vissza a főoldalra

 2017.01.20. 

Összehangolt támadás a komáromi bencés közösség ellen

Nem egyházi ügyek megoldásáról, annak szándékáról van szó Nagyszombat részéről, hanem egyszerű és nagyon csúnya emberi kapzsiságról, vagyonszerzésről, minden jogi korlátot átlépve, pénzügyi lobbival a háttérben.

Lapunkban 2015. január 22-én írtunk először a komáromi bencés rend vagyon és jogfosztásáról. Dr. Szalay György kánonjogásztól a révkomáromi bencés rendház jogi képviselőjétől megtudtuk, hogy két év alatt sajnos nem sikerült jogilag rendezni a kialakult helyzetet. Nemcsak polgárjogi de egyházjogi vonalon is a komáromi bencések küzdenek jogaikért, hiszen még 2014 késő őszén a nagyszombati érsek, Ján Orosch dekrétumával megszüntette a komáromi Szent Benedek Rendet. A Nagyszombati Érsekség és a Szlovák Püspökkari Konferencia háttérdiplomáciája miatt ezt a döntést a Megszentelt Élet és Apostoli Társaság Kongregációja saját dekrétumával 2015. novemberében megerősítette.

 A kongregáció szerint nem teljesültek a Ján Sokol korábbi érsek által 1990. szeptember 12-én kiadott dekrétumban foglaltak. Ahelyett, hogy a bencés jelenlét megerősödött volna, és pasztorációs tevékenységet folytattak volna, a széthúzást erősítette a helyi egyházközségben – állítják. Valóban széthúzás tapasztalható?

 –A kérdést annyiban pontosítanám, hogy ezeket az állításokat nem a kongregáció mondta ki, hanem Ján Orosch érsek dekrétumában fogalmaztak így, teljesen ellentétesen az 1990-ben Ján Sokol érsek által megfogalmazottakkal, aki beleegyezően nyilatkozott az újonnan induló noviciátussal Komáromban. Nem kell tudományos összehasonlítást végezni ahhoz, hogy kimondhassuk, Ján Orosch „dekrétuma” tendenciózus és merőben ellentétes Ján Sokol nyilatkozatával. A komáromi bencések a pasztorációs tevékenységüket folyamatosan végezték addig, amíg a nemrég Komáromba helyezett Kiss Róbert, a nagyszombati érsek kinevezett püspöki helynöke kimondottan vissza nem utasította a bencés szerzetesek komáromi pasztorációját. Ezzel több száz éves bencés szerzetes komáromi tevékenysége szűnt meg. A bencés szerzetesek addig, amíg megoldható volt a bencés rendházban való lakás, addig ott tevékenykedtek, miután a felújítási munkálatok olyan szakaszba kerültek, hogy korlátozva voltak a higiéniai előfeltételek, a mindössze 56 km távolságú Pannonhalmáról látták el feladataikat 2012-től. Aki bármilyen széthúzást emleget, annak konkrétan meg kéne nevezni azt! Ez az „ellenségkép” csupán egyes személyek, egyházi vezetők „eszköztárából” való, hogy ezzel „bizonyítsák”, támasszák alá alattomos céljaikat! Nemhogy széthúzás nem volt tapasztalható a bencés szerzetesek és a helyi egyház képviselői között, hanem éppen az ellenkezője, a bencések hathatós anyagi támogatással is részt vettek a Szent András templom felújítási munkálataiban. A hívők, felekezetektől függetlenül látogatták, támogatták azokat a rendezvényeket, amelyeket a bencés szerzetesek égisze alatt az Adalbertínum Alapítvány szervezett a rendházban még akkor is, amikor az már veszélyes munkaterület volt a felújítási munkálatok miatt. Akkor, amikor kitudódtak Ján Orosch érsek és hivatalának jogtalan lépései a komáromi bencések ellen, több mint ötezer támogató aláírás gyűlt össze. Az aláírásokat olyan aktivisták gyűjtötték, akik nemcsak a római katolikus, hanem az evangélikus, református és zsidó felekezet tagjai, nemzetiségi hovatartozástól függetlenek, magyarok, szlovákok, csehek, cigányok, románok és németek. Komárom város polgármestere személyes levélben kérte a Szentatyát, hogy ne engedje megszüntetni a több száz éve Komáromban működő bencés rendet, a város képviselői testülete határozatban állt ki a bencés közösség megmaradásáért. Ezek után, aki széthúzásról beszél, nem mond igazat, ködösít. Nem megkerülve a kérdést, a „bencés jelenlét megerősödése” egy hosszú folyamat része. 1990-ben még éltek a „nagy öregek”, akik fokozatosan átadták lelküket a Teremtőnek. Mellettük a kilencvenes évek elején nyolc olyan szerzetes működött a komáromi bencések közösségében, akik mind szlovák állampolgárok voltak. Idővel voltak, akik nem vállalták a kötött közösségi élettel járó regulát és eltávoztak, voltak, akik más közösségbe tették át székhelyüket. Megmaradt egy szűk csoport, akiket tevékenységükben a pannonhalmi bencés pap-tanár közösség támogatott, támogat.

 2015. január 19-én a Megszentelt Élet és Apostoli Társaság Kongregációja a Pozsonyi Nunciatúrának címzett levelében megállapította, hogy a nagyszombati érsek Ján Orosch minden eddigi lépése a Komáromi Bencés Renddel szemben érvénytelen és felhívta arra, hogy tartózkodjon minden további jogtalan lépéstől. Hogyan lehetséges, hogy ugyanez a hivatal nyolc hónappal rá ezzel ellentétes döntést hozott?

 –Ez előtt a tény előtt sokaknak még ma is megakad a lélegzete és keresik, nem találják rá a választ. Mi, akik naponta szembesülünk evvel az idestova már két és fél éve folyó jelenséggel, számunkra a dolog világos, sőt roppant egyszerű. Eddig senkinek sem volt bátorsága erről nyíltan beszéli, aki meg beszélhetett volna, annak, sajnos ki kell mondani, hogy „szájkosarat” küldtek az örök városból. Az egész ügy hátterében az emberi kapzsiság, vagyon - és haszonszerzés, a mammon áll. Erre vezethető vissza az egész jogtalan eljárás tömkelege, személyekre, csoportokra lebontva, nevesítve. A történelem úgy rendezte, hogy az egyik legrégebbi és ebből kifolyólag az egyik legbefolyásosabb egyházi szervezet a régiónkban a Szent Benedek Rend és annak intézményei voltak. Soha nem koldultak, csupán dolgoztak és imádkoztak - „ORA ET LABORA” - és amiért megdolgoztak, azt a közjó, az oktatás és a nevelés céljaira fordították. Egyre gyarapodó földi javaikat nem mindenki nézte jó szemmel, mindig akadtak, akik meg akarták szerezni a keményen megdolgozott bencés tulajdont – így volt ez most is. Az 1989-es változások után a törvény adta lehetőségekkel élve a bencéseknek sikerült visszaszerezni történelmi ingatlanjaik nagy részét. Nem ment könnyen, mindenért keményen meg kellett küzdeni, történelmi okmányokkal alátámasztani. Ebben a törekvésükben voltak, akik önzetlenül segítettek, voltak, akik akadályokat görgettek a dolgok intézése elé, voltak, akik kivártak, mondván, majd ha minden meglesz, akkor majd jövünk. Ez utóbbi csoportba tartoztak azok az egyházi vezetők, hivatalok, akik az elmúlt 25 év alatt egyszer sem ajánlották fel segítségüket a történelmi bencés szerzetesi vagyon visszaszerzési folyamatba, sőt, már akkor elkezdték jellemtelen háttérmunkájukat. Itt tisztességesen meg kell jegyezni, hogy az összes posztkommunista ország közül Szlovákiában rendezték törvényileg az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. Voltak egyházi ingatlanok, amelyeket szinte a törvény megjelenésével visszaszolgáltattak jogos tulajdonosuknak, voltak, akiknek minden volt ingatlanukat pontos dokumentumokkal alá kellett támasztani – ez volt a komáromi bencések esete is. Itt jön a képbe az a csoport, amely a visszaszerzett történelmi ingatlanokat, termőföldet bérbe vették megművelésre. Ezekből a befolyt bérletekből kezdte fedezni a komáromi bencés közösség a működésükhöz szükséges eszközöket, a szinte már romos rendházuk fokozatos javítását. Tíz év után, amikor már elég erős volt a rend ahhoz, hogy saját ingatlanjain maga kezdjen gazdálkodni, azok, akiknek véget ért a bérleti szerződésük, egyszerűen nem tudtak beletörődni, hogy „megváljanak” az aranytojást tojó tyúktól. Mindent elkövettek, hogy megtarthassák azokat az ingatlanokat, amelyekből busás hasznot húztak. Mivel a bencéseknél nem értek célt, keresték – hiányos kánonjogi tudásuk vezérletével – az általános egyház képviselőit, akikkel meg is egyeztek, hogy ha segítenek megszerezni a történelmi bencés ingatlanokat, azoknak megműveléséből busásan juttatnak nekik is. Mindehhez megtalálták azokat a hivatali ügyintézőket, akik vezető beosztásukat kihasználva jogtalan lépésekkel megfosztották a komáromi bencéseket történelmi ingatlanuktól. Sajnos olyan nagy befolyással rendelkeztek, hogy az ügyészi határozatot is semmibe vették, amely kimondta, hogy olyan dokumentumok alapján, amely alapján követelték a kataszterben bejegyzéssel megváltoztatni a tulajdonost, nem lehetséges. Nagyon gyorsan lépték meg törvényellenes lépéseiket – kitöröltették a Kulturális Minisztériumban a komáromi bencéseket az egyházi jogi személyek névsorából, ezt követően az Adóhatóságoknál megszüntették statisztikai számukat, zárolták bankszámlájukat, stb. Természetesen mindezekről a bencések csak utólagosan szereztek tudomást. Amikor már a bíróságok és a hivatalok tényként vették tudomásul, hogy a komáromi bencések nem rendelkeznek statisztikai számmal, így a polgárjogi előírások szerint jogképtelenné váltak, és sorra adták vissza beadványainkat, utasították el kereseteinket. Arra a kérdésre, hogy „Hogyan lehetséges, hogy ugyanez a hivatal (CIVCSVA) nyolc hónappal rá ezzel ellentétes döntést hozott?” azt tudom mondani, hogy sajnos a bencés vezetés csak a Mindenható igazságosságában hitt, és nem hitte el, hogy fontos, de nem elég. Nem járt utána, hogy nyomatékot szerezzen igazának és hogy felhívja a vatikáni illetékesek figyelmét arra, hogy Nagyszombat mit sem törődve a januári levéllel, folytatja jogtalan vagyonszerzési lépéseit, amelyet az állami intézmények, jobb esetben tudatlanságból, kánonjogi ismeretek hiányában, hallgatólagosan tudomásul vettek. A nagyszombati érsek 2015. február 19-én levélben értesítette a szlovák kulturális minisztériumot, hogy ők nem szüntették meg a bencés rendet, csupán a tevékenységüket függesztették fel, amely ugyanúgy kánonjogilag törvényellenes, mivel egy egyházmegyei elöljáró nem tehet ilyet egy pápai alapítású szerzetesrenddel. Ugyanezen a napon a nagyszombati érsek, a pozsonyi nuncius és a kereszténydemokrata Ján Figeľ látogatást tesz Rómában az államtitkárságon, amellyel ugyan burkolva, de nyilvánosan belevonja a politikusokat is ebbe az ügybe. Az újonnan kinevezett vatikáni külügyminisztert Paul Richard Gallagher-t Pozsonyban fogadják, és titokban tárgyalnak, megegyeznek komáromi bencések ügyében ügyében. A Szlovák Püspökkari Konferencia „Ad limina” 2015. novemberi 13-ai tárgyalásukon végérvényesen elérik, hogy a komáromi bencés közösséget Vatikán megszüntesse. Itt kell megjegyezni, hogy a szlovák egyházi vezetésnek a közelmúltban két, kísértetiesen hasonló ügyet „sikerült” rendezni a Szentszék illetékes embereivel. Mindkét ügy hátterében pénzről, anyagiakról van szó. A „Bezák-ügyet” és a „bencéseket” ugyanazon forgatókönyv alapján rendezték és szinte ugyanazokkal az emberekkel, akik akkor is, most is „szentszéki védelmet” élveznek – a kérdés csak az, hogy meddig.

 A Magyar Bencés Kongregáció prézes apátja Dr. Várszegi Asztrik, 2015. január 29-én levelet kapott a kongregációtól, amelyben azt kérték tőle, hogy erősítse meg a komáromi bencés közösséget. Főapát úr mit tett a komáromi bencés rend megerősítése érdekében?

 –Sajnos, szinte már közhely, hogy bármilyen felsőbb vezetés – legyen az politikai, vagy egyházi – teljesen el van szakadva a realitásoktól. A Szentszék meghagyta a Magyar Bencés Kongregáció prézes apátjának, hogy erősítse meg a komáromi bencés közösséget, csupán azt nem mondta meg, hogy hogyan és főleg hogy kikkel. Köztudott, hogy egyre kevesebb fiatal vállalja a papi hivatást. A szerzetesi közösségben való élést még kevesebben. Nincs sem Rómában, Budapesten és Komáromban a „ruhafogason” több tíz – száz fiatal, szerzetes, aki a Szentszék felhívására, a főapát hívó szavára „betódulna” a komáromi bencés közösségbe. Sajnos, amikor a Komárom környékén élők látják, hogy egyházi elöljáróik nem a lelkieket helyezik előnybe, hanem az anyagiakat, akkor könnyen az egyház kritikusai lesznek. Akkor, amikor magas rangú egyházi vezető elfordítja a fejét, és úgy tesz, hogy nem tud a dolgokról, nehogy színt keljen vallania, mert esetleg az veszélyeztethetné önös ambícióit, ha egy püspök azt mondja, hogy „nem kell a híveknek mindenről tudnia”, ha azt az újságírót, aki foglalkozni „merészel” az egyház berkeiben történtekkel, szinte eretneknek kiállják ki, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy „kevés a szőlőben a munkás”. Dr. Várszegi Asztrik, a 2015.  január 29-én neki címzett levélnek tartalma alapján, újraszervezte a komáromi „sui iuris” bencés közösséget, kinevezte annak elöljáróját és többtagú pap-szerzetes bencés tanár vállalva a további pasztorációt Komáromban, az adott körülményekhez képest eleget tett a Szentszék felhívásának. Ezekről Várszegi Asztrik két levélben is tájékoztatta az államtitkárságot és a CIVCSVA-t. 2015. szeptember 15-ei leveleiben nyomatékosan jelezte a Szentszék felé, hogy érvényt akar szerezni a 2015. január 19-ei levélben foglaltaknak – választ rá nem kapott. Sajnos hiba volt nem személyesen felkeresni a Szentszéket és tárgyalni, bemutatni azokat a jogellenes lépéseknek a tömkelegét, amelyet Nagyszombat minden szemrebbenés nélkül folytatott és folytat 2015 tavasza illetve 2015. november 5. óta a komáromi bencésekkel szemben. Várszegi Asztrik végül az Szentszéki Államtitkárságon tett látogatásán 2015. november 23.-án, ahol az államtitkár Pietro Parolin személyesen tájékoztatja, hogy döntés született az államtitkárságon Komárom ügyében és utasították a CIVCSVA-t, hogy ennek értelmében az változtassa meg 2015. január 19-én kiadott utasítását és nem javasolják a főapátnak, hogy ez ellen a döntés ellen fellebbezést nyújtson be. Ezt a döntést, miután Várszegi Asztrik hazatért Rómából, a budapesti nunciuson keresztül is tudatták vele, aki berendelte a főapátot és szóban értesítette, hogy dekrétummal megszűnt a komáromi bencés közösség. Hivatalos, írásos formában ezt a döntést a mai napig nem kézbesítették sem Várszegi Asztriknak sem az önálló „sui iuris” státusszal rendelkező komáromi bencés elöljáróval. Dr. Várszegi Asztrik mint a Magyar Bencés Kongregáció prézese, megtárgyalva a főapáti tanáccsal, amelynek tagja a „sui iuris” státusszal rendelkező komáromi bencés provinciális is, a kánonok értelmében folyamodvánnyal fordult a CIVCSVA felé, hogy a kánonjog értelmében élni kíván jogai megsértésének felülvizsgálati kérelmével – mindez 2016 első hónapjaiban történt. Hivatalos választ egyik fél sem kapott a mai napig. Itt szükséges megjegyezni, hogy a pozsonyi nunciusnak, és a Ján Orosch érseknek címzett levelekre Várszegi Asztrik vagy egyáltalán nem, vagy teljesen kitérő válaszokat kap. Még azok a polgári kezdeményezés által megszerzett dokumentumok sem jutnak el az illetékes helyekre – lásd a komáromi polgármester személyes levelét és a városi testületnek a határozata a Szentatyához, a több mint ötezer támogató aláírás, mert az a bencés szerzetes, akit evvel megbíztak, „önkontrollt” végzett, mondván, hogy nemcsak komáromiak írták alá a támogatást. Szóval, őszintén szólva néha szinte „tébolyda” az egész, arról már nem is beszélve, hogy olyan hangok is megjelentek, hogy „nem szabad a bencéseknek magukra haragítani a vatikáni hivatalnokok egyik – másikát, mert lehet, hogy közülük kerül ki a következő pápa és akkor nem jó, hogy már rögtön haragudni fog ránk”. Mindaz, ami eddig megtörtént a komáromi bencés renddel, az nem egy pillanat műve. Ilyen „dolog” nem egy ember „műve”, hanem egy előre eltervezett, koordinált lépések sokasága. A háttérben felismerhetőek bizonyos titkosszolgálati módszerek, melybe a közszolgálatban dolgozók javaslatait, elképzeléseit olvasztották be. Természetesen bevontak ebbe egyházi magas rangú személyeket is, azok hivatalnokait. Mindig megtalálták, ha kellett politikai kapcsolataikon keresztül azokat az állami alkalmazottakat, aki vagy önkéntesen, vagy állásukat féltve részt vettek az „akcióban”. Sok minden szinte „tökéletesnek” bizonyult, csupán nem számoltak azzal, hogy vannak olyanok, akiket nem lehet megvenni, megfélemlíteni. Fellelhető ebben a tevékenységben, hogy gyors és nagy „vagyonszerzés” folyamatában, mint már annyiszor, tökéletes „bűntény” nem létezik. Polgárjogi eljárási hibák mellett kánonjogi hiányosságok tömkelege az, amely reményt ad arra, hogy belátható időn belül „megbukik” a nagy terv és nyilvánosságra kerülnek a tények. Az, hogy sikerült Nagyszombatnak először magára íratni 660 ha termőföldet, amelyet az ügyészség törvényellenesnek állapított meg, sikerült „várásra” kitörölni a komáromi bencés rendet az egyházi jogi személyek névsorából a kulturális minisztériumban, minden értesítés nélkül zároltatni a bencések bankszámláját mintegy 300 ezer EUR összeggel, az adóhivatali elektronikus kommunikáció megszüntetését, megszüntetni a bencés rend statisztikai számát, majd ezek birtokában értesíteni az összes bíróságot, állami hivatalt, hogy statisztikai szám /IČO/ hiányában polgárjogilag már nem létezünk, ezek mind megtörtént tények. Mindez az egyházi és állami intézmények bizonyos köreinek összehangolt munkájának az eredménye. A Nagyszombati Érsekség egész jogi osztálya, külsős jogi irodák dolgoztak ezen, szoros kapcsolatban egyeztetve a nunciatúrával is. Mint már említettem, kísértetiesen hasonlít ez az „akció” a Bezák-ügyre. Ott a hivatalban levő érsek rendet akart tenni a pénzügyekben, amelyeknek nem látott bele a hátterébe, itt meg szintén pénzről – pénzszerzésről van szó. Az, hogy kánonjogilag az érsekség olyan hibákat követett el ebben a folyamatban csak azt bizonyítja, hogy magának az egyháznak nincs felkészült kánonjogásza, illetve számukra ezen a téren biztosíték volt – akárcsak a Bezák-ügyben – a nunciatúra emberein keresztül a szentszéki kapcsolat. Másképpen nem magyarázható, hogy olyan „dokumentumokat” kreáltak, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a kánonjoggal. Megyéspüspök nem oszthat fel pápai alapítású szerzetesrendet, vagyonát nem sajátíthatja ki, nem állíthat valótlan dolgokat bizonyítható pasztorációs tevékenységek nem létezéséről, és még ha mindez netán igaz is lett volna, ahogy nem az, akkor a kánonjog értelmében a Szentszék 100 azaz száz év „tétlenség” után szüntethet meg egy szerzetes rendet. Kérdezi, hogy ezekhez a dolgokhoz, hogy viszonyult a Szentszék, milyen lépéseket tett? Addig, amíg csupán tények alapján döntött, reálisan látta és határozott 2015. január 19-ei levelében foglaltak alapján. Ezek után – Nagyszombat felismerve, hogy nem kis ministránsokkal van dolguk – beindították azt a Bezák-ügyet bonyolító gépezetet, amely „siker” koronázta tettüket. Abban sem, ebben sem nem kis pénzről van szó, nem beszélve arról, hogy egy esetleges vesztés után lelepleződne az egész hálózat. A legfelsőbb szlovákiai egyházi körök hazai állami háttértámogatással és a szentszéki kapcsolatokon keresztül egyértelmű „politikai döntést” hoztak a Szentszéki Államtitkársággal, amely azután utasította a Kongregációt, hogy változtassa meg korábbi döntését. A Kongregáció, szót fogadó hivatalként ezt meg is tette, csupán „döntése” minden jogi – kánonjogi alapot mellőz. Úgy látszik, hogy a Szentszék még most megengedhet magának ilyen politikai döntést is. Hogy mi volt evvel a céljuk bizonyos gazdasági háttércsoportoknak, egyházi köröknek, arról már említést tettem, de ezekről a nagyszombati érsekséghez közelálló elektronikus portálokon nyilatkozók el–el szólva magukat a nyilvánosságra is hozták, visszakereshetőek. Benne volt Trianon, 97 éves igazságharc, nemzeti alapon működő „bencés szerzetesi szláv konföderáció” létrehozásának szükségessége, stb. Mindenki számára világos, hogy a felsoroltakon túl, pénzszerzés áll a háttérben.

 Milyen jogi lépéseket tettek a komáromi bencések?

 –A komáromi bencések nemzetközi kánonszakértő intézetet kértek fel a kialakult helyzet elemzésére. A Brüni Kánonjogi Akadémia (AKP Brno) többoldalas elemző szakvéleményében egyértelműen kimondta, hogy Nagyszombatnak az ilyen fajta beavatkozása a bencés szerzetesi önállóságába teljesen jogellenes. Hasonló véleményen volt több kánonjogász a Lublini II. János Pál Katolikus Egyetemről. Sajnos mindezeket a hivatalos véleményeket az illetékes szlovákiai egyházi és Szentszéki intézmények figyelmen kívül hagyták. Több szerzetesi intézmény vezetése is elhatárolódott Nagyszombatnak a komáromi bencések elleni lépésétől, de mivel féltették saját intézményeiket, nehogy a bencések sorsára jussanak, nyilvánosan nem vállalták véleményüket.

 Mekkora vagyontól fosztották meg ezáltal a komáromi bencés rendházat?

 –A vagyon jelentős! Nem akarok részletes számokba bonyolódni, mert akik járatosak az ingatlanok kérdésében tudják mennyi az értéke 1,00 ha termőföldnek a Csallóközben, a Mátyusföldön. Ezeken a területeken a bencés történelmi földtulajdon megközelítőleg 2.000 ha azaz kétezer hektárt tesz ki. Ezeknek a földbérleményétől fosztották meg a nagyszombatiak a bencéseket úgy, hogy a bencésekkel érvényes bérleti szerződéssel rendelkezőket berendelték a nagyszombati érseki ügyvédi irodába és „hatottak” rájuk, hogy új szerződést írjanak alá – megtették! A másik nagy csoportja az eltulajdonított ingatlanoknak a közép-szlovákiai erdők, amelyek összterülete több mint 1.000,00 ha. Itt azonnali pénzhez jutottak, mivel minden erdészeti engedély nélkül vágni kezdték az erdőt, és azonnal szállítva értékesítették a kitermelt fát.  

A szlovák kormány nyíltan támogatta Orosch érsek céljait?

 –A fentiekben már vázoltam az egyház és az állam összehangolt támadását a komáromi bencés közösség ellen. Kijelenteni, hogy a „szlovák kormány nyíltan támogatja Orosch érsek céljait” felelőtlen nyilatkozat lenne, mert ilyen hivatalos nyilatkozat nem létezik, csupán a megtett lépések utalnak arra, hogy nem „magányos” akcióról van szó. A Magyar Püspökkari Konferencián Dr. Várszegi Asztrik tájékoztatást ad a kialakult helyzetről, de hivatalos állásfoglalást soha nem adott ki a testület. Az állami vezetésnek értesülései vannak egyrészt a sajtóból, egyrészt diplomáciai forrásokból, tájékozódik, jelentéseket készített, de kézzelfogható eredmény nem tapasztalható. A politikai pártok nem adtak ki hivatalos állásfoglalást – szerencsére. Egyes politikusok nagy hanggal kinyilatkoztatták, hogy majd „közvetítőként” elrendezik a dolgot – erre senki nem kérte fel őket – Nagyszombat és Pannonhalma között, de azon túl, hogy megtörtént az önmutogatásuk, nem történt semmi.

 Jelenleg mennyi bencés él Komáromban, s miből tartja fenn magát a rendház?

 –A komáromi bencés rendház 2006 óta felújítás alatt áll. 2012-ben vette kezdetét a teljes épületgépészeti felújítás, fűtés, melegvíz-szolgáltatás hiányában és az elektromos hálózat teljes körű felújítása miatt, amely már nem tette lehetővé a tartós bentlakást.  A Komáromi Bencés Közösségnek négy örökfogadalmas tagja van, egy noviciusa és négy laikusa, polgári státusban levő tagja. A bencés közösségnek 2014. december 4-én zárolták a bankszámláját, azóta minden anyagi forrás nélkül maradt. A működésre magánszemélyek anyagi támogatása adott eddig alapot, de ezek a források már teljesen elapadtak. Sürgősen meg kell oldani ezt az áldatlan helyzetet, mert ha nem sikerül anyagi forráshoz jutni, akkor végrehajtással veszti el a komáromi bencés közösség az ingatlanjait, alapbázisát.

Medveczky Attila