2017.05.08.
Képviselni
kell a magyar kisipart is
A már megkezdett adózási könnyítést tovább lehetne finomítani
Az Ipartestületek
Országos Szövetsége (IPOSZ) idén a kisiparosokat érintő
kedvező adózási szabályok ismertetésére, a feketegazdaság
elleni eredményesebb fellépésre, a vállalkozások digitalizációjára,
a munkaerő-utánpótlásra helyezi a hangsúlyt. Ezért fogadták
el a közelmúltban a 2017 legyen a mikro- és kisvállalkozások
éve című akciótervet. Németh László, az Ipartestületek
Országos Szövetségének elnöke többek között arról
nyilatkozott, hogy a kkv szektor tagjai számára milyen pályázatokat
kéne kiírni, hogyan kéne megerősíteni a szolgáltatókat, s
miként kapcsolódhatnak be a szakképzésbe.
Vegyük sorra a pontokat. A kormány azt hangoztatja,
hogy kiemelten fontosnak tartja a kis- és középvállalati
szektorral való együttműködést, a kkv-k versenyképességének
javulását. Januártól nyolc újabb program indult a Gazdaságfejlesztési
és Innovációs Operatív Programon belül, összességében 416
milliárd forint vissza nem térítendő támogatás és további
több mint 200 milliárd forint egyéb pénzügyi eszköz áll
rendelkezésre. Várhatóan hamarosan elindul a tőkeprogram is.
Mit kéne még tenni a kormánynak?
A rendszerváltás óta a mikro-, kis- és középvállalkozók
nem kaptak olyan megkülönböztetett figyelmet, mint külföldön,
például Németországban. Tehát még tovább kéne javítani a
szektor állapotán. Elkülönítve kellene a mikro- és kisvállalkozásoknak
ezekből a forrásokból biztosítani. Mégpedig úgy, hogy a pályázatokat
annak tudatában írják ki, hogy a legkisebb vállalkozásoknak a
legtöbb esetben nem több tízmillió forintra van szükségük,
hanem 3-10 millióra, ha csak ekkora mértékben szeretnének
beruházni. Tehát lejjebb kéne vinni azokat az értékeket,
amelyek pályázhatók. Amikor az alsó határ 30-50 milliónál
kezdődik a pályázatoknál, ezeket a
kisvállalkozók képtelenek lehívni.
Az önerő biztosítására
gondol?
Pontosan. Nemrég vettem részt egy fórumon, amelyen
elhangzott, hogy egy nyugatra dolgozó 8-10 fős faipari cég nem
tud hitelhez jutni az önerőhöz, képtelen befejezni a pályázatát,
beruházását, s ez a fejlődés akadálya. Ezért olyan
garanciaszervezet kellene, amely a kisvállalkozókat úgy támogatja,
hogy könnyebben jussanak hitelhez. Hiszen a szektor tagjai nagyon
rugalmasak, gyorsan képesek a piacváltásra, de ennek feltétele,
hogy időben hitelhez jussanak. Emellett külön kéne választani
a termelő szektort és a szolgáltató ipart, mert egyre nagyobb
gondot okoz egy szolgáltatás – gondolhatunk a gázszerelőre,
festőre és még sorolhatnám – igénybevétele. A szolgáltatók
fejlődése is lényeges, ezért nekik is kéne elérhető
hiteleket nyújtani, pályázatokat kiírni. Hiszen a mikrocégekből
lehetnek kis- vagy középvállalkozások. A magyar vállalkozások
nagy része mikro- és kisvállalkozás. Ezért kell őket megerősíteni.
A szolgáltató szektor számára nagyon kevés pályázatot írnak
ki, holott a szolgáltatások szinten tartása szükséges. Erre
egy példa: cukrászok, vagy a wellness fürdőknél a fodrászok
világszínvonalú szolgáltatásokat nyújtanak a turistáknak
is. Magyarországon nagyon fejlesztik a turizmust, egyik húzóágazatunk
lehet, de ehhez nélkülözhetetlen, hogy azok a szolgáltatások
is fejlődjenek, amelyeket a külföldi turisták igénybe
vesznek. Ők már nem tudnak nagyobb kapacitást létrehozni, a
teljesítményükön sem tudnak sok esetben javítani, de a szolgáltatásuk
színvonalát fenn kell tartani. Tehát ha nagymértékű a fogászati
turizmus, akkor tudnak a fogtechnikusok a fogászokkal együtt
dolgozni, ha az előbbiek is tudják tartani a színvonalat. És
most értünk a másik ponthoz, hogy fel kell készítenünk a
kisvállalkozókat a digitalizációra. Ezen a téren meg kell említeni,
hogy az IPOSZ-nak széles körű a külföldi partnerhálózata,
és ezért már az észak-rajna-vesztfáliai kézműves kamarával
előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a tapasztalatuk átvételére.
Emellett a visegrádi országok társszövetségeivel közösen
programot indítanánk arra, hogy felhívjuk a figyelmet az
elektronikus megoldásokra, illetve vizsgáljuk ezek kisiparosokra
gyakorolt hatását. A csehek például előrehaladottabbak a kisvállalkozások
digitalizációjának tekintetében, mint Magyarország. A visegrádi
országokkal lévő közös programra pályáznánk, mert
szervezetünknek saját anyagi forrása – állami támogatás híján
– nincs külön a kisvállalkozások tevékenységének támogatására,
de információt tudunk közvetíteni és gazdaságszervezési
feladatokat is el tudunk látni. A külföldi partnerekkel több közös
pályázatot is be szeretnénk nyújtani, mert célunk a jó példák
átvétele. S itt kell megemlíteni, hogy tíz-tizenkét éven belül
jelentős gondok lehetnek a helyi szinten jelenleg még elérhető
szolgáltatások nyújtásával, ha nem lesz megfelelő utánpótlás.
A rendszerváltás után létrejött vállalkozói réteg
fokozatosan elöregedik, és a fiatalok sok esetben nem akarják
átvenni a vállalkozást, mert látják, hogy az mennyi gonddal jár.
Még mindig nem eléggé csökkentették a kisvállalkozások
adminisztrációs terheit. Ezért a fiatalokat nemcsak a szakmai
ismeretekre, hanem a vállalkozói szemléletre, a vállalkozás működtetésére
is ki kellene képezni – azért is, mert az elkövetkezendő időszakban
gondot jelent majd a kisvállalkozások átörökítése.
Holott azt halljuk, csökkentek az adminisztrációs
terhek.
Vannak pozitívumok is, de azért azt tudni kell, hogy a
mikrovállalkozások székhelyét, telephelyét általában családi
házakhoz jelentik be. A kéményseprésre vonatkozó új jogszabályok
alapján így ezeknek a vállalkozásoknak kell kifizetniük kéményseprés
díját. Ez kis dolognak tűnhet, de számos más ilyen kicsinek tűnő
terhet is viselnek a mikro- és kisvállalkozások, melyeknek
kitermelése összességében komoly gondot okoz. A vállalkozás
vezetője menedzseli a céget, szerzi be az anyagokat, végzi a
szakmai irányítást; tehát nincs külön jogász, anyagbeszerző.
Olyan sok jogszabályváltozást kell figyelemmel kísérniük, s
annyi és olyan adminisztrációs terhet rónak rájuk, melyek
indokolatlan mértékű erőforrást vonnak el egy vállalkozás
életében a termeléstől. A mikro- és kisvállalkozások képtelenek
a jogszabályi és adminisztratív változások napi szintű követésére,
nem tudnak minden követelményre figyelni, hiszen azok a valódi
vállalkozási tevékenységüktől veszik el az időt. Itt jut
nagy szerep az érdekképviseleteknek, amelyek közérthető formában,
szelektálva biztosítják a kkv-k számára az információkat,
és segíteni tudják őket abban, hogy a törvényes előírásoknak
is megfeleljenek. Ehhez viszont az érdekképviseleti munka el- és
felismerése szükséges az állam részéről, amelyet megfelelően
támogatnak – enélkül ugyanis a kkv szektor versenyhátrányba
kerül. A mikro- és kisvállalkozások még pályázni sem tudnak
külön képzésre, hiszen egy-egy alkalmazottat kéne képezniük,
s ezt csak ernyőszervezeteken keresztül tudják megtenni, ha az
érdekképviseletek célirányosan nekik szervezik a képzéseket.
Ezért olyan ernyőszervezeti pályázatokra is szükség lenne,
melyek a vállalkozások versenyképességének megőrzését
teszik lehetővé, mivel a kkv-kat fel kell készíteni a kor kihívásaira.
Ez kapcsolódik a digitalizációhoz?
Igen, mert az előbbiekben ismertetett okok miatt a mikro-
és kisvállalkozások nem tudnak egyesével pályázni, csak egy
ernyőszervezet segítségével. Az IPOSZ célja, hogy egy ilyen pályázat
keretein belül bevonjuk a mikrovállalkozásokat a digitalizációba,
és próbáljuk őket képezni, felkészíteni, hiszen előfordul,
hogy az idősebb, de még szakmailag aktív vállalkozók a számítógépet
sem tudják kezelni, vagy az építőiparban az e-napló kitöltése
is gondot jelent.
Tehát nem csak segélykiáltványt fogalmaztak meg,
hanem javaslatokat is tettek a kormánynak annak érdekében, hogy
az IPOSZ-on belül programokat tudjanak szervezni a mikro- és
kisvállalkozók számára?
Így van; már eddig is próbáltuk behozni a külföldi példákat.
Nemrég zárult a Hanza Parlamenttel közösen szervezett, a körforgásos
gazdasággal kapcsolatos felkészítő sorozatunk, amelyen
meghallgattuk azokat a tapasztalatokat és javaslatokat, hogy miként
tervezzék meg a vállalkozások a termékeiket, hogy abból ne
keletkezzen újrafeldolgozásra nem alkalmas hulladék. Örömmel
tapasztaltuk, hogy Magyarországon nagyon sok kisvállalkozás
eleve így gondolkodik. A nemzetgazdasági tárcához eljuttatott
javaslataink szintén olyan pontokat tartalmaznak, amelyek a
magyar mikro- és kisvállalozások helyzetbe hozásával hazánk
versenyképességének növelésére irányulnak.
Hogyan akarnak eredményesebben fellépni a feketegazdaság
ellen? Legutóbb a Földművelésügyi Minisztérium nyilatkozta,
hogy az áfacsökkentés mellett már nem éri meg csalni.
A feketegazdaságot teljes mértékben megszüntetni nem
lehet, de a gazdaság fehérítéshez valóban szükséges az áfa
csökkentése. A jogszabályokat már az európai kisvállalkozói
törvény, a „small business act” szerint kellene megalkotni,
és a „gondolkodj kicsiben” uniós gondolatot Magyarországon
a legkisebbekre kellene átültetni. A mikrovállalkozásokra
vonatkozó politikában egyértelműen meg kellene határozni,
hogy milyen adminisztratív terhektől mentesülhetnének, és a már
megkezdett adózási könnyítést esetükben tovább lehetne
finomítani. Ha csökken az adó, akkor az kedvez nekik,
munkahelyeket hozhatnak létre, illetve őrizhetnek meg, innovációkat
valósíthatnak meg, azaz a XXI. századi megoldásokat vezethetik
be a vállalkozás működésébe, amelynek végső soron a lakosság
és a többi hazai vállalkozás lesz a haszonélvezője.
Javaslatot készítünk ezért a feketén működők kiszűrésére,
mert aki nem adózik, az törvénytelen, igazságtalan versenyelőnyt
élvez, és azzal nem is lehet tisztességesen versenyezni.
A szakképzésbe is bekapcsolódnak?
A Visegrádi Alap támogatásával két projektet bonyolítottunk
le sikeresen a közelmúltban. Az első pályázat keretében felmértük,
hogy a négy visegrádi országban miként működik a duális képzés,
a második pályázat révén pedig négy szakmai területen – fém-,
üveg-, asztalos- és építőipar – tevékenykedő képzőintézmények
és szakemberek tapasztalatcseréjét szerveztük meg. Ezáltal az
IPOSZ megteremtette annak alapját, hogy ezek a további pályázatok
keretében diákcsereprogramokat valósíthassanak meg a négy
ország között. A Visegrádi Alappal kialakított együttműködésünk
új szintjét a már említett digitalizáció témakörében
szeretnénk folytatni, hiszen aki ebből kimarad, az véglegesen
lemarad. Ennek elkerülése érdekében a magyar családi, mikro-
és kisvállalkozások legnagyobb érdekképviseleteként az IPOSZ
számít mind a kormányzat, mind tagsági bázisunk, mind pedig a
társadalom támogatására.
Medveczky Attila
|