vissza a főoldalra

 2017.02.24. 

Történelmi emlékezés és történelmi jövőépítés

Tizenöt éves az Aranycsapat Alapítvány

Tizenöt év már komoly távlat, nagy idő egy civil szerveződés életében. Mutatja annak létjogosultságát, egyben pedig arra is elegendő, hogy sikerüljön maradandót alkotni a tevékenységével. Az Aranycsapat Alapítvány, amely napjainkban ünnepli fennállása tizenötödik évfordulóját, minden értelemben büszke lehet a mögötte lévő másfél évtizedre. Küldetését folyamatosan teljesítve hatalmas munkát végez úgy a világ magyarságának összekovácsolásában, mint a korábbi sportemberek emlékének ápolásában.

Sportrovatunk vendége az Aranycsapat Alapítvány titkára, a Széchenyi Társaság elnökségi tagja, Dr. Kőrösi Mária egyetemi docens, aki alapítása óta tevékenyen részt vesz az alapítvány munkájában, és nemcsak a mögöttünk hagyott tizenöt évről, de a jövőbeni tervekről is örömmel mesélt lapunknak.

– Másfél évtizeddel ezelőtt milyen tervekkel hívták életre az Aranycsapat Alapítványt? Nem is elsősorban a sportszakmai, sokkal inkább a társadalmi tervekre, célokra gondolok.

– „De mindig, mindig gondoljunk reá!” kölcsönzöm rögtön válaszként Juhász Gyula Trianon című versének megrendítő záró sorát, amely e vers üzenetértékű alapja, s egyben erőt is adó élő, eleven emlékeztetője is az immár 15. éve folyamatosan fejlődő együttműködésnek: a Kű Lajos által megálmodott Aranycsapat Alapítványnak. A cél: a sporton keresztül szervezetten összefogni az egész Kárpát-medence magyarságát, s így egyesíteni az egész történelmi Magyarországot. Ez a határozott és lélekemelő feladat már 2002-ben markánsan körvonalazódott, s 2003. szeptember 19-én a híres, londoni 6:3 ötvenéves évfordulója előestéjén már részt vehettünk a Kárpát-medencei Összmagyar Diáklabdarúgó Bajnokság első gyermekmeccsén. Örök, megható emlék marad mindazok számára, akik jelen lehettek e központi megnyitó ünnepségen, Székelyudvarhelyen. A fogadtatásra, valamint a sikerre jellemző, hogy mindjárt, az első alkalommal 250(!) csapat nevezett be a bajnokságba, s csak a beregszászi járásból 16 iskola indult. Kű Lajos tervei alapján az első bajnokságok regionális szinten indultak, a cél az volt, hogy Erdély, Felvidék, Délvidék, Horvátország, Mura-vidék, Burgenland, térségeiből szerveződjenek csapatok (12–14, valamint 15–18 éves korosztályok), és mérjék össze tudásukat. Rögtön ki kell emelni, hogy már az első alkalomtól kezdve nem csupán a focira korlátozódott a verseny, hanem a történelmi és az irodalmi műveltség összemérésére is. Mint ahogy az is jellemző a kezdetekről fogva, hogy a versenykiírás értelmében minden magyar nyelvű, vagy részben magyar nyelvű iskola nevezhet. Megerősítésként: az összmagyar diákbajnokság nem irányul más nemzetek ellen, baráti kézfogást nyújt a Kárpát-medencében együtt élő népeknek. Az Aranycsapat Alapítvány nemes célja e módon is igazolja Juhász Gyula idézett versének hitvallását, hogy a maga módján és eszközeivel emlékezik és emlékeztet. Ezzel útjára indult egy egyedülálló kezdeményezés, amely mottójául azt választotta, hogy „Hittel, sporttal, kultúrával a nemzetért”. E törekvés feladatán túl kötelességének is tekinti, hogy az Aranycsapatról, s annak minden egyes tagjáról a jeles alkalmakkor méltóképpen megemlékezzen. A 2003-as esztendő azért is volt egyedi, mert éppen ezen esztendő november 25-én az „Évszázad mérkőzésének” 50. éves évfordulóján, közel 100 fő megjelenésével nem mindennapi megemlékezés jöhetett létre. A megemlékezésen is jelen volt Puskás Ferenc, Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Várhidi Pál is, akik meghatottan igazolták együttlétünk feledhetetlen perceit. Fájdalom és nagy veszteség, hogy közülük már senki nincs közöttünk.

– Tizenöt év igencsak hosszú idő, amely alatt számos jelentős esemény szervezője, részese volt az Aranycsapat Alapítvány, ezek közül jó néhányról itt, a Magyar Fórumban is hírt adtunk. Ön mint az alapítvány elkötelezett munkatársa és segítője, mely eseményeket, történéseket emelné ki leginkább?

– A másfél évtized összegzése során három eseményről mindenképpen szeretnék szót ejteni. Az első a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság első döntője, amelyre 2004. június 16–27. között került sor. Az eseményt ökumenikus istentisztelettel kezdtük és – akkor még mint az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke – Kiss-Rigó László a következő szavakkal mondott áldást: „Azt mondják, a futball egyszerű játék, nincs benne sok szabály. Az emberi történet pályáján is egyszerű szabályok uralkodnak. Régen tíz ilyet mondtak, ez volt a tízparancsolat. Majd jött egy tökéletes szövetségi kapitány: Jézus. Ő egyszerűsítette a szabályokat: szeresd Istent és szeresed embertársaidat. S amint a futballpályán is nélkülözhetetlen az összjáték, az élet pályáján sem kerülhető el, hogy ezt a két szabályt egymással szinkronba hozzuk.” A másik, számomra örökre emlékezetes esemény egy évvel később, Lepsényben zajlott le, ahol Dr. Hegedüs Lóránt református püspök, egyetemi tanár és Dózsa István római katolikus esperes közösen tartott istentiszteletet. Az ünnepségen Duray Miklós mondott ünnepi beszédet, kiemelve, hogy e rendezvény kiváló alkalom a magyarlakta nemzetrészek közelebb hozására, arra, hogy tudjanak egymásról a különálló magyar közösségek. Külön is kiemelendő, hogy – amint később sajnos kiderült – ekkor köszönthettük utoljára a pályán Puskás Ferencet, a világ legismertebb magyarját. Harmadikként még egy megható és nagyon fontos tettet emelnék ki: Kocsis Sándor hamvainak hazahozatalát és a Szent István Bazilika urnatemetőjébe történő elhelyezését. Ez 2012. szeptember 21-én valósulhatott meg, 33 évvel Kocka barcelonai halála után. Ennek révén az Aranycsapat összes tagja hazai földön nyugszik, ami lelkileg is nagyon fontos, hiszen az egyetemes magyar sporttörténet kimagasló alakjairól beszélünk. Reményik Sándor Golgota című verse hangzott el az újratemetéskor.

– Jól érzékelhető, hogy az alapítvány folyamatosan szélesítette tevékenységi területét, sport- és közéleti téren egyaránt. Ez tudatos volt mindvégig, vagy a véletlenek is szerepet játszottak ebben a folyamatban?

– Igen, így van, és mindenképpen kiemelendő, hogy tudatos dologról volt és van szó. Indokolt a jelen idő használata, hiszen ez a folyamat most is zajlik. Az Aranycsapat Alapítvány sportprogramja folyamatosan újabb és újabb sportágakkal bővült, mára már az asztaltenisz, a birkózás, a kézilabda és a sakk is része a programnak. Terjeszkedünk emellett földrajzilag is, hiszen jártunk és kapcsolatot építettünk ki Észak-Amerikában, Ausztráliában, Spanyolországban, sőt még Szudánban is. Vagyis a diaszpóra magyarsága is egyre inkább bekapcsolódik a rendezvényeinkbe, ily módon az „összmagyar” jelző, amelyet a bajnokság nevében alkalmazunk, szép lassan teljesen valóságos lesz. A közéleti értelemben meglévő tevékenységünk pedig némileg következménye is lett a munkánknak, hiszen bennünk is egyre inkább feltámadt annak az igénye, hogy a jelentős eseményekről, évfordulókról, aktualitásokról – programjaink alkalmával – külön is megemlékezzünk. A Kű Lajos által hatalmas elhivatottsággal és töretlen hittel végzett tevékenység, a soha nem könnyű szervezési feladatokkal is bővelkedő munka eredménye, hogy mára bizonyságot nyert: ez valóban egy soha véget nem érő történet, ahogyan egyébként Lajos ezt rendre ki is szokta emelni.

– Ismereteim szerint az Aranycsapat Alapítvány szervezésében a közelmúltban is lezajlott egy nagyszabású összejövetel.

– Valóban és a február 3-án tartott összejövetelünk különlegességét az adta, hogy egyszerre volt megemlékezés is és ünnepség is. Alapítványunk tagjai, valamint barátaink részvételével előbb a Szent István Bazilika elé mentünk, hogy együtt tisztelegjünk a hajdani Aranycsapat azon tagjai előtt, akik a Bazilika altemplomában nyugszanak, és emlékezzünk rájuk méltó módon. Tolcsvay Béla énekmondó énekelt, Sinkovits-Vitay András és Nemcsák Károly költeményt szavalt, és elénekeltük a Himnuszt is. Művészbarátaink – ahogyan máskor, úgy most is – különleges, az alkalomhoz illő versekkel, énekekkel készültek és adták meg ezzel az emlékezés méltóságát. Ez után a Főpolgármesteri Hivatal dísztermében folytatódott a megemlékezés, amelyen elsősorban Grosics Gyulára gondoltunk vissza, hiszen éppen 91 éves lenne, ha még köztünk volna. Kű Lajos az Aranycsapat Alapítvány elnöke – a rá olyannyira jellemző szenvedélyes előadásmódján – hitelesen, végtelen tisztelettel idézte fel az évszázad történelmi meccsét az angliai 6:3-at. Kű Lajos, e sportág gyakorlott és hiteles tudójaként, ismerőjeként emocionális érzékenységgel emlékezett. Mindig szenvedélyes, lelkes és lelkesítő előadásai, a labdarúgást méltató szavai üzenetek is: a magyar foci, s a Ferencváros futballistái törekedjenek győzelemre. A jeles vendégek, barátok jelenléte idézte azt az összhangot és összefogást, amely immár 15. éve körülveszi közösségünket. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a Fekete Párduc kisebbik lánya, Edina – aki maga is kétgyermekes családanya – férjével együtt eljött a megemlékezésünkre. A díszvacsora idejére már az ünnepség ideje is elérkezett, a nemrégiben 70. születésnapját ünneplő Tolcsvay Bélát, valamint a 69 éves kilencszeres világbajnok kenust, Wichmann Tamást köszöntöttük fel. Nagyszerűen éreztük magunkat, és miközben azzal a jól eső érzéssel gazdagodhattunk, hogy megidéztük legendás labdarúgóinkat, ismét kiderült, hogy milyen sokan érzik velünk együtt fontosnak ezeket a megemlékezéseket.

– Említette, hogy a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság mellett egyéb, az adott évhez köthető évfordulókról, jubileumokról is megemlékeznek. Idén is lesznek ilyen, egyéb jellegű megemlékezések is?

– Az idei esztendő is számos évfordulót tartogat, amelyekről valóban tervezzük, hogy a magunk módján mi is megemlékezünk. Kiemelt figyelmet kap természetesen az Aranycsapat kapitánya, Puskás Ferenc, aki idén lenne 90 éves. Emellett a Szent László Emlékévet emelném ki, hős és nagy lovagkirályunkra szeretnénk méltóképpen ráirányítani a figyelmet. Kerek évfordulója lesz a pozsonyi csatának is, amely a honfoglalás után kulcsfontosságú szerepet töltött be eleink Kárpát-medencei megmaradásában. Ezt már csak azért is megünnepeljük, mert büszkék lehetünk arra, hogy 10 évvel ezelőtt, még az előző kormány idején az 1100. évforduló alkalmával az állami ünnepség elmaradt, és mi voltunk az egyedüliek, akik jelentőségéhez mérten foglalkoztunk ezzel a korszakalkotó történelmi eseménnyel. A 19. század egyik legnagyobb magyar költője, Arany János születésének 200. évfordulója van idén, erről is mindenképpen tervezzük a megemlékezést. Szintén tervezzük megidézni a 90 évvel ezelőtt elhunyt Prohászka Ottokár püspök emlékét. A trianoni békediktátum minden esztendőben egyike az emlékezéseinknek, hiszen a határainkon túl élő magyar kisebbség helyzete szívügyünk, amit a diákbajnokság életre hívása is igazol. Az alapítvány számos további tervét magunk is érleljük, dolgozunk azon, hogy időben, s méltó módon tarthassuk meg a méltatásokat, hiszen az Aranycsapat Alapítvány továbbra is helyt kíván állni, és minél többet tenni, mégpedig mottójához hűen hittel, sporttal, kultúrával a nemzetért.