2017.02.10.
Elegük lett a civileknek: újraindult az
utcanévtábla-gyártás Marosvásárhelyen
Megelégelték a
marosvásárhelyi városházának a kétnyelvű utcanévtáblák
ügyében tett folyamatos ígérgetéseit a nyelvi jogokért küzdő
civilek, akik néhány napja újraindították a kétnyelvű táblák
gyártását – számol be Szucher Ervin a kronika.ro-n. A Civil
Elkötelezettség Mozgalomból (Cemo) kilépett Károly Ferenc
elmondta: hiába különített el az önkormányzat tetemes összeget
a költségvetésben, úgy érzik, a hivatal időhúzásra játszik,
ezért saját maguk igyekeznek megoldást nyújtani.
A táblákat
naponta 9 és 19 óra között a Kétnyelvű utcanévtáblákért
Facebook-csoport oldaláról, illetve a civil aktivista Tompa Mihály
(Govora) utca 4. szám alatti lakásán lehet megrendelni. Károly
Ferenc rámutatott: két napja hirdették meg az akciót, és máris
szép számmal gyűlnek a rendelések. A táblák 20 lejbe kerülnek.
Az aktivista egyébként úgy véli: az, hogy a Civil Elkötelezettség
Mozgalom pereskedik a városházával egyrészt jó lépés, de
bonyolult és hosszadalmas. „Mi is és ők is egyfajta nyomásgyakorlást
folytatunk. Noha kiléptünk a szervezetből, messzemenően értékeljük
a munkájukat, de sajnos a mi türelmünk rég elfogyott, és nem
akarunk újból és újból a végtelen ködösítéseknek és ígérgetéseknek
felülni” – fogalmazott Károly Ferenc.
Nemrég egyébként az önkormányzat – a Cemo sokadik
felszólítására – azzal magyarázkodott, hogy 2016-ban több
mint ötszáz egynyelvű utcanévtáblát cseréltek kétnyelvűre.
Első hallásra a félezres szám valóban soknak tűnik, de ha
figyelembe vesszük, hogy csupán a város leghosszabb utcájában,
a Dózsa Györgyben legalább száz tábla került ki, kiderül,
hogy a hatóságok alig néhány utcában oldották meg a
helyzetet. Claudiu Maior, Dorin Florea polgármester tanácsadója
megkeresésünkre cáfolta, hogy a városháza nem szeretné
megoldani az ügyet, elmondása szerint a késlekedés a
sikertelen versenytárgyalásnak tudható be. Hozzátette: tavaly,
a helyhatósági választások előtt Brassai Zsombor akkori helyi
RMDSZ-elnök kérésére ő maga intézkedett jó pár utca kétnyelvűsítéséről.
Károly Ferenc egyetértett azzal, hogy az önkormányzat
hatáskörébe tartozó helyi rendőrségnek két évvel ezelőtt
sikerült megfélemlítenie azokat, akik táblákat akartak
rendelni, illetve szerelni házukra, mivel akkor 30 és 50 ezer
lej közötti bírságot helyeztek kilátásba. Noha a büntetés
elmaradt, akkor sokan levették magánházaikról a kétnyelvű
feliratot. Pedig jogerős ítéletében a Maros megyei törvényszék
is leszögezte, hogy nem számít reklámfeliratnak a kétnyelvű
utcanévtábla, azok felszerelése pedig nem ütközik törvénybe.
Kincses Előd, a táblaperekben jártas marosvásárhelyi ügyvéd
rámutatott: ha ennek ismeretében a rendőrfőnök újrakezdi a kétnyelvű
utcanévtáblák elleni harcát, nem úszhatja meg büntetőjogi
felelősségre vonás nélkül, hisz egyértelmű, hogy – az
indoklást idézve – inkompetens módon vagy rosszhiszeműen értelmezte
a törvényt. A fenyegetések ellenére a rendőrség az elmúlt két
évben senkit nem bírságolt meg azok közül, akik nem vették
le vagy időközben visszaszerelték a táblát. A jogász szerint
az ítélet alapján nyugodtan ki lehet függeszteni a kétnyelvű
feliratokat. A közigazgatási törvény azokon a településeken
írja elő a kétnyelvű feliratozást, amelyeken egy kisebbség
számaránya meghaladja a 20 százalékot, de nem rendelkezik külön
az utcanevekről.
Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta a
regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, amelyben
vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja.
A charta szakértői a legutóbbi, 2012-ben készített Románia-jelentésükben
kitértek arra, hogy a helyneveken nemcsak a településnevek értendők.
Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák
román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót, mint
ahogyan Dorin Florea polgármester próbálta kicselezni a jogszabályt,
az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén – írja a
kronika.ro.
Erdely.ma
|