osztály.
Kolozsváron,
vagy vidéken jobb a helyzet?
– A legnagyobb probléma Kolozsváron van, melynek belvárosában
öt magyar iskola működik, s ezek nagyon közel vannak egymáshoz.
Sajnos a kvótaalapú finanszírozás miatt megindult a verseny a
gyerekekért. A mostani állást tekintve vidéken a kisebb létszámú
iskolákban is indulnak ötödik osztályok és a zeneiskolában
is indul kevesebb létszámmal osztály, hiszen ezekre nincs más
alternatíva – erről állapodtunk meg a főtanfelügyelővel.
Kolozsváron viszont mind az 5., mind a 9. osztály tekintetében
felvetődtek problémák. A tanfelügyelőségen zajló tárgyalás
után találkoztunk a magyar iskolák igazgatóival. Azt kértem tőlük,
dolgozzanak ki egy kritériumrendszert, mert sem én, sem más
szubjektív alapon nem mutathat rá egy iskolára, hogy hol szüntessenek
meg osztályokat. A kérésem tehát az volt feléjük: egyezzenek
meg egymás között egy kritériumrendszerben, s az alapján
javasoljuk közösen, hogy hol legyen osztálycsökkentés. Nem
sikerült az intézményvezetőknek megegyezni, ami számomra eléggé
keserű tapasztalat volt. Ezért a döntés átkerült a fő-tanfelügyelőség
kezébe. Arra a következtetésre jutottam, hogy nem engedheti meg
magának a magyar közösség, hogy továbbra is „tűzoltó módszerekkel”
dolgozzon. Az elmúlt években pontszerűen, rövid idő alatt
kellett dönteni osztályok, gyerekek helyzetéről. Miután megtörténik
az idei beiskolázás, és láthatóak a számok – ez hamarosan
bekövetkezik –, kezdeményezem egy olyan testület létrehozását,
melynek tagjai szociológusok, akik ismerik a demográfiai mutatókat,
az iskolák és az egyházak – hiszen felekezeti oktatásról is
beszélhetünk – képviselői, a tanfelügyelők, és hogy
dolgozzuk ki középtávra, 5-6 évre, Kolozs megyére
vonatkoztatva a fenntartható oktatási stratégiát. Így megelőzhető,
hogy minden év elején azon kelljen izgulni, hogy melyik iskolában
szűnik meg osztály.
No de az iskolaigazgatók szerint az iskolákat nem lehet
egy egységes kritériumnak alávetni. S amint említette,
versenyeznek egymással. Nélkülük, hogyan dönthetnek?
– Nem akarunk nélkülük dönteni, de jó lenne megérteniük,
amit elmondtam nekik is, hogy már nem azt a kort éljük, mikor
mindenki csak a „saját kerítéséig lát el”. Amennyiben nem
alakul ki az intézmények közötti szolidaritás, akkor hosszú
távon komoly gondok lesznek az oktatásban nem csak térségükben,
hanem Erdély több megyéjében is. Ha az igazgatók nem tudnak
együttműködni, akkor átadják a hatóságok kezébe a döntést.
Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének
Kolozs megyei elnöke olyan törvénymódosítást javasol, amely
a pozitív diszkrimináció elvén a kisebbségi osztályok létszámát
alacsonyabb küszöbértékben határozná meg. Támogatja az
RMDSZ ezt a javaslatot?
– Természetesen támogatjuk a javaslatot, viszont azt el
kell fogadtatni a többi párttal is. Az RMDSZ a törvényhozásban
6%-os frakcióval rendelkezik, ezért a törvénymódosításhoz
politikai szövetségeseket kell keresnie. Jelenleg is létezik a
pozitív diszkrimináció elve, de nem etnikai, hanem területi
alapú. A kisebb településekre vonatkozik. Ezért is van gond a
nagyvárosokban, és leginkább Kolozsváron.
Maradjunk az oktatásnál: ötven kolozsvári magyar
civil szervezet fogalmazott meg közös állásfoglalást az Apáczai
Csere János Elméleti Gimnázium művészeti tagozatának védelmében
a Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére. Mi erről pártjuk
álláspontja?
– Az RMDSZ is kiáll a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti
szakoktatás mellett, amely szerintünk a legmagasabb színvonalon
biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek
fejlesztését. Mivel ez egy civil kezdeményezés, ezért nem írtuk
alá az állásfoglalást. Eddig mindent megtettünk a magunk részéről,
de sajnos sikertelenül. A képzőművészeti ötödik osztályt
tavaly tanév közben szüntették meg, mivel a szaktárca nem
adott írásbeli engedélyt működtetésére a szóbeli ígéret
ellenére. A romániai diszkrimináció ellenes tanácshoz
fordultak a szülők – jogászként segítettem a beadvány
megfogalmazásában –, mert kiderült, hogy a román művészeti
iskolákban viszont 16-os létszámmal jóváhagytak két ötödik
osztályt. Tehát ez az RMDSZ szerint is nyílt diszkrimináció a
magyar gyerekkel szemben.
Medveczky Attila
|
